Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

Gombás, birses, mézes, körtés illatok. Fiatalos és friss ízjegyeket mutat, csupa barack és finom déli gyümölcs, mindez nagyon tisztán elkészítve, remek arányokkal.

Pár héttel korábbi jegyzeteket dobott ki magából a fiókom. Még a Winelovers Grand alkalmával, az ún. furmintteremben volt módom kóstolgatni (egy aszús mesterkurzusom előtti percekben) és ismét szembejött velem a rácsodálkozás, hogy a sárospataki kötődésű Harsányi család 2017-es száraz borai mennyire csodásak (a szerény pince 2016-os aszújáról nem is beszélve: aki nem kóstolta még, okvetlen pótolni érdemes, magabiztosan 3 csillagos az élmény). A Ciróka a Decanter World Wine Awardson pár éve platina érmet kapott, extrém ponttal. Most a Királyhegy és a Kútpatka társaságában kóstolva, lássuk, melyik dűlő tündökölt a legszebben:

Fedett, poros illat, melyben parfümös, virágos, direkt és elég sajátos jegyek érezhetőek. Első sorban édes íz: alma, körte, fiatalos és szer felett laza kompozícióban. Nem túl édes, egyszerű, könnyed édes bor, hibák nélkül, korrektül elkészítve, sok primer, fehér húsú gyümölccsel. Ettől az évjárattól persze nem is kell ennél sokkal többet elvárnunk.

Ott kéne tartanunk, hogy minden komolyabb borvidéki településen kéne lennie egy helynek, ahol poharazva (akár fél óra alatt, három tétellel) bárki megismerheti a régió borait. Bizony érnek időnként igazán kellemes meglepetések kincskeresés közepette Tokaj környékén. Tudvalevő, hogy a sárospataki Boros borbár egyúttal borboltként, és amolyan bisztro jellegű konyhaként is funkcionál, kellemes belső és külső térrel. A Tokaj-Hegyalja Egyetem körüli munkanap végén pár hete leteszteltem a poharazott szortimentet, ügyelve rá, hogy kicsit a járatlan ösvényeken is mozogjak. Nem volt ebben az inspektori státuszban semmilyen szándékosság, a véletlen hozta így a szabad estén. De muszáj külön megemlítenem, hogy a személyzet csillagos ötösre vizsgázott: a több oldalas borlapon másfél decis árak vannak feltüntetve, de önként/ismeretlenül felajánlja a kedves felszolgáló, hogy hozhat féldeciket is; minden bor ideális hőfokon érkezett; a kilencből egy bornál sem merült fel a klasszikus (de annál keserűbb) “na az pont nincs készleten” klisé; és egy bor sem érkezett “fáradt” palackból a pohárba. Hab a tortán, hogy a száraz tételek tettek mélyebb benyomást. Lássuk a medvét!

Egy igazán méltó ünnepi aszú... Egzotikus jegyek tömkelege, eszméletlen szép, tiszta, sok sárga, érett, édes gyümölcs. Vitális, mozgékony, hosszú íz, sok savval, konzisztens, fókuszált egységben. Mérhetetlenül tiszta, harapható gyümölcsök. Botrányosan szép aszú egy izgalmas évből. Sok érett citrus, sárga színek, narancsos jegyek. Az egyik legszebb aszúélményem idén. Ha valakinek 2016-ban született a gyermeke, ez a bor biztosan elkíséri majd az utódot a 18-30. szülinapjáig.

Nincs sok színe. Illatában birsalmasajt, körtepüré. Sok cukor érződik az attackban, kifejezetten telt íz, magas cukor, de 2018-ra jellemzően enyhe savakat érezni. Laza, könnyed, egyszerű édes bor, tiszta gyümölcsökkel. Az előző kiadás azért klasszisokkal nagyobbat szólt...

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Vakkóstolók sztárja lett idén a Harsányi késői szürete! Rengeteg szép díjat zsebelt be, legalább háromszor kóstoltam országos versenyen idén, és minden alkalommal szép pontokkal szórták/szórtuk meg. Megérdemli hát a figyelmet! - Friss és kirobbanóan fiatalos orrban. Birses late harvest vonal, tiszta gyümölcsökkel, primer jegyekkel. Ízben egyensúlyos, érett barack, nagyon arányos és finom késői szüret jelleg. Kristálytiszta, szuper elegáns ízek, nem kimondottan hosszú vagy extrém komplex, de élvezet és öröm inni így fiatal állapotában.