Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:

A tehetséges Osváth Fruzsina munkája még, aki érzésem szerint igazi csodákat palackozott a csillagos mádi pince falai közt! Szép arany szín. Orrban finom botritisz, kajszilekvár, aszalt gyümölcsök adta nemesség. Koncentrált íz, magas cukor magas sav (100 % furmint), csupa citrus. Koncentrált, eleven, elegáns édes bor, hamisítatlan tokaji jegyekkel. Modern klasszis. Remek! (7)

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Sokadszorra is működő bor, igaz jobban is tudtam érte rajongani korábban. Noha elég lapos, körtés, birses, kompótos, kicsit füstös, hordós jelleggel indul, de aztán előnyére alakul a pohárban, átveszik a főszerepet a finomabb birses tónusok. Magas cukor, koncentrált íz, mézesség. Kicsit egysíkú és sok izgalmat most nem mutatott, de tetszik, hogy megvan benne a szép tokajiság. Profi munka egy remek évből.

Régen volt nagyposzt, nincs mit szépítgetni ezen: a nyár és az egyéb alkotó folyamatok közepette a kóstolók mostanság jegelve voltak. Múlt hétvégén immár másodszor volt szerencsém azonban az egyik legfrissebb hangulatú, legszimpatikusabb közösségi megmozduláson résztvenni Hegyalján, melyet három szuper lelkes fiatal pince szervez pop up kerti party jeligével. Júliusban a TR, szombaton pedig Zsirai Kata a vendégházánál volt a háziasszony és a kései érkezéskor épp egy 2016-os retrospektív kóstoló kezdésébe csöppentünk. Gondoltam, hát ezt akkor kár lenne szó nélkül hagyni…:

Zajlik az élet Abaújszántón is mindeközben. Vendéglátás és borok terén is van új a nap alatt, amiről érdemes lesz egy friss kiadványban beszámolnom... Egy vérbeli tanárember, aki Abaújszántó központjától pár lépésre készíti borait pincéjében teljesen ösztönös módon. Ezek a borok nem trendkövetők, és az évjáratok, a termőhely, illetve a családi borászkodás stílusjegyeit rezzenéstelenül, őszintén közvetítik, sokmindent áthozva a hagyományos hegyaljai borászkodás jellegéből. Fordítás, szamorodni és aszú vonalon számos gyöngyszembe belefuthatunk boraik közt, s immár a második generációval Réka is igyekszik bekapcsolódni a borászat életébe. Vendégházuk mellett bátran keressük fel a gyönyörű, ódon pincét, ha ezen a szép településen át visz az utunk! Négy+ pontot bejáró ív mentén kóstoltuk meg aktuális boraikat:

Karanténkiadás. Folytatjuk a vakkóstolást további innen-onnan beröppenő palackokkal. Alföldi Merlot kolléga nem rég nagy ívű posztot közölt az otthon kóstolás kontra rapid benyomások/tesztelések problematikája körül (jó írás, ajánlott). A kettőt ötvözve zajlik egyébként a mi vaktesztünk: a borokat vakon kóstolom és pontozom odahaza (Dórim segít), s aztán napokon át rájárunk a maradékra, ebből alakulnak ki aztán a végleges jegyzetek, a művelt alkoholistán (és általam) is preferált "slow tasting" módszer jegyében. Azt gondolom, bár erre nyílik alkalom ritkábban, csak ezzel a módszerrel lehet igazán objektív képet kialakítani a borokról: a pillanatnyi benyomások a felszínt mutatják csak meg, noha erre sajnos én is rákényszerülők időnként: kóstolók, pincelátogatások, borversenyek alkalmával. Folyik a soronkövetkező TokajGuide tartalmi részének összeállítása, de ebben a tanulságos vaktesztben most talán többen vannak a vájt fülűek számára némileg már ismert pincék. Lássuk, a harmadik forduló milyen meglepetésekkel szolgált:

A tokaji Szerelmi Pincesoron újabban zajlik az élet. Jobban mondva nyilván csak zajlana...de azért néhány borászatnak a munka dandárja is erősen ide kötődik (a vendéglátás helyzetéről írnak épp eleget másutt, azt most átugorjuk). Azt tudjuk, hogy Bodó Juditék még pár hónapig erősítik a sort (hamarosan költöznek), friss titánként Péter Ákos igazi oszlopa lett a környéknek, nemrég a bényei-kisfaludi Illés János borait is bemutattuk hasábjainkon, bónuszképp a gyakorlatilag mára sztárrá lett Balassa Pisti is bérel itt egy pincét, most pedig egy újabb szereplőt mutatunk be a Tokaji-hegy alól. Kikindai Balázs beházasodott a Benkő családba: elmondása szerint érdekes a család karmája: generációk óta csak lány gyermekek születnek náluk. Így pár éve Balázs szakmát váltott, elvégezte a Soóst és apósa mellé szegődött. - Immár ő irányítja a 4-5 hektáros birtok életét. Úgy volt, hogy a Tokaji Márciuson kapok tőle pár palackot kóstolóba, de Tokaji Március nem lett, én pedig mozgok eleget a borvidéken, így jobbnak láttam, személyesen felkeresni őket (még a kijárási korlátozás előtti napokban). Lapozás után jönnek a borok...

Erdei-Brüll György, fizikus hegyaljai zsidó rokonsággal bír. Másodnagybátyja a 70-es évek elején, tizenéves korában “csalta el” Pestről Mádra, röviddel ezután pedig már egy hordóval megrakott szekéren találta magát, mely Szerencs és Mád között zötykölődött, úton a történelmi mádi dűlők és a hagyományos tokaji borok készítése felé. Ahogy az persze ilyenkor lenni szokott egy szőlőmunkára fogott tinédzser esetében, ő is macska ügyességgel próbált kibújni a szőlőmunka kínjai alól, valósággal futva menekült vissza a pezsgő nagyvárosba kiélvezni fiatal éveit. Valami azonban mégis megfoghatta Hegyaljában, mert pár év múlva a másodnagybátty Feri bácsi 4 sor szőlőt bízott a fiatalemberre zöldmunkával, gyümölccsel, és persze annak borával együtt. Ez a felelősség volt az, ami szép lassan borászattá csiszolódott. - Az alapvető dolgok viszont azóta sem változtak a Brüll Pincénél: tradicionális borkészítés, oxidatív iskola, érett tokaji ízek egy sajátos világlátású, ösztönös, izraelita szellemű borásztól. - Mondanom sem kell tán, maximálisan szembemenve a mai tokaji fősodorral. Az ő borai mutatkoznak be a kattintás után.