Medicinális, nem túl kedves, papíros jegyek orrban. Sima, zamatgazdag, fehér húsú gyümölcsökkel színezett korty, viszonylag egyszerű szerkezettel, ami ezen az árszínvonalon korrekt iparos munka (akár fröccsnek is).
Illatban hordós jegyek, olajos mag, szotyola, papírosság. Telt, nagy test jellemzi. Komplex és hosszú bor, vállas, sokrétű, de a végén mégis bizonytalan és kusza. Mindazonáltal, ebben a korban ez egy nagyon szép teljesítmény Csopakról.
A Pannon Bormíves Céh évzáró estjén jártunk
Az első generációs borászok közös platformjaként indult el 1999-ben a Pannon Bormíves Céh. A szerveződést tíz komoly hazai családi pince indította, valószínűleg az egyik legrégebbi hasonló egyesület, ami minőség mentén definálja önmagát és a magyar bort. Noha az évek alatt kicsit elhalkultak, a Pannon Bormustra sem nagyon kerül napirendre. Pedig annak kérész életű megújulási törekvései egy pillanatra beengedtek némi nemzetközi levegőt kis hazánk igencsak ellaposodott borversenyeinek terébe. Hagyományos évvégi karácsonyozsára minden decemberben összeverődik a sok neves borász, hogy bevonva a szakmát, borkedvelőket, kicsit visszatekintsenek az év történéseire. Balla Géza, céhtag lett ugyebár az év borásza, Szabó Edit Bussay László emlékdíjat kapott, Mészáros Gabriella pedig megindító módon emlékezett meg az idén fájdalmas hirtelenséggel minket itthagyó Sánta Zoltánról, aki tényleg óriási űrt hagyott maga után ebben a közösségben.
Nem mondhatjuk, hogy tobzódnak benne az illatos fajtajegyek. - Karalábé, reszelt, káposzta, ráadásul ez mind lassan tisztul ki. Ízre is meglepően tompa, lusta, kesernyébe torkollik. Rövidke, kissé erőtlen.
olcsóbb szomjoltók
A tavalyival ellentétben az idei aszályosabb, kánikulai nyár kellős közepén ismét szerettem volna olyan válogatást összedobni, ami inkább üdít, mint telít. Még vörösekből is próbáltam olyasmit keresni, amire ez legalább részben igaz lehet! Jó árú késői szüretelésű bort egyre nehezebb találni (ahogy rosékat is) de most még sikerült. Kellemes, megpihenve borozgatós, finom ételekben és italokban gazdag nyári élményeket kívánunk minden olvasónknak, bármerre is tölti a nyári pihenést (egy kicsi ilyenkor mi is csendesebbek vagyunk, de azért próbálunk időről-időre finom borokkal jelentkezni)!!
Töredelmesen vallom be: még nem kóstoltam soha Jásdi István alap rizlingjét (pedig legalább akkora alapmű/lassan, mint Szeremley Hubáé mondjuk). Akárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe, s a jegyzeteim közt sem találom nyomát. Bár az is tény, hogy követője sem vagyok munkáinak. Az alapsorból a Chardonnay-Pinot Gris-t már próbáltam (régebbi évekből, de mostanság más jellegű borokra szomjazom...), őt még nem ismertem. Májusi, előnyári időben viszont valami igazán friss dologra szomjaztam rá egyik este. Tükrösen tiszta, klasszikus, halvány citrom árnyalat. Már a megjelenése is mohó kortyokra csábítana, apró gyöngyeivel a pohár falán. Illata citrusos, fanyarkás jelleget sugall, finom édes marcipánnal, később érett, zamatos gyümölcsök fölvillanásával (barack), mandulával, mineráliákkal, eltéveszthetetlen rizlinges jegyek lelhetők föl ben... S már önkéntelenül kortyolja is az ember, pláne, ha szomjas. Meglepően telt és túlcsorduló gyümölcsök (trópusiak, zöldek, zöldalmával a sor elején és végén). Üde, jóleső, finom. Azt hiszem, erre mondják, hogy remekül csúszik. Az Olaszrizling, sokszor tolakodó kesernyés lecsengése egyáltalán nincs jelen, üdítős savai épp elegen vannak. Bármikor szívesen innám egy hétköznap esti vacsi kíséreteként. Vélhetően erre is készült, nem évszázados hagyományokra építő nagybornak, magas pontszámmal. Nem is kell ezt tovább ragozni. Jöjjön a következő pohár!
Enyhe citromszín. Kissé idegen festékillatot éreztem benne, gyógyszeres, mentholos aromákkal (?). Ízben viszont nagyon korrekt bor, némi jól eső maradékcukorral, kicsi alkoholossággal.
Egy újabb karton bor, mely megéri az árát
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!