Mátrán továbbra is izgalmasan zajlik az élet. - Újra és újra felkapom a fejem egy-egy közepesen vagy kevéssé ismert kisebb pince szuper borára. A Hoop Wines ténykedését már évek óta van szerencsém nyomonkövetni. Érezhető a borokon, hogy törődéssel, jó ízléssel készülnek, noha nincs sem több generációs előzmény vagy gigaberuházás, avagy supergroup stáb mögöttük influenszer kampányokkal vagy éppen arcaba mászó online aktivitásokkal. A borok egyszerűen szépek, igényesek, magukért beszélnek, híven kifejezik Kerekes Zoltán, a tulajdonos ízlését, hozzáállását. Másfél hektáros kis birtok, a portfólióban pedig a lassan ikonikus Gereg-dűlő mindig kiemelt figyelmet kap. Nézzük, milyen egy nehezebb és egy könnyebb évjárat legelterjedtebb szőlőfajtánkon, a kékfrankoson keresztül a Mátrán!

Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

Aki a közösségi média felületein aktív, bizonyára szembejött vele a hír: James Suckling Magyarországra látogatott, vélhetően egy jól ismert, nagyobb termetű hegyaljai pince ráhatásával, és ha már itt járt, Egerbe is vitte az útja odafelé vagy visszafelé. Balladai homály fedi az okokat, mindenki spekulál (biztos így volt, biztos azért hozzájuk ment), Gál Tibor beszámolója szerint tényleg rejtély, hogy miért éppen az ő pincéjükben és a St. Andreánál kóstoltak, amit Lőrinczék annyival egészítettek ki, hogy korábban bort küldtek ugyan Sucklingnak, írt is róluk, és ennyi. Lényegtelen. Bárhogy is volt, szépen megsorozta mindkét egri pincészet borait 90+ pontokkal, világszínvonalúnak ítélve azokat (korábban is szoktam azért mondani boros körökben, hogy JS mintha 100 helyett 110-es skálán pontozna, jelentsenek azok a 97-98 pontok bármit is, de természetesen ez már csak merő rosszmájúság). Bízzunk benne, hogy valóban sokakhoz elviszi a magyar bor hírét ez a siker; ha valamire, erre mindenképp alkalmasak lehetnek ezek pontszámok. A St. Andrea is felettébb megörült és büszke a nemzetközi feedbacknek, s ha már így alakult, a róluk elkeresztelt pesti borbárban be is mutattak egy izgalmas válogatást a szóban forgó tételekből. Nézzük is ezeket a csúcstámadásokat közelebbről!

BRÉKING: november 15-ig nem késő még nevezni meseíró-pályázatunkra, melynek témája a hegyaljai kultúrtáj izgalmas legendája, a földben, vesszőkben megbúvó tokaji arany.