A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Klasszik Cabernet franc alapú házasítás Villányból. Öt évesnél biztosan fiatalabbnak mondanám: zárkózott az illat. Aszalt szilva, bőr, cassis, dohány, gomba. Ízre tömör és mostanra legalábbis remekül összesimult benne minden alkotóelem. Túlkapásoktól abszolút mentes, okosan komponált vörösbor. Semmi nem lóg tehát ki egyik irányba sem, ami nagy erénye! A sav és a tannin is mérsékelt, ami a meleg évjárat számlájára írható. Teste középsúlyú, az alkohol csak melegedve érződik. Sok kékesfekete gyümölcsöt érzek benne, de mindenekelőtt kifogástalan, érett alapanyagot, melyet az érlelés emel, kiszolgál, teret ad neki szépen. Puha, finoman tapadó tannin, hordós kesernye és édesfűszer kíséri, de csak szolídan. Közepes hosszúság, de tiszta ízek mindvégig (alacsonyabb pohárból, hidegen kóstolva szebbnek tűnt). Most lehet a csúcsán, élvezzük ki.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Illatban mintha Piroska kosarába csöppennénk, ami tele van fekete színű erdei gyümölcsökkel: szeder, fekete ribizli, némi fekete cseresznye. Kóstolás után ezekkel az aromákkal jól harmonizáló gyümölcsös zamatokat kapunk, egy kevés fával, és pörkölt kávéval, melyek békésen meghúzódnak a háttérben. Ugyanakkor a savgerinc is hangsúlyosan jelen van borunkban, és szép tartást ad a címkén görbe hátú Ördögnek. Túlzások nincsenek, helyette szép egyensúlyt kapunk. A hagyományosnak tekinthető hazai kékfrankos, kadarka és zweigelt valamint a bordói iskolát képviselő, gyümölcsös merlot ördögi szövetsége, mely a hétköznapi esték, vacsorák méltó kísérője lehet.

Burgundia, Sideways, Robert Parker, halvány szín, törékeny kifinomultság... Mindössze néhány szó elég lenne, hogy érzékeltetni tudjuk egy fajta értékeit? Sokszor hallani: „a Pinot Noir nehéz műfaj”. Tán a legnehezebb valamennyi kék színű szőlőfajta közül. Talán pont ezért, jellemzően a borsznobok egyik kedvence. Csupa közhely. A Pinot ellenben nélkülöz mindenfajta közhelyt. Egy megközelíthetetlen, misztikus díva, aki mindig más arcát mutatja. Nem tűr el semmilyen felületességet, megköveteli a maximális törődést, odafigyelést a metszéstől, az érlelésen át, a palackba zárásig, az ízlelésig. Mégis szinte az egész világon megvetette lábát. Talán pont a nagy kihívás vonzza úgy a szőlész-borászokat és a kóstolókat is a Pinot felé. Rengetegen mondják, hogy a kedvencük. Azt azonban elsőre ne higgyük el senkinek, hogy valóban ért is hozzá...

A Syrah fajta önmagában is az elmúlt évtizedek egyik izgalmas tanulmánya hazánkban. A Vylyan prémiumsorozatának kétségtelenül a syrah az egyik legelegánsabb tagja, mely annak ellenére, hogy szintén a fajtakísérlet egyik ékes eredménye, hazai viszonylatban máris a legjobbak közt tartható nyilván, és rengeteg szépet és jót ígér még a jövő évjárataira vonatkozóan. Kéreti magát a pohárban, akár a legtöbb syrah. Elképesztően lassan nyílik az illat. A sötét színű italból percekig szinte semmi konkrétum nem olvasható ki. Aztán a feszült várakozás meghozza gyümölcsét, méghozzá kellemes bogyósok képében, de szépen előbújnak a jellemző borsos, fűszeres aromák is. Minden ízében rendkívül tömör bor, melyet a kiváló egyensúly határoz meg. Elképesztő komplexitás és férfiasan elegáns harmónia egy robosztus borban, mely a megfelelő ételpartner mellett nyújthat csak igazán kiemelkedő kulináris örömöket. Még jópár évet pihenhet az otthoni gyűjteményben, ha teljes szélességében élvezni akarjuk.

Hazánk oly sokrétű merlot-felhozatalából egy igazi gyöngyszem. Nem beszélve a kiváló, meleg évjárat hatásáról, melytől ez a merlot még erőteljesebb és gazdagabb lesz. A túlcsorduló gyümölcsös kedvességéről és kifinomultságáról híres bordói fajta egyik megbízható villányi képviselője, mely magában hordozza a fajta minden báját, eleganciáját és szépségét. Mindent tud, amit ma egy hazai merlot-nak tudnia kell.

Üde, friss, mint a korán kelő kakas, a Villányi borvidék jellemző eredetmondájának egyik karaktere, mely megújulást hoz. A szín nem annyira klasszikus hagymahéjas, inkább mélyebb lazacszín, ciklámenszínű, kissé silleres is. Kitöltés után azonnal jókedvű buborékok lepik el poharunk falát. Rengeteg parfüm az illatban, és vidám, piros gyümölcsös illatok, eleinte főleg málna, mely az ízben is szépen jelentkezik. Némi szellőzést követően egy érdekes, rozékra kevéssé jellemző almás-körtés illatjegy mutatkozik a borban. A kevésbé ropogós, kevésbé savas, könnyed rozétábort erősíti. Inkább zamatos, jó italú, kellemes és behízelgő.