A rendszeres olvasók tudják, hogy van nekem egy kopott címkés, elásott 2000-es Úrágya furmintom, amit egy éve kezdtem el coravinezni. A Nagy Dűlős Furmint archetípusa mellé került a kartonba 3-4 sokat próbált másik érett TokajDry tétel, melyekkel az a terv, hogy a következő években vakon tesztelve követem nyomon (utolsó) éveiket. A végtelenségig persze nyilván nem lehet játszani ezt a játékot: azt mondják, ha már félig van a palack, akkor nem túl gazdaságos pumpálni a palackba az argont, de ezen a télen is eljött az igazság pillanata. - Lássuk, hogyan is érik az a bizonyos nagy tokaji furmint, ha elvileg minden faktor együtt áll a palackban…!

Az új évvel itt van a nyakunkon az új évjárat is. Az elmúlt 4 évjáratot pedig a váralan amplitúdók jellemezték és ez a borokon is nyomot hagyott: 2018 az extrém forró, korai évjárat mintája, kevés savval, gyors öregedéssel. 2019 szépnek tűnik szárazban és édesben is, kiegyensúlyozott szerkezetű borokkal. Aztán erre jött 2020, ami 2010-hez és 2014-hez hasonló (sokak szerint még gyengébb, esősebb, betegesebb) feltételeket nyújtott a szőlészeknek. Végül 2021-ben, ha lehet ezt mondani, minden az ideálistól eltérő forgatókönyv szerint alakul: késői fakadás/virágzás, extrém magas savak és limitált termés adta fel a leckét a termelőknek. A két csillagos Bott Pince borain keresztül vizsgálgattuk az eddigi tapasztalatokat.

Fénykorában 2 csillagot kapott. Lássuk mihez kezdett az idővel. Illatában csupa érett, mézédes, sárga és zöldes trópusi gyümölcs: licsi, csillaggyümölcs, mandarin, tiszta, tankönyvi palackbukéval. Épp csak annyira szigorú, amennyire egy tokajinak annak kell lennie, és annyira játékos mellé, ami egy hársnak kötelező. Kimondottan aromatikus bor, még 5 év múltán is, és a levegőn egyre szebb. Ízében félszáraz kerekség, szuper arányok, a mérsékeltebb, esős év pedig sem savak, sem botritisz irányba nem leng ki. Tiszta és pontos bor: Takács Lajos Tállyán sem tud hibázni. Bevált mindent, amit a csodás illat ígért nekünk. - Sima, bájos, gördülékeny, arányos, jó inni, tele van érett gyümölcsökkel, finom tercier jelleggel, ami még messze nem öreg vagy koros, sokkal inkább gyönyörködtet minket. Szinte harapható a lédús mandarin, a csillaggyümölcs, a mango, a naranacs. Éljen soká Takács Lajos (azért is, hogy Hegyalján kötött ki) és kívánom, hogy sok ilyen elegáns és szép TokajDry borral tudjon megörvendeztetni minket még a jövőben. 

Többször is kóstoltam már, de most kevéss váltotta be a hozzű fűzött reményeket. Sok hordót mutat: vanília, tömény kókuszosság. Ízben is nehézkes, darabos, lusta bor. Krémes, vaskos, túlzó arányok, a meleg évjárat enyhe savaival.

A mai nagyposzt tulajdonképpen egy hetekkel ezelőtti gigászi, *Balassa-szamorodniorgia előjátéka volt, ahol is a hedonizmus jegyében vegyesen kóstolgattunk a borász borai mellett kortárs meglepetéseket, régebbi tételeket, de jutott apropó egy kis német kitekintésnek is. A ragyogó este 19 különleges tételét Éger István borgyűjtő jóvoltából kóstolhattam végig, és úgy döntöttem, két részben hozom le a blogon az élményeket, mivel logikailag is szépen ketté bontható a sor. A hajtás után ma az igen izgalmasra sikerült száraz mezőny jegyzetei és pontjai következnek! (Egy hosszabb, összefoglaló a holnapi folytatással, az idei utolsó nagyposzttal érkezik.)

Sokan készítenek jó bort Tokajban. Közben mégis kevesen sikeresek. 200-220 pince, szűk hazai piac, rendezetlen szabályozási környezet/eredetvédelem, ebből következően rendezetlen árpolitika és rendezetlen kommunikáció korbácsolja a kedélyeket továbbra is Hegyalján, ami egyre nagyobb hullámokat és visszhangokat generál. Ma egy olyan pince borai kerülnek bemutatásra, akik az egyik legkedvesebb borvidéki településen, Tállyán az elsők közt (2002) kezdtek a megszokottakon túlmutató minőségbe, de mind a mai napig küzd a létéért a vállalkozás. A Szent Benedek borai tiszták, izgalmasak, szárazban és édesben is megközelítik a világszínvonalat; emellett érezhetően tiszta elköteleződés és szenvedély motiválta a pincészet elindítását, de a sokak számára oly szűkös piacokon nehézkesen rúg labdába Farkas Géza birtoka, ahol egyébként Ádám József készíti a remek borokat. Értetlenül állok kicsit én is a helyzet előtt, de tudjuk jól, hogy egy sikeres borászatnál sok feltételnek kell érvényesülni, sok szakmának kell szinergiákat kialakítani, és ez ma Hegyalján bizony nehéz kenyér (sajnos).

Debrői hárs a műfaj egyik legmagabiztosabb művelőjétől. Visszafogott illat, friss sárga és fehér húsú gyümölcsök. Laza, kerek, egyszerű íz, közepes cukor, tiszta jegyek. Nem túl hosszú, de élvezetes, közérthető édes stilus, szinte frisstíő, üdítő formákkal.

Szilágyi László és a Gizella pince mintha némileg csendesebb éráját élné az elmúlt években. Tény, hogy én is régen jártam Lászlónál. Legutóbbi fontos változás a birtok életében, hogy a borok egy jelentős része újabban a közösségi feldolgozóban készül (Bodrogkisfalud), egy nagyobb volumenben palackozott, amúgy frappáns birtokbor elég sok dűlő alapanyagát felszippantotta, így - legalábbis engem - a frissebb dűlőszelekciók újabban elkerültek. Édesben volt több szép élményem az elmúlt pár évből: egy kétcsillagos 2017-es aszúval, a remek 2017-es és 2018-as szamorodnikkal. 2019 utáni tételt nem nagyon kóstoltam a pincétől, így Furmintfan testvérünk jóvoltából ma egy 2016-os visszatekintés következik a családi pincétől, amolyan miértne-alapon.

Opálos szín (balatonmelléki OFJ bor). Meg nem mondanám illatról, hogy hárs: mandula, fehér virágok, sárgás őszi gyümölcsök, birs, egy csepp méz, de visszafogott és inkább egy korrekt olaszra emlékeztet illat (igaz bontás után van fülledtség bőven, de két nap után eltűnik, ahogy az ilyen alter boroknál lenni szokott). Ízben friss sav, húsos korty, eleven, friss, fiatalos íz, kis kesernyés, héjas cserrel szárítva, összehúzva a végén. Van benne egy markáns vegetális vonulat, ami végigfut a kortyon, de összességében tiszták az ízek. Izgalmas világ a natúr vonal híveinek. 

Elkezdjük a száraz novembert néhány száraz tokajival. A mai vakkóstolóban csavarzáras borok nyíltak, s mivel ebben a műfajban a coravin nem alkalmazható, így ezeket a palackokat most egy héten át szondázgattuk otthon (a pontokon érdemben nem alakítva). Bardon, 4H és egy Palkó bor kerültek a sorba, illetve érdekességként a Grand Tokajban elkészített, 2020-as Polgármesterek Bora is. Katt a Továbbra!