Az idei kemény év megpróbáltatásait levezetendő igazán szép felkérésnek tehettem eleget december 23-án, amikor is a **Szepsy István által már hetekkel korábban bejelentett első szuperaszúk debütálását celebrálhattam. A hazai sajtóban már több kört futott a Betsek- és Szent Tamás-dűlők 1-1 parcellaszelektált aszújának híre (2017-ből). A borvacsorával egybekötött fővárosi bemutatót a járvány miatt le kellett fújni a borászatnak, de a Borkollégium archívumának pár igen szép aszújával felvezetve, tíz szerencsés résztvevővel megkóstoltuk a mérföldkőnek számító két mádi tételt (melyek egyúttal alighanem a valaha készült legdrágább aszúk is). Hogy a szupertoszkán borokhoz hasonlóan új korszakot nyitnak-e meg a szuperaszúk… Nos, ezt majd a piac fogja eldönteni. Egy biztos: sokan beszélnek most róluk és nagyon kevés készült belőlük (2x960). Lássuk (mély vízbe dobva) tényleg annyira komolyak-e:

Enyhén merkaptános furmintosság, fedett jelleg, de korrekt érettség, dél-hegyaljai jegyek, egyszersmind remekül tartja magát. Igazi érett nagyfurmint stílus: komoly, széles bor, sós, ásványos és penge savval szárít (ami a meleg évből egész meglepő). Jól áll neki a kor is, de még el is lehet tenni: noha a löszös termőhelyre ez kevéssé jellemző. Klasszikus TokajDry, vérbeli terroirbor. A Hétszőlőtől az egyik legszebb szárazbor ever.

Kézdy Dániellel nem rég megjelent egy méltató cikk a Forbes online hasábjain. Stella cikke kétségkívül helyén van, sokban egyetértek, de én teljesen más szemszögből vagy „rokon-szenv” oldaláról látom Danit (minthogy szimplán a gazdagok és a gyűjtők kereskedője). Kézdy Dani borpiaci szerepe és hatása a mai magyar borkörforgásban egészen máshol csapódik le véleményem szerint. Az hogy ő komoly borokat, akár nagyobb tételben megvesz, elhoz magyar borászoktól (éveken át) szinte mint magánszemély, azt gondolom, példaértékű mecénási szerepvállalás is egyben (nincs igazán felnőtt fogyasztói kultúrája ugyanis ennek az attitűdnek idehaza annál a rétegnél, aki ezt megtehetné). Aszú Day, Aszú Prime kezdeményezése Tokaj és a tokaji borászok számára egyaránt nagyon pozitív hozadékokkal bír. Segítségnyújtás is sok kisebb pince számára, új megjelenési felület is, és nem utolsó sorban a legfontosabb tokaji márkát, az aszút is helyzetbe hozza/hozhatja, ami régóta megoldatlan gordiuszi csomója  a borvidéknek. Ezek a szándékok jutnak eszembe nekem először, ha Kézdy Dánielre gondolok. 

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Miért is ne koccinthatnánk aszúval az év bármely szakában? - Teszi föl a kérdést gyakorta a hazai borszakma írástudó része. Vajon miért csak egy szűk réteg képes az aszúban olyan élvezeti értéket meglátni, amihez nem kell ünnep, nem kell karácsony, nem kell még csak különleges élethelyzet sem...? Már messzire sem kell menni, válogatni sem kell: a szupermarketek polcain is egyre  szebb választékba, kedvezményekbe botlunk, nagy nevekkel (igaz továbbra is kissé vegyes mezőnyben). De akkor mégis hogyan kerülhetne gyakrabban aszú a poharakba, mindennapokba? Kutatták ezt nemrégiben méregdrága piacfelmérések, vásárlási szokások elemzései stb. Ha minden magyar háztartás asztalán legalább karácsonykor nyílna egy palack aszú, már beljebb lennénk. Ez pedig nem is olyan nagy dolog, pláne, ha a világ legjobb természetes édes boráról van szó. A titok nyitja azonban talán inkább az, hogy bár az aszú valóban drága, elkészíteni is drága, kár lenne túlmisztifikálni: a világ számára csak egy bor a sok között (ráadásul édes). Nem fektettünk rá kellő hangsúlyt, hogy a különleges tokaji palack és az aranysárga ital köré valós fogyasztási kultúrát építsünk! Ez mondjuk inkább baj.

Az egyik közkedvelt áruházlánc akciós darabja. Nehéz eldönteni, hogy az alapanyag lehetett satnyább vagy a tárolási körülmények kezdték ki a bort, de a lényeg, hogy tud ennél az aszúnál Tokaj is, a Hétszőlő is sokkal jobbat. Illatra is elég tompa, sokkal több díszt várnék tőle még 11 év után is. Gombás, avaros, poros, de elsőre nem is tűnik hibátlannak. Azt gondolnám elsőre, hogy 2004-es, ott voltak ennyire avaros édes borok, 2005 ennél azért szebb aszúkat produkált. Ízre élénk savakba botlok (végre valami határozottság és pozitívum). A nagy kezdeti lendület aztán kár hogy kesernyébe torkollik. A cukor jelenléte egészen visszafogott (bár tudom, hogy a pince nem a hömpölygő édes borairól ismert, de azért ez mégiscsak egy aszú akar lenni, nem?). A korty vége kimondottan rövid és üres. Sherrys, oxidált hangvételű az egész, felejthető aszú, pedig élményt kéne nyújtania.

A francia alapítású nagybirtok könnyedebbre, bisztrósra hangszerelt sorozatának, a 7-nek az alap furmintja. Löszös, virágos illat, könnyed, friss savak, nagyon korrekt vétel. Benne a termőhely karaktere és a száraz tokajiak jellege együtt.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Ahogy arról már előzetesen hírt adtunk mi is, szeptemberben idén is sikerült összerántani a legfontosabb löszön ténykedő pincéket. Ezúttal azonban (bár a főszereplő most is Tokaj Hegyalja volt) Szekszárdról és Pannonhalmáról is érkeztek kóstolásra váró borok a Magyar Borok Házába.
A tavalyi rendezvényen is megtudhattuk, hogy a lösz mint alapkőzet teszi igazán szigetszerűvé és specifikussá a Tokaji-hegyet a borvidéken belül. A Tarcaltól délkelet felé egészen Tokajig található dűlők adják a tokaji első osztályú termőhelyek jelentős részét. Geológiai értekezés keretein belül pedig kiderült, hogy különféle ásványokban sem szegényebb talajforma a lösz a talán jobban megbecsült vulkanikus területeknél. A kulcsszó számomra mindig a kecsesség, az elegancia ezeknél a tételeknél. A zsírosabb, masszívabb mádi vagy még északabbi boroknál a löszösek mindig kedvesebbek, érzékenyebbek. A legfőbb tanulság a szinte kivétel nélkül 2011-es száraz borok kapcsán, hogy az évjárat példás egyensúlyú borokat szült (bennük trükkösen érvényesülő analitikai adatokkal). A maradékcukor gyakori, ám a jó savakkal sincs gond a legtöbb helyen, s ami a legüdvösebb, hogy kilógó alkohollal és fával sehol nem találkoztam. Főszerepbe került tehát a termőhely.

A rendezvényt Kovács Tibor, a monopol, löszös, első osztályú területet is lefedő Hétszőlő birtokigazgatója nyitotta meg most is.

Már korábban beszámoltunk róla: szeptemberben elindult - a Borbarát fájdalmas széthullása után némileg új vizeken járó - Alkonyi László ’100 % Tokaj’ oldala, mely számunkra is nagyon örömteli fejlemény, de érzésem szerint egyelőre várni kell, mire igazán hangosat szól ez az egész. Persze ismerve a szerző radikális és kompromisszumkerülő szemléletét (elég az első bejegyzéseket átfutni), biztos, hogy akinek van füle, meghallja és érti a mélyről jövő súlyos üzeneteket, a problémákat, melyeket mindig is kendőzetlenül feszegetett Alkonyi László. Egyelőre érzésem szerint inkább a maroknyi lelkes vájtfül és persze szakmabeli követi figyelemmel az egyébként nagyon értékes weboldalt. - Reméljük azonban, hogy hamarosan szélesebb közönség is kíváncsi lesz a nagy jelentőséggel bíró pozitív kezdeményezésre, mely értelemszerűen legkivételesebb borvidékünk múltjáról, jelenéről és persze jövőjéről szól…annál is inkább, mivel az oldal a kétnyelvűséget is kitűzte maga elé célként.