Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!

Nehéz bármihez hasonlítani egy ilyen korú és koncentráltságú bort. Barna szín. Illatában rengeteg füge, aszalt szilva, szilvalekvár és gyógyfüvek egész sora. Elképesztően sokrétű mindenhol. Ízében mély és végtelen is hozzá. Telt, vastag, magas savú aszúbor, letagadhatatlan édességgel, csodás koncentráltsággal, érett gyümölcsökkel nagyon hosszan.  

Seven Wangról pár hónappal ezelőtt már sokat meséltem egy másik Szepsy-est alkalmából. Tokaj-fanatikus, aki gyűjti is a tokaji borkülönlegességeket és kereskedik is vele kínaiak felé, térítve a tömegeket komoly borok által. Igen nagy becsben tartja Szepsy István munkásságát és borait. Néhány hete azzal a különleges kéréssel fordult hozzám, hogy tartsunk egy kóstolót szűk körben három év Szepsy eszenciáit összekóstolva. A cukorsokk előtt felvezetés gyanánt a nagy 1999-es évjáratból az aszú párját is elhozta Tokaj legédesebb borának, és egy pezsgőmeglepetés is jutott a megérkezés öröméhez. Mert valóban ritka, ünnepi pillanat az ilyesmi, örömmel készültem fel ezekből a borokból egy rövid prezentációval; honoráriumnak csupán annyit kértem, hogy én is hadd kóstoljam, értékeljem a borokat, miközben ifj. Szepsy István mesélt azok hátteréről (az eseményt online Kínából is lehetett követni).

Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!

Aligha lehet bármi olyat írni idősebb Szepsy Istvánról, amit eddig ne írtak volna le már százszor. Az viszont köztudomású, hogy egészségi állapotából kifolyólag pár éve egyre inkább gyermekei kezdik kijelölni a főbb irányokat a pincénél. Fia, István a szőlészeti és borászati döntésekben, a háttérmunkában, adminisztrációban pedig Gabriella tartja a gyeplőt. Az alap értékek változatlanok, de óhatatlan, hogy a generációváltás új mintázatokat is hozzon magával, ami a palackokban is nyomon követhető lassan. Tavaly a két szuperaszú megjelenése (a covid ellenére is) megtette a kívánt hatást: mindenki róluk beszélt. Nyilván a súlyos árazás presztízsépítést hivatott szolgálni, ahogy egyébként a Szepsy-márka esetében szinte minden mozzanat és tendencia ezt szolgálja: szárazban és édes különlegességek tekintetében is csúcsokat döngetni. Ifjabb Szepsy István ellátogatott a Borkollégiumba, hogy a WL100 szakmai csapatának friss, kísérleti tételekből, illetve forgalomba még nem került borokból tartson egy rögtönzött szemináriumot. Természetes, hogy vannak bizonyos dolgok, amik nem öröklődnek és ez egyáltalán nem baj, de a megdöbbenés, az izgalmi faktor nem maradt el most sem a friss Szepsy-borokkal.

A világ egyik legdrágább bora (0.375-ös kiszerelésben, nem a másfeles, speckó üvegben). Egészen rendkívüli élmény. Illatban a hűvös év jellegzetes vegetális, gyógynövényes jegyei: kapor, kamilla, hecsedli. Eszenciális íz, magas cukor, végtelen korty, aminél aligha van feljebb. Krémesen hömpölyög, szinte olvad és a sok zöldfűszert ízben is érezhetjük. Kortalan, időtlen klasszis, stílusokon felüli szint. Ha egy nagyon fontos személyt igazán le akarnék nyűgözni mondjuk egy kerek születésnapon, évfordulón, előléptetés alkalmából, akkor ennél a bornál nehezen tudnék szebbet elképzelni. Ékes illusztráció ez a tétel a borászat idén kiérdemelt TokajGuide-birtokcsillaga mellé.

Nagy évjárat a legmagasabb tokaji koncentrációban. Mély barackdzsemes, koncentrált, lekváros illat. Súlyos anyag, nagyon sok dimenzióval rendelkező és végtelen hosszú ízzel. Igazi meleg évjárati karakter. Prémium eszencia. Mély, vaskos, de mégis szép savú és egyensúlyos tud lenni. Ha sok-sok év múlva egy kicsi palackkal felidéznénk egy szép történetet 2013-ból, akkor ez a bor kiváló döntés.

Tagadhatatlanul eszenciális: hecsedli, propolisz, viaszos és vegetálisan zöldfűszeres egyszerre. Sokat változik a pohárban. Végtelen, koncentrált íz: herbális, kapor, kamilla, sok cukor, de felejthetetlen élmény, krémesen hömpölygő, véget nem érő lecsengéssel. (Nyilván óriási, de a 2007-es sokkal szebb volt.)