Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

A jócskán felázott dugó ellenére még szépen tartja magát (bár fiatalon talán szebb is lehetett). Illatában határozott petrol és tercier jegyek, tipikus furmintos érettség, primer gyümölcsből már kevesebb. Inkább kész, mint csúcsán túl van még. Ízben a borász, Homonna Attila szikár stílusa köszön vissza egyértelműen: határozott savak, csiszolt íz, szigorú furmintkarakter, sok citrussal, nagy lendulettel és hosszú, sós terroirjegyekkel. Minden tercier palackérettség jól áll neki, tartja magát a bor sűrű szerkezete, és a szép, intelligens terroir furmintok klasszikus, neutrális, savas jegyeit mutatja. Csillaghoz közeli minőség, de tudom, mert kóstoltam, hogy a Padi-hegy és a Rány ennél sokkal többre képes a borász kezei közt.

2021 lassan érkezik a piacra, amibe vélhetőn a pandémia miatti megtorpanások is közrejátszanak. Ám meg kell említeni azt is, hogy az évjárat szerencsére nem tartozik a bagatell minőségű évek közé, melyek laza, savhiányos, gyorsan érő borokat adnak. Úgy fest, 2021 több bortípusban is több, mint izgalmas, mondhatni, pont olyan, ahogy én szeretem: magas savak, feszes elegancia, és hab a tortán, hogy az aszúsodás sem maradt el (idén is volt, de a 2022-es botritiszes boroktól magas cukrot és puhább savakat várok). Van okunk tehát reménykedni, hogy 2021 lesz a következő 5 csillagos évjárat a TokajGuide-ban (további részletek jobbra az évjáratértékelőben olvashatók). 

Ülök Patakon a koliszobámban a szokásos havi THE-Borklub után, csordultig tele örömmel, élménnyel. Megint mindenki imádta, habzsolta Judit történeteit és igazából fogalmam sincs, hogyan csinálja, de valahogy a lényéből fakad. Bevallom, én is imádok vele kóstolót tartani, egyrészt, mert ő képes lekötni egész este a hallgatóságot önmagától is, másrészt, mert tudom, hogy mennyi értéket közvetít minden szavával, mondatával, történetével. Ami ugyanúgy üzenet lehet a fiatal szőlész-borász hallgatónak, a pataki polgárnak, a könyvtárosnak vagy egy rektornak egyaránt. És a legszebb, hogy erre a produkcióra képes bármilyen közönség előtt: TokajMagicen, hazai pályán, díjátadón és egy egyetemi borklubban úgyszintén. És én mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért. Agyaltam sokat, hogy egyboros posztokat írjak a palackok alján megmaradt morzsákról, innen a koliszobámból, de úgy döntöttem, annyira szép volt ez az este, hogy Bodó Judit ismét megérdemel egy önálló nagyposztot (akkor is, ha sokszor szerepelt mostanában így a blogon, akkor is, ha ezek a borok is voltak már). Fogadjátok szeretettel a kóstolt szárazakat:

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Ha jól értesültem, Kézdy Dániel idén eltolta a nagy FF-eseményt tavaszra (merthogy covid meg stb), így 2022-ben is kicsit felemásan telik a furmint hónapja, de azért telik. Sőt így legalább több időt szánunk a műfajra, nemde? Szerencsére, hogy ne múljon el a február tematikus poszt nélkül, a Mitiszol csapatától, Juhász Pankától és Kató Andrástól kaptam kedves meghívást egy izgalmas kóstolóra. A **Bott Pince borai, Bodó Judit vezetésével, ahol olyan flight-ok, olyan ritkaságokkal kerültek terítékre, hogy erre képtelenség volt nemet mondani. Hársak, furmintok és hárs-furmintok dűlős csokrokba szedve. Lássuk a medvét:

Az új évvel itt van a nyakunkon az új évjárat is. Az elmúlt 4 évjáratot pedig a váralan amplitúdók jellemezték és ez a borokon is nyomot hagyott: 2018 az extrém forró, korai évjárat mintája, kevés savval, gyors öregedéssel. 2019 szépnek tűnik szárazban és édesben is, kiegyensúlyozott szerkezetű borokkal. Aztán erre jött 2020, ami 2010-hez és 2014-hez hasonló (sokak szerint még gyengébb, esősebb, betegesebb) feltételeket nyújtott a szőlészeknek. Végül 2021-ben, ha lehet ezt mondani, minden az ideálistól eltérő forgatókönyv szerint alakul: késői fakadás/virágzás, extrém magas savak és limitált termés adta fel a leckét a termelőknek. A két csillagos Bott Pince borain keresztül vizsgálgattuk az eddigi tapasztalatokat.

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Szűcs Ferenc testvérünk közismerten nagy borgyűjtő hírében áll. De emellett évtizede a tállyai borászközösség aktív tagja, aki gondolt egyet és saját készletéből, illetve innen-onnan összegyűjtögette a fellelhető összes Csontos-dűlős *Bott bort Bodóék, a szűk körű tállyai borászok és persze a saját örömére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy engem sem felejtett ki a névsorból, így a tavalyi TokajMagic-es csillagszórás után az idei Furmint Február sem maradt el az eltarthatóságban maratonista Csontosok és Exczelecziások nélkül. Remélem, nem unjátok őket...! Nekem felettébb kedvemre való sor volt:

Természetesen a hegyaljai Bott Pincéről van szó (megint). Akikről pár hónapja kiderült, hogy átköltöztették pincéjüket Tokajból (a Szerelmi Pincesorról) Bodrogkeresztúr hajdani kerámiagyárába, ahol innentől egyébként a birtokközpont is lesz (számos egyéb terv mellett). Sokszor leírtam már, hogy rajtuk kívül egy olyan borászt ismerek, akinek a TokajDry borai valóban eltarthatóak, ezért mindig óriási öröm, amikor érettebb boraik a pohárba kerülnek. Ezalkalommal is furmintfan kollégát kell köszönettel illetnem, aki igaz bloggertesóként (a covidban) velem osztotta meg a kibontott, becses palackokat. A főként épp szárazban nagy sikerű 2015-ös évjárat dűlős sora következik tehát Bodó Judittól és Józsitól: