Kellemes, jóleső, tiszta pezsgőillat. Fiatalos, parfümös, florális, citrusos aromatika. Intenzív savak, egyedi és kifejező magyar pezsgőstílus (a műfaj egyik nagy öregjétől). Tiszta íz, szárító jegyek, egyedi terroirjegyek, izgalmas tétel. (Minden elismerésemmel együtt is viszont érzésem szerint a dizájnon érdemes lenne ráncfelvarrni kicsit.) (6+)
Jól felismerhető furmintkarakter ordít belőle vakon is. Virágos, szép illat, bogyós gyümölcsökkel, elegáns és izgalmas stílusban. Finom, apró buborékok, száraz íz, élénk savak. Fiatal pezsgő még, erős habzással, tele energiával. Igazi aperitif pezsgő, kifinomult arcéllel. Hiába, azért a profi munka meglátszik a Garamvári pezsgőkben: hazai viszonylatban is sok botcsinálta "pezsgőmester" tanulhatna itt érzésem szeint... (6+)
Banános, őszibarackos, egzotikus gyümölcsös aromák. Chardonnay létére egyedien direkt, megnyerő világ. Szép élénk savak folytatják a meglepetéseket. Körtés, almás, puha gyümölcsösség érződik ízében. Korrekt darab e "nehéz" fajtából. (6)
Ritkán kerül poharamba a pezsgőiről elhíresült boglári pince csendes bora. Itt sauvignonos, vegetális jelleg érződik, mellette illatos, rózsás, virágos jegyeket mutat illatban. Friss íz, korrekt egyensúly, amiben édes és savas jegyek is felbukkannak. Korrekt, tiszta munka a műfajból, a végén kis krémességgel megtoldva a szép gyümölcsösséget.
Intenzív és nagyon direkt, populáris, déli gyümölcsös illatjegyek. Friss, harsány cserszegi, erőteljes és azonnal érthető direktséggel. A korty vége egy kissé lágy, ott elkéne még némi frissesség, de összességében hozza az elvárható minőséget a műfajon belül. Klasszik nyári bulibor.
Szép, elegáns pezsgősség, szofisztikált, tiszta, kifinomult palackos erjesztéses jelleg. Karakán, határozott, masszív savú tétel. Szép almás ízek, tiszta, nagyon krémes és sok buborék kényeztet puhán, légiesen. Érezhetően profin elkészített magyar pezsgő, biztos kézből...mert a pezsgő ilyen műfaj: legjobb, ha onnan kerül a pohárba, ahol biztosan értenek hozzá.
A hazai pezsgőkészítés egyik igazi rendszerváltás utáni pionírja Garamvári Vencel. Ugyan mostmár az újabb generációs pezsgős borászatoknál találunk szebb pezsgőket is, de a profizmus a legtöbb Garamváriban borítékolhatóan megvan. Érettebb jegyeket mutat orrban, palackbukéval, sárga gyümölcsökkel, kis toastossággal, brióssal, virágokkal. Kifejezetten szárító íz, kissé rusztikus, de szépen összeérett alkotóelemekkel, nektarinnal, és határozott testtel.
Múlt héten immár harmadik alkalommal rendezték meg a PezsgőVilág rendezvényt, melynek nemes célja természetesen a buborékok népszerűsítése volt a borkedvelők körében. Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!