#koccintsaszúval!
Hétfőn már előzetesen belekóstoltunk az ünnep előtti aszútémába. De ha kíváncsiak vagytok, mik ez én személyes elképzeléseim az aszú szerepéről, fogyasztási lehetőségeiről, jelentőségéről, ebben a rögtönzött kis interjúban megosztom a víziókat. (Köszi Adri.)
#koccintsaszúval 2020-ban is! (Más úgysem segít…)
Elröppen lassan 2020. Nagyon lassan, de újra eljött a december idén is (még belegondolni is borzongató, hogy tavaly ilyenkor még ismeretlen volt a covid kifejezés, most meg már a második járványhullám tombol minden kontinensen). Éppen ezért itt az ideje a világ talán egyik legpozitívabb, életörömöt közvetítő borához fordulni pár cseppnyi vigaszért. Hiszek benne, hogy a tokaji aszú amiatt is a trendek felett áll, mivel a történelem legnagyobb válságaiban is stabil kincs, érték volt, ami pont a világ nagy tragédiái és fordulópontjai közepette tudott a megújulásra, túlélésre tanítani minket. Koccintsunk aszúval idén is, új reményekkel...! Mai posztunkból az is kiderül, a gorgonzola vagy a roquefort passzol-e jobban hozzá!
Meg is kezdjük az aszú hónapját egy klasszik aszús pince, nagyszerű évjáratával. Mély, koncenctrált illat, az érlelés tercier jegyeivel, viszonylag kevés primer gyümölccsel. Ízben az 13-as aszúkra jellemzően elég diszkrét a sav. Vastag test, hosszú és mély aszú, mely - meg kell mondjam - kicsit atipikus a pince stílusához képest, de ez mit sem von le érdemeiből.
Füleky 2013, Királyudvar Ilonák után ASZÚ-1999/XX.
November van. Hamarosan advent, ami pedig az ünnepek közeledtét is egyértelműen jelzi. Az év utolsú hónapja pedig idén sem szólhat más borról, csakis az aszú főszerepéről. A Wineglass Communication lányai, Tóth Adrienn és Kodela Mia dícséretes kezdeményezése mentén idén is az a cél, hogy minél többen az aszút válasszák az ünnepi asztalra. Mészáros László örökérvényű szavai jutnak eszembe, aki mindig felhozza az aszú fogyasztási kultúrája kapcsán, hogy ha minden magyar család asztalán nyílna karácsonykor egy palack autentikus tokaji aszú, máris elfogyna kb az átlag éves palackmennyiség, ami készül belőle. Egyelőre itt még nem tartunk, ahogy az aszú mindenkori fogyasztási kultúráját sem igazán sikerült még hathatósan körülhatárolni, a piacon definiálni és azt hatékonyan közvetíteni a világ felé, de egyelőre talán mindennél fontosabb lenne, ha hinnénk abban, mekkora erő és érték rejlik ebben a hazai bormárkában. Aligha létezik bármi egyéb borélmény, ami magasabb szinten lenne képes közvetíteni akár Tokaj, akár a magyar bor kiválóságát.
A mádi Barta Pince gyöngyszemei 2008 és 2013
Közeleg az évvége: egy sor jeles alkalom, ünnep, amikor együtt vagyunk, sokan, nagyokat sütünk-főzünk, didergő lelkünk is valami ölelő melegségre vágyik. A tokaji aszú erre is ideális társunk lehet...lenne, ha kicsit gyakrabban hazavinnénk magunkhoz. Mindenféle nagysága és klasszikus pátosza ellenére nem kell félnünk nagyságától! - Én például minden évvégén örökbe fogadok legalább egy palack aszút. A jó benne az, hogy nem baj az sem, ha nem fogy el, mert egy aszú sokáig eláll, még kibontva is (de szinte mindig elfogy). Meg lehet kóstolni sokféle étel mellé, túl a klasszikus libamáj meg kék sajt meg diós, gyümölcsös desszerteken, sőt önmagában is mindig élmény. Sokszor elmondtuk már: az aszú maga az ünnep, a természeti csoda a borok közt. Ha csak egyszer az évben, legalább ilyenkor legyen ott ez a csoda minden ünnepelő pohárban...
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!