Gilvesy Pixu Riesling 2019
Szépen fejlődik. Olaszrizling, furmint és rajnai házassága. Szép hordó, modern érlelés mellett finom, érett gyümölcsök, főleg zöldesek. Ízben robbanó savak, életteli, vitális, sok-sok citrus, mindvégig nagyon szép lendülettel. Tiszta, modern világ, mely a vibráló, makulátlan, feszes savasságra épül. Többedszerre is képes meggyőzni vakon!
Kedves citrusos, még inkább citromfüves aromatika. Ízben tiszta, feszes, szárító lime ismét, de mégis jóleső, szép korty jellemzi, olajos magos, mandulás díszítéssel. Nagyon szép és magabiztos példa a régió fehér boraira. Halak mellett lehet az igazi.
Gilvesyéknek már többször is elsült a kezük rajnaiban. A termőhely némileg felülírja a fajtát. Érett, szúrós, intenzíven petrolos, klasszik palackbukét mutat, egész halvány citrusossággal és érlelt jegyekkel. Ízben a fajtához mérten elég nagy test, fűszerek, jó minőségű sav, de azért ne keressünk benne olyan cizelláltságot ezen a téren, mint a németekben. Hosszú, vállas, sokrétű magyar rajnai ez, több dimenzióval, bazaltos terroirkarakterrel (tercier formában, "barnuló jegyekkel"), de kár, hogy a végén kissé az alkohol erősít be, nem a sav és a citrusok.
Igazi hazai etalon a fajtából. A Gilvesy rajnaik közül minden végletet kóstoltam már minőségben. Eddig ez a legszebb. Nagyon szépen definiált termőhelyi karakter, szinte somlóian mély bazaltossággal vakon is. Ízben gyönyörű sav, virgonc korty, hosszú, minerális jegyek, igazi egyénisége van a terroirnak ebben a borban. Mindig mondom, ha Badacsony, akkor rajnai!
Rajnai futamok innen-onnan
Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):
A birtok valamennyi fajtája színezi: sauvignon, pinot gris, olaszrizling, sauvignon blanc. Visszafogott illat: széna, fű, vegetális jegyek, egyszerre sauvignonos és olaszrizlinges jegyek villanak meg a felszín alatt. Ízre nagyon friss, sima, könnyed, itt talán inkább az olaszrizling kap nagyobb szerepet. Ásványos, sós utóíz. Elejétől a végéig nagyon friss még. Laza, citrusos szentgyörgyhegyi fehérbor.
Olajos magok zsíros illata, hordó fűszerek, citrusok és halványan petrol. Feszes, rajnais savak, komoly tartalom a kortyban, melynek végén a szesz azért befűt. Ásványok, pici édesség is jelen van benne.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!