Távol áll tőlem az angolszász nyelvterületeken oly divatos ciderezés. Annak idején, egy írországi látogatás alkalmával tettem az első próbát, de eltántorított idegen almás, gyümölcsös mellékíze. Íreknél, angoloknál, skótoknál a sörrel egyenértékű ital inkább (6 v/v %), s főleg a hölgyek kedvelik fanyarkás pezsgését. Van benne egyfajta sajátos gyógyszeresség, amit a gyöngyözés még ráadásul ki is emel. Pezsgése szolidabb egy sörhöz képest, nem véletlenül szokás almapezsgőnek fordítani, közelebb áll szerintem is a pezsgőkhöz jellegben...csak valamiért mégis a trendibb söröspalackot kapták a ciderek.
Manapság már nem csak almából, de körtéből, sőt barackból is készülhet cider, melyek természetesen ide Magyarországra is eljutottak az idővel. Illatban nem is annyira körtét, mint inkább a déli gyümölcsöket érezni: ananász, mangó, és némi plussztablettás mellékzönge, ami ízben is kifejti hatását. Pedig elvileg bioélelmiszer:  bio körtesűrítmény+biocukor. Az összkép elég érdekes, meglehetősen visszafogott képet mutat. Félszáraz, amitől könnyen emészthető, aromás, amitől jól csúszik, körtés, gyümölcsös, amitől kedvesen fanyar is, de lehet, hogy én továbbra sem tudok megbarátkozni ezzel a cider világgal.

Az egész ország Dolce Novella lázban ég. Rengetegen keresik, úgyhogy csak idő kérdése volt, mikor fog megjelenni valami újabb eperbor-származék. Tekintetbe véve, hogy az olaszok pancsolt, szintetikushoz közelítő próbálkozása nem közelíti meg a közízlést kellő mértékben, ezért várták már sokan a 100 % eperbor változatot... Nem hiába. Több irányból is lehetett hallani készülődésekről, de most itt az első darab. Az osztrák Fischer Bt. neve szerepel a puritán kóstolópalackon, amit a cég képviselője az orrom elé tol, hogy kóstoljam meg. Fiatalos csavarzár, bordói palack, de a lényeg úgyis az EPER benne. Persze az ilyet egy igazi borissza mindig kétkedve fogad. "Úgyis olyan, mint a Sangria, ez úgysem igazi bor, úgyis megállították az erjedésben (de legalább cukrot nem adtak hozzá), úgyis gejl-édes lesz a végén". És nem.
Színre kellemes barnás-bordós beütésű, silleres megjelenésű ital. Meglep egyáltalán valakit, hogy a pohárból friss, primőr szamócaillat terjeng? Az a fajta, amit ha a szórakozóhelyen kiteszel az asztalra, 3 asztallal arrébb is rendelnek belőle. Paradicsomi, mámorítóan édes friss eperlés, zsebben olvadásnak indult tutti-fruttis aromák csavarják el a fejünket. Ízre azt várnánk, hogy fojtóan édes, gejl, de mégsem az. Finom, üde, savakban ugyan nem bővelkedik, de nem is baj. Pont így szerethető. Ami sok gyümölcsbor betegsége, az a kesernye a korty végén. Na ez ebben a borban éppcsak jelzésnyi, amennyi még jólesik. Kellemes édesség, határtalan eperíz, nem nagyon szirupos, épp csak egy kicsit, és a 6,5-ös alkohol barátságosabbá, jól ihatóvá teszi mindig. Tehát július közepén, 5 fokra hűtve is bármikor el tudom képzelni. Egy palack 2,5 kg epret tartalmaz. Bár tény, hogy nem tudom, hogy készül, de per pillanat nem is érdekel, ahogy az ember beleszagol ebbe az italba, mosolyra húzódik a szája széle. Bomlani fognak érte a tömegek.

A ganádpusztai gyümölcsborok megismerése kapcsán kötöttem ismerettséget egy kedves úriemberrel, Sápi Csabával, a borászat jollyjoker arcával, üzletkötőjével, fenegyerekével, ha szabad ezt mondanom. Amellett, hogy nagyon szimpatikus termékek az ő boraik, ő az az ember, aki képes hitelesen és élvezetesen előadni ezeknek a boroknak a történetét, kezdve a készítésük módjától (hány kg gyümölcs lelke került egy palackba), egészen a fogyasztásuk vágykeltő és antioxidáns hatásának kimerítő körülírásáig. Egy igazi kellemes társaság, aki kendőzetlen őszinteségével és kedves közvetlenségével megérdemelten szerzett hírt hazánkban a 3 féle zamatos ribizlibornak és a málnabornak.