Elejétől a végiég mozgalmas és élményekben, fordulatokban gazdag év volt 2014 (azt hiszem a borászoknak sem kevésbé). Tokaj Kalauz, 13.5 forgatások....de leginkább a kirándulások tették színessé; a sok tokaji látogatás, de másutt is: például Konyári Daniéknál is Rádpusztán (Ikon) és Lellén! A Kishegyen időzve végig olyan érzésem volt, mintha nem is Magyarországon lennék, hanem valahol elveszve a Mediterráneumban. - Virágzó leánderek mindenütt, tiptop feldolgozó és pince, a távolban pedig a napsütötte vagy épp felhővel árnyékolt víztükör. Mindez egy profin, szerényen, mégis szenvedéllyel működtetett családi borászatnak, Konyáriéknak köszönhető. Talán nem is a borok maguk varázsoltak el, hanem a több évtizedes alázatos és tudatos munka, a tájba illeszkedő értékek fogtak meg igazán az elejétől a végéig.  De a 2011-es vörösboraikra ugyanúgy érdemes lesz odafigyelni: Királyok, Evangelista, Páva...Alfától az Omegáig. Idén egy érettebb boruk is nagyon megfogott: a Tulipán első évjárata.

Ősz óta nem sokat változott. Jó érzés kimondani, de a Jánoshegyi Kékfrankos után szinte közhelyszerűen megszokott jelleget mutatott ez a Cabernet. Paprika, bors, obligát hordófűszerek. Egyensúly terén, kifinomultságban itt sincs hiba, ahogy a hordó is szép benne. Lecsengése bőrös, hosszú.

Dél-Balatonról Konyáriék hosszú ideig nagy kedvenceim voltak. Fehérben Szárhegyeik, vörösben Loliense-től fölfelé sokféle izgalomba sikerült belefutnom (Páva/06, Sessio/06). Azok a borok egyértelmű bizonyítékként szolgáltak arra vonatkozóan, hogy Villány és Szekszárd mellett bizony Dél-Balatonon is készülhetnek nagy formátumú vörösborok. Érettek, húsosak, déliesek. Egy ideig aztán elkerültek (nagyobb) boraik, de most sikerült egy egész sor vöröset végigkóstolnom. A különálló IKON pincében a történet 2000 Ft alatti fehér, rosé és vörösekkel indult, de mára ott is megjelentek az egészen komoly és figyelemreméltó csúcsra szánt vörösek. A Tulipán 8-as évjárata ugyan fiatalon, paprikásan kevésbé, de idővel sok szépséget mutatott. Az Evangelista pedig hazai Cab.franc-ok közt szerintem megkerülhetetlen klasszis két évjárat óta. Rövid jegyzetek nyomán ilyennek mutatkoztak legutóbb:

Bordói fűszerek, paprika és bors. Újvilágias újfa (kókusz és vanília). Piros bogyós gyümölcsök adta díszek az illatban. Ízben Cabernet-s fűszerek: paprikalekvár, húsos, vastag, szép és elegáns savérzet. Nem hittem volna az első kóstoláskor egy éve, hogy ez a bor lesz nagyobb is. Meglepett. Fölnőni látszik árához.

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Kürthy András barátunk "leselejtezte" meglévő vörösborkészletét és invitált minket, hogy kóstoljuk össze néhány bor különböző évjáratát. A véletlen műve lett, hogy főleg kékfrankosokat kóstoltunk, zárójelbe téve őket egy pinot és egy franc párossal...szószaporítás helyett a sor rövid leírása következik, a teljesség igénye nélkül: