Egy sokat coravinezett palack utolsó fellépése, de máig remekül tartja magát. Kirobbanó, kedves és primer illat, virágos, rózsás, birses, körtés, mézes jegyekkel. Ízben finom cukor, hosszú íz, érett sárga gyümölcsök. - Birs, körte, közepes test és hosszúság, de finom tokaji arányok, gazdag baracklekváros lecsengés és kandírozott gyümölcsök játéka. Még mindig nagyon fiatal és jó ivású édes bor, egy remek évből, még ereje teljében.
Kincsvadászat címke nélkül, édesben
Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!
Kincsvadászat címke nélkül, édesben
Itt a nyár, de ez nem tántorít el minket a cukortól, a tokaji édességtől egy cseppet sem! A TokajGuide utóbbi kiadásaiban a II-es fejezetben járom körül a TokajDry (I.) és tokaji aszú (III.) közötti édes mezőny tanulságait, és ma ugyanezt fogom tenni ezeken a hasábokon. Lesznek a mai posztban korábban (a nappaliban coravinnel vagy borászatoknál) kóstolt tételek, de így együtt még nem szerepeltek, ezért a kontextus némiképp mégis új. Olyan TokajSweet tételeket válogattam össze, melyek cukorban viszonylag közel vannak egymáshoz és hűen mutatják be a tokaji aszú alatti széles, édes (amolyan freestyle) halmazt a mai Hegyaljáról. Kicsit nekem is amolyan "műszerkalibrálási" gyakorlat lesz ez. Úgyhogy előre is elnézést a törzsolvasóktól: lesznek ismerős és kevéssé ismert remekművek. Nézzük a tizedik vaktesztünk eredményeit:
Kincsvadászat címke nélkül
Itt is van kincsvadász sorozatunk kilencedik epizódja. Eheti vaktesztünk főszereplője a tokaji Péter Pince (melyről más blogokon is sokat lehetett mostanság olvasni, méghozzá igen szép pontokkal megszórva). Persze néhány további meglepetés is fel fog bukkanni a mai vakkóstoláson, többek közt a a TokajGuide friss kiadásának idei felfedezettje, a Szélkiáltó Pincészet is. A csillagos élmények sem maradtak el, de nézzük, mit mutattak a borok a pohárban:
Milyen lehetett a tokaji száz éve?
Erdei-Brüll György, fizikus hegyaljai zsidó rokonsággal bír. Másodnagybátyja a 70-es évek elején, tizenéves korában “csalta el” Pestről Mádra, röviddel ezután pedig már egy hordóval megrakott szekéren találta magát, mely Szerencs és Mád között zötykölődött, úton a történelmi mádi dűlők és a hagyományos tokaji borok készítése felé. Ahogy az persze ilyenkor lenni szokott egy szőlőmunkára fogott tinédzser esetében, ő is macska ügyességgel próbált kibújni a szőlőmunka kínjai alól, valósággal futva menekült vissza a pezsgő nagyvárosba kiélvezni fiatal éveit. Valami azonban mégis megfoghatta Hegyaljában, mert pár év múlva a másodnagybátty Feri bácsi 4 sor szőlőt bízott a fiatalemberre zöldmunkával, gyümölccsel, és persze annak borával együtt. Ez a felelősség volt az, ami szép lassan borászattá csiszolódott. - Az alapvető dolgok viszont azóta sem változtak a Brüll Pincénél: tradicionális borkészítés, oxidatív iskola, érett tokaji ízek egy sajátos világlátású, ösztönös, izraelita szellemű borásztól. - Mondanom sem kell tán, maximálisan szembemenve a mai tokaji fősodorral. Az ő borai mutatkoznak be a kattintás után.
Vagány sokoldalúság a Szerelmi Pincesoron
Péter Ákos és családi borászata abból a szempontból még mindig az egyik kedvencünk Tokajból, hogy eredeti színeket visz a Szerelmi-pincesor kissé sivár valóságába. Noha a területeik és a pince is Tarcalon van, kitartanak a vasútállomással szemközt elhelyezkedő bázisuk mellett, s így legalább van egy fixen nyitva tartó bástya a soron, akiknél minden bortípusban abszolút korrekt minőséggel találkozik az, aki az ajtajukon kopogtat, esetleg hazavinné palackban Tokajt. Száraz furmint, hárs, kabar (édes is), édes zéta, máslás, fordítás, szamorodni, aszú egy helyen megismerhető!
A Szerelmi Pincesor fénypontja
A Szerelmi Pincesoron immár két olyan pincét is érdemes számontartani, ahova külön is ajánlott betérni. A *Bott Pincét a régi olvasóknak vagy a TokajKalauzt ismerőknek nem kell már talán bemutatni, de éppen az új kiadásban Péter Ákosék családi pincéjéről is szó esik: amióta Ákos áll a kormány mögött a pincénél, azóta nagyon szép irányba fejlődik a stílus. Továbbra is jó érzés látni a nyitott, fogékony, tudatos hozzállást. Tavaly Kabarjuk kapott nagyon szép visszhangot, de természetesen megállás nincs, lehet számítani a pincétől újabb és újabb meglepetésekre szárazban és édesben is. Párat sikerült is nem rég megkóstolni náluk:
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!