Céklás, tormás, gyökérzöldséges, nem túl megnyerő illat, fakéreggel. Ízben is ugyanezeket az érzeteket idézi meg, húzós fanyarsággal a végén, kár érte... 

Kedves, pirosas, silleres Kadarka szín. Illatban enyhe, visszafogott, de kedves fajtajelleg: cseresznye, meggyes süti, pirosas gyümölcsök, az enyhe, babéros fűszeresség nem túl erőteljes. Ízben közepes test, finom fanyar gyümölcsök, de kadarkához képest viszonylag komplex is (amolyan Takleresen). Fiatal és középen tömör korty, fűszerességgel. Hosszúnak nem mondanám, de egy kiadósabb paprikás étel mellé simán el tudnám képzelni. 

Juhász Milán a legtöbb olvasó számára alighanem kevéssé ismert név a hazai borászok közt. Ez nem csoda, hisz fiatal, induló borászról van szó Szekszárdról, aki ambiciózus első borát szerette volna megmutatni a borszakíróknak, így Tóth Adriennen keresztül igyekezte a mintákat eljuttatni a bloggerek (itt is láthatóan legfelsőbb:) köreibe. Igazi garázsprojektnek tűnik tehát elsőre a történet. A lassan ikonikus kadarka-termőhely, az Iván-völgy termése (közel 100 éves bakművelés), mely két féle verzióban került palackba: az egyik finomseprővel, amolyan hc natúr kiadásban, míg a másik szintén szűretlen-derítetlen formában, de seprő hozzáfejtése nélkül. Lássuk, mit mutatott az izgalmas összehasonlítás ezzel a számomra egyébként nagyon kedves hazai szőlőfajtával:

A fajtára jellemző halvány szín. Fűszer, szegfűszeg, fakéreg, pácolt hús jelentkezik illatban. Közepes test, fanyar piros gyümölcsök. Szép sav, sok-sok fűszer, édesek, egzotikusak és a fajtáról sokat mesélnek. Csípős, fűszeres végszó. Összességében tetszetős kadarka a fajta egyik klasszikus magyar termőhelyéről, igazi magyaros, paprikás ételek mellé kívánkozó bor.

Halvány, áttetsző, kadarkás szín. Illatában eltéveszthetetlen fűszeresség és fajtajelleg: paprika, lecsó, zöldfűszerek. Ízben közepes test, temérdek édesfűszer, nem túl savas, keleti fűszeresség. Nem hosszú, nem testes, nem tanninos, de nagyon kedves, barátságos, nyárias vörösbor. Nagyon itatja magát lágy és puha szerkezetével. Közérthető, fajtajelleges és nagyon szépen elkészített fajtabor.

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Zsirai Kata élete igen komoly fordulatot vett, mikor testvérével, Petrával és édesanyjával Nagyatádon úgy dönöttek, tovább építik édesapjuk álmát Mádon (és Somlón és Villányban). Kata azóta mádi lakos lett. Nem csak a pince mindennapjait irányítja, de szép vendégházat is üzemeltet Mád szívében. Csupa komoly feladat, még komolyabb kihívásokkal, melyhez szerencsére párosul fejben és szívben kellően nyitott szemlélet, fiatalos lendület és nagyfokú alázat is. Az új évjárat formálódik már hordókban, a 18-asok közül a Szent Tamás Furmintjaira és a Becsek Hárslevelűjére, de a Középhegyre is érdemes lesz várni, mert egyelőre nagyon ígéretesek az alakuló borok, szuper lenne lassan több (eddig önállóan be nem mutatott) dűlőt is megismerni a pince részéről a jövőben. Egy hosszú hordószondázást követően palackos tételeket is kóstoltunk a tél egyik utolsó igazán hideg estéjén:

Szentesi József édesapjának ugyan volt szőlője, de ő maga csak élemedett férfiként döbbent rá, milyen jó is lenne párszáz palack saját bor a mindennapokra. Egyszer a menetrendszerinti balatoni nyaralásból hazajövet szakította meg útját a Velencei-tónál, s döntött úgy, ott vesz területet és kezd szőlészkedésbe, borkészítésbe. Ezekből az ambiciókból aztán lett is saját bora mint budaörsi borász (noha a budaörsi helyi újság még arról sem tett említést hasábjain, hogy egyik lakosa Borászok Borásza címet nyert). Közben a nevéhez fűződik Budapest első boros éttermének megnyitása (a kultikus Maligán), Kézműves Borok Háza néven kezdett aztán borkereskedésbe, bérpezsgészetbe kezdett, ma pedig az Artizan kereskedés egyik tulajdonosa. Borai idehaza Michelin-csillagos helyek borlapjain szerepel, de külföldi borítészek is rendre elismeréssel nyilatkoznak egyedi stlíusukról. Szentesi József amolyan borszakírók titkos kedvence lett, aminek van is alapja. - Nagy kísérletezőkedv: történelmi magyar fajták, pezsgő- és habzóborkészítés több fajtából, de mindenekelőtt természetes, intelligens borászati mozdulatok jellemzők Szentesi Józsefre és remekül iható boraira. Nélkülözik az indokolatlan túlzásokat. Pár hete a Blaha melletti Jelenben személyesen tartott egy teltházas ültetett szortiment-kóstolót (igen baráti áron). Hébe-hóba kóstoltam már tőle több tételről is az évek folymán, de így egyben még soha nem írtunk nagyobb merítésben borairól:

Gál Vecától kaptam ajándékba korábban. De nem is (csak) ezért tetszik annyira. Imádom a kadarka színét, illatát, ízét, mindenét. Aztán, ahogy nagybátyámmal hümmögve szürcsölgettük egyik poharat a másik után, szép lassan kiderült, hogy a kadarka-szeretet nálunk családi vonás: neki egy villányi, nekem szekszárdiak, apámnak egy egri jelntettek meghatározó borélményeket. Fajtajelleges illatban tiszta, élénk piros bogyós gyümölcsök, meleg fűszeresség, mindez szertelen fiatalossággal. - Csupa primer jegy szövi át, egyszersmind tetszetős, kívánatos, vidám vörösbor benyomását kelti. Kóstolva is ilyen. Húsos, intenzíven gyümis. Inkább rövidnek mondanám, savakban elég visszafogott (mint mindig), teste is lágyabb. Tehát...olyan kadarkás mindene. Könnyedsége, egyszerűsége lezser és szerethető borrá teszi mégis. Gyümölcsbomba, amit bárhol, bármikor, az év bármely szakában szívesen innék!

Ha létezik nyárias vörösbor, akkor ez mindenképp az. Nem féljünk behűteni se! A pince kifejezetten híres a jó ár-érték arányú borairól. Színben már nem siller, még nem vörös. Fűszeres, piros gyümölcsös, málnás, szedres, feketeribizlis. Könnyed íz, kis kesernye, sok-sok fűszerrel meghintve. Édes gyümölcsökkel feldíszített filigrán test. Laza, könyed, kozepesen hosszú bor. Karcsú, szinte törékeny alkat, amit kánikulában is jól esik meginni!