Feketetea, sonka, vadhús, ribizli, nem egy megszokott illat. Élénk és izgalmas íz, melynek a fajta savai adnak élénk színeket. Gazdag, virgonc és különleges karakterű bor, mely azért már az idővel tompul levegőztetve.

A napokban jelent meg a Gault&Millau-n Bott Frigyes néhány fehérboráról készült írás. Nem rég összegyűlt egy csokorra való a felvidéki borász aktuális és kevéssé aktuális vörösei közül is (szólok előre, hogy aki a Pinot-ra számít, az most csalódni fog), de egyre inkább azt érzem, hogy a muzslai borász a kárpát-medencei fajták erényeivel is igen jól sáfárkodik. Korrekt, magabiztos és tiszta, fajtajelleges vörösborok készülnek keze nyomán évről évre, akár az alapborokat, akár a Kékfrankost nézzük:

Sokminden történt 2012-ben. - Rengeteg változás, alakulás, fomálódás kísérte az évet. - Kívül is, belül is…persze jó volt ez így (mégis abban bízom, hogy 2013 valamiféle stabilitást, kis révbe érést hoz majd magával a sok hullámzás után). De addig is, ahogy 2008 óta minden esztendőben, úgy idén is próbáltam módszeresen a lehető legjobb borokból nyitni a családnak a meghitt ünnepre. A tányérokon hal, mákosguba, bejgli stb. A poharakban pedig…

Bott Frigyes, ahogy Bussay vagy Szentesi, az egyszemélyes borvidékek közé tartoznak. Magányos küzdelem az övék, hiszen egyedül, társak és segítő szomszédok nélkül kell megvilágítaniuk egy-egy termőhelyben a lehetőségeket. Bott Frigyes ráadásul kicsivel a mai határainkon túl, a csallóközi Muzslán, Komárom mellett készíti borait, melyek mintha évről-évre szebbek és komolyabbak lennének. Sikerült elnyerni egyik, aztán egy másik komoly kereskedő érdeklődését, amivel pedig megnyílt az út borai előtt, hogy a befogadóképes közönség körében sikereket érjenek el. Elég letisztult a szortiment, melynek bázisát két színben cuvée-k adják, de egyébként roséban, fehérben és vörösben is igen jelentős fajtaborokkal találkozhatunk (olaszrizling, zöldveltelini, hárslevelű, rajnai rizling, kékfrankos és pinot noir). Az alábbi tételeket a Borfesztiválon sikerült megkóstolni.

Krétás, kirobbanóan minerális, enyhén szénás, vágott füves illat, citrusok primer frissességével. Szellőzve, enyhülve egész diszkréten krémes, vaníliás hangulat jelenik meg benne. Ízben (talán az évjárat okán) gömbölydeden telt, miközben egyenes vonalvezetésű és elegáns is. Kifogástalan tartása van a bornak. - A méltóságteljes test és a virgonc, tiszta savszerkezet szépen összejátszanak, kiegészítve egymást hidegen és melegen is. Komoly anyag, szép egyensúly, határozott, hosszú, ásványos, végül hűsítően mentás íz. Bizonyíték e tétel arra is, hogy létezik gazdag és nagy fehérbor, mely jól eshet a nyári napokon is. Nemzetközi stílus.

Fontos formálódáson esett/esik át a Bormustra, ami azért különösen fontos, mert nem nagyon van borverseny idehaza, mely a csillogó matricák mellé igazán komoly presztízst is nyújtana. Továbbra is ígéretesnek érzem ezt a nemzetközi irányt, mellyel nem csak az idehozott külföldi szakértők segíthetnek népszerűsíteni borainkat (blogjukban és más egyéb felületeken), de felénk is egy olyan tükröt tartanak, melyből idén is rengeteget tanulhatunk (ez persze már rajtunk áll, hogy ezt be tudjuk-e fogadni). Ahogy pedig a köszöntőben Jásdi István is fogalmazott: ha tükörbe nézve nem szép a képünk, akkor nem a tükröt kell összetörni. Mert ha megmarad az elmúlt két esztendő fejlődése, akkor valóban lesz esély rá, hogy a Pannon Bormustra több legyen más hazai borversenyeknél.

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Az In Vino Consulting és a Terroir Club újabb közös szervezésű bemutató keretében próbálta méltó módon bemutatni a hazai borászati értékek egy kisebb szeletét. Az őszi Borszalon mellett könnyen lehet, hogy tavasszal egy szűkebb tematika szerint követik a Kékfrankos-napot hasonló színvonalú bemutatók, ahol tehát nem az összes, beválasztott, természetességre és egyediségre filozófiát alapozó borászat vesz részt, mint ősszel, hanem egy kisebb, konkrétabb téma mentén lehet a borokkal ismerkedni. Ezúttal tehát legnagyobb területen termelt (kék)szőlőfajtánk, a Kékfrankos került reflektorfénybe.

Méltatlanul kevés borát ismerem az életörömöt a világba közvetítő muzslai borásztól, akit az elmúlt 1-2 évben kereskedők és fogyasztók egyaránt látványosan a vállukra vettek. Nem ok nélkül. Nagyon halvány Pinot-s cseresznyeszín. Illatából számolatlanul tódulnak a fajtejelleget idéző gyümölcsök, engem főleg eperlére emlékeztet. Ízben egy Pinot-hoz képest elég markáns, átlagosnál nagyobb testű (vegyes vadhúsok mellett is tartotta magát szépen). Korrekt fahasználat, jólesően kapaszkodó tanninok, majd szép kitartó lecsengés, melybe az a fajta kesernye vegyül, amit szeretek. Sokrétű, izgalmas, igazi megfejtős Pinot. (Nem sok van már belőle, de lehet még pihentetni szerintem.)

Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.