Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…

Xinomavre fajtájú rosé Görögországból (Thesszaloniki mellől). Natúr-vonal mentén, de annak is a szebbik oldaláról. Opálos narancsos rózsaszín. Az illatba azonnal bele lehet habarodni: friss, érett málna és piros ribizli gurul ki belőle, konkrétan a nyár bukéja, de egy az egyben! Ízben van maradékcukor, ami kerekíti, el is viszi egy populáris irányba, de mellette, sok primer gyümölcs, bogyósok, pirosak, húsosak, érettek, van kellő test és hosszúság is. A cukor miatt nem biztos, hogy mindenki szereti, mégis üde savak és fiatalos jelleget mutat a bor 2 év után is. Kis CO2 teszi még könnyedebbé. Öröm minden cseppje, akkor is, ha nagyon más mint a többi, megszokott rosé a piacon, de ez a rosé úgy málnás ízű, hogy az tényleg tisztán a gyümölcsből jön, nem a fajélesztőből, és ez előtt én fejet hajtok. Imádnivaló illat, sok-sok gyümölcs, maradandó íz és komplexitás...hát kell ennél több egy jó roséhoz? (Persze nem adják olcsón a Táblában, életemben ennyit rosé-ért nem adtam, de haza is vittem. Abból pedig ez a poszt lett: azaz kétszer is állta a próbát.)

Ma folytatódik tokaji kincsvadászatunk, méghozzá a járatlan ösvényeken. Amfórás borok, narancsborok, natúr borok, száraz szamorodnik kerültek letakarva a poharakba. Dr. Bene Zsuzsa új szereplő hasábjainkon. Családi borászatuk Bodrogkeresztúr egyik legvaskosabb múltú pincészete, akiknél számos régi aszútétel elérhető a mai napig, és Zsuzsa mellett, hogy kutat és tanít a Tokaji Kutatóintézetben (illetve a Tokaj-Hegyalja Egyetemen), ürmösborokat és más különc borokat is készít. Mellécsaptunk pár érdekességet, így született meg ez a kis sor:

Tállyán folytatjuk bornaplónkat. Éless Mimi és Tamás 2019-től ráléptek a teljesen natúr útra. Noha vannak mások is Hegyalján, akiknek voltak és vannak is kénmentes, szűretlen, derítetlen, spontán erjedt boraik, a Szóló esetében ehhez mára biodinamikus gyakorlat is párosul (Demeter minősítéssel 2 év átállással, amit a Biokontroll ellenőriz). Egy út, ami kezdetben nehéz, komoly (és drága) buktatókkal járhat, ha valami félresiklik. - Ám ha megvan az áhított formula és hozzá a bevált mozdulatsor, onnantól minden adaléktól mentesen leegyszerűsödik a képlet, és a bor valóban magától születik a világra, beavatkozások és mesterséges anyagok nélkül. Száraz borokról szól egyelőre a fáma (a kénmentesség édes borban alighanem lehetetlen, de javítson ki, aki másképp tudja). 2019 ehhez az átálláshoz ideális év volt: minden bortípusban remek év, ellenben 2020-al, ahol volt feladvány a tenyészidőszak alatt a szüretig bőven. Két dűlő száraz borát kóstoltam premier előtt: a 2019-ben natúr szűzterméssel már debütáló Hetényt ás a Dukátot.

Mennyi szín, mennyi árnyalat? Idén szeptemberben is sikerült tető alá hozni a Tállya-Dűlőbár eseményt, igaz az idő miatt ez most a szó szoros értelmében szükséges volt, hisz a Kerekdomb pénteki napján az eső végig kísértett minket. A tavalyi programhoz hasonlóan a különféle tállyai dűlők bemutatása volt a cél Meggyestől Bojtáig, Hasznostól Siposig. Nagy változások nem lettek a borlapon, idén is lehetett három boros, tematikus körökben ismerkedni a dűlőkkel, stílusokkal, volt egy szép ültetett dűlőtúránk, melyet Alkonyi László tartott, közben három napon át kedvenc gasztróhősünk, Czinege Tamás sütött-főzött a bár előtti kertben. Az egész fesztivál remekül sikerült és nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyi ember érdeklődött idén is a tállyai terroirsztorink iránt. Jövőre megújulás következik, frissített koncepcióval, de továbbra is fontosnak, magunkhoz közelinek érezzük a Kerekdombot, a borvidék legkúlabb, legőszintébb fesztiválját.