Egész halvány színárnyalat. Krémesebb, elsőre tompább, puhább illat, itt is sok mályvacukorral. Erőteljes savak, kedves és megszokott rozésság, meglepetéések nélküli üdítő eperrel és málnával.

Szép halvány szín. Illatban tele van piros gyümölcsökkel. A 2009-esnél vékonyabbnak hat, de a 2011-es Bott mellett mégis vastagabb, nagyobb testű volt. Ismét egy korrekt, magabiztos Pinot Etyekről.

Az újborok legnagyobb hátránya, hogy akkor robbannak be a frissességükkel amikor már épp senki sem vágyik rájuk. Egy csípős őszi estén ki akar friss, jól behűtött, élénk rozét kortyolgatni? Hát például én...
Egész napos fagyoskodásból hazaérve (egy új rozéval az anyósülésen), csontig átfagyva, valahogy mégis hűvös, könnyed borra vágytam.

Itt a hiperes akciók miatt kicsit elment a kedvem a jóvétel sorozattól (ha egy bornak van egy értéke, nem tudom, miért kéne ezt akciókkal leverni, dehát a vásárlói kultúra sajnos ilyen), de azért októberre is próbáltam összegyűjteni néhány jó árú érdekességet. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Sorra nyílnak az ígéretes borbárok városszerte/országszerte. Ritkán jutok el egyikbe, másikba, pedig milyen fontos szerepük van egyébként mindnyájunk látókörének tágításában. Az első igazán izgalmas, kimondottan átfogó szortimenttel rendelkező, modernebb stílusú kezdeményezés a Drop Shop borbár volt (értsd: interaktív honlap, rendszeres és izgalmas kóstolók, fiatalos közeg, igényes külső, szakmaiság szintén kifogástalan, választék hasonlóképp...az utóbbi időkben kicsit csöndben vannak, de remélem, a kezdeti lendületük sokáig kitart majd). A fiatalos és fiatal DiVinoról már miklóscsabi kapcsán érintőlegesen beszéltem, de hasonlóan határozott elképzelésekre fűzték föl a Vinoport borbár koncepcióját. Az eddig is tehetséges, ambíciózus csapat hazai viszonylatban az első, mely kilépett egy internetes borportál keretei közül, s elindította azonos névvel kereskedelmi/vendéglátóipari egységét is (illetve a pár éve hagyományossá vált Furmint Február rendezvénysorozat is az ő nevükhöz kötődik).

Burgundia, Sideways, Robert Parker, halvány szín, törékeny kifinomultság... Mindössze néhány szó elég lenne, hogy érzékeltetni tudjuk egy fajta értékeit? Sokszor hallani: „a Pinot Noir nehéz műfaj”. Tán a legnehezebb valamennyi kék színű szőlőfajta közül. Talán pont ezért, jellemzően a borsznobok egyik kedvence. Csupa közhely. A Pinot ellenben nélkülöz mindenfajta közhelyt. Egy megközelíthetetlen, misztikus díva, aki mindig más arcát mutatja. Nem tűr el semmilyen felületességet, megköveteli a maximális törődést, odafigyelést a metszéstől, az érlelésen át, a palackba zárásig, az ízlelésig. Mégis szinte az egész világon megvetette lábát. Talán pont a nagy kihívás vonzza úgy a szőlész-borászokat és a kóstolókat is a Pinot felé. Rengetegen mondják, hogy a kedvencük. Azt azonban elsőre ne higgyük el senkinek, hogy valóban ért is hozzá...

Egy reduktív szürkebarát, csiklandozó savakkal. A Cuvée 1-hez sokban hasonlító száraz fehérbor, mely a gazdag szürkebarátos illatokat és zamatokat hozza azért. Egyszerű, de magabiztos bor, mely markáns savassága miatt ételt kér...fehér húsokhoz kiváló választás ez a bor.

Nagyon kellemes csalódást jelentett számomra ez a kis bor. Annyira kis mostoha helyzetben volt szegény a 2008-as újborok közt. Senki nem vette, senki nem szerette, hát megkóstoltam 2009 elején, és egészen meglepően kellemes bort találtam a (sokszor nem valami jól záró) csavarzár alatt. Királyleányka és szürkebarát közül a határozott savgerincet egyértelműen a királyleányka tüzessége szolgáltatja, továbbá ne feledjük el megemlíteni, hogy ettől a (kevéssé divatos?) fajtától lesz igazán etyeki ez a bor; a szürkebaráttól pedig barátságos zamatgazdagság fakad. Benne van a kis szénsavasság, a reduktív jelleg is, de a gyümölcsös jegyek is nagyon erősek, néha olyan, mintha szőlőlevet inna az ember. Ezek a jellemzők természetesen mind az újbor jellegéből adódnak. Szóval nagyon jól itatja magát a bor. Szódával vegyítve sem lehet utolsó. Nem tudom, mi lesz vele fél év után, de én már januárban félre is tettem egy palackot a forró nyári napokra tartogatva.

Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.