egy kevésbé ismert tehetség
A hollóvári kalandozás után, Somló másik, kicsit könnyedebb arcát jól leképező pincével folytatnám a borvidék ízlelgetését. Ellentétben Takács Lajossal, Kolonics Károly jóval alacsonyabb részen, egész a bazaltkúp szoknyáján tevékenykedik. Végtelenül kedves borai időtállóak, behízelgően illatosak, sósak, barátkozósak és nagyon jól esik őket inni.
Ha csak egy pincét mondhatnék somlóról...
Bevallom, teljesen el voltam ragadtatva, mikor megtudtam, hogy Kató András kollégámtól (Terroir Club) Takács Lajos kóstoltatására kaptam meghívást, aki Somlón egész magasan, a hollók lakta bazaltformációk lábánál vetette meg lábát, alig 10 éve (ám ez a néhány esztendő elég is volt neki ahhoz, hogy A hegy legjobbjai közé vésse be nevét szenzációs boraival). Két részben kívánnék foglalkozni Somlóval, két merőben eltérő borászati stíluson át. Az első köztük tehát a Hollóvár lesz. Izgalmasan gejl illatú, túlcsordulóan minerális, feszes savszerkezetű, tökös, sűrű anyagot vártam e pincétől. Lássuk végül mi igazolódott be mindebből!
Nagy Laci (derékhegyi őslakos) barátom invitálására mentem a BME kollégiumába este hétre egy rendkívül jól szerveztett, kulturált, korrekt árú kóstolóra, ahol Bolyki János egri borász mutatta be borait és mesélt jókedvűen mindannyiunk legnagyobb örömére. A rendkívül nehézkes bejutás ellenére (komolyan a NBH központba egyszerűbben léptetik be a kíváncsiskodókat…) megőriztük a nyugalmunkat és izgatottan vártuk a borokat. János is izgatott volt, mert különféle fiatalkori emlékek fűzték a Scönherz Zoltán kollégiumhoz…
Egy egri, egy zalai
Bussay László csörnyeföldi Olaszrizling, 2007
St. Andrea Hárslevelű, 2007
Virágos és most is nagyon illatos (mintaként kóstoltam utoljára). Nem is csupán félszáraz, szinte félédes íz. Sok tehát a cukor, de még több az friss gyümölcs és az alkohol sem kevés (14.5 v/v %). Tropikális gyümölcsös jelleg. A szesz is fűt.
Különleges időutazás aszúkkal
Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent.
Tiszta forrás Tokajban
Tokaj városa különös pontja a borvidéknek. A fővárosa, mégis időről-időre belefuthatunk ellentmondásokba. Ebben a városban máig összeér az elmúlt (minimum) 100 év összes történelmi szála, minden ami szép vagy kevésbé szép, miközben a város fejlődése egyedi mederben zajlik. Megújult a Tisza hídja a nagy teherforgalom kívánalmai szerint, a hídfőnél megújult a város legnagyobb szállodája is (mostmár Mercure**** néven), maholnap átadják a Csurgó-völgy 5 csillagos új szállodakomplexumát is, miközben a város különböző pontjain tényleg megélhetünk mindent, ami Tokajban az elmúlt 40-50 évben történt. Borászatok tekintetében jelenleg a TokajKalauz legtöbb csillaga Tokajban van (összesen 4), de bizony nagyon nem mindegy, hogy az ember hol kopogtat, ha megbízható minőségre vágyik. Ott a Hétszőlő mint a város látványos, nagy szereplője, a kicsik közül Tokajhoz kötődik ***Demeter Zoltán, (részben) *Balassa István is. Ha igazán biztos pontokat keresünk érdemes előre tervezni! A Dobogó és a Hímesuvar mellett az Erzsébet Pince is mindig szép élmény. Ma ők következnek.
