Idén a Disznókőről már volt nagyposzt. Szeptemberben ünnepélyes keretek közt megemlékeztünk 25 éves fennállásának főbb mérföldköveiről. Megkerülhetetlen borászat Hegyalján. Minden szempontból. Aki eljut a borvidék szívébe ezt a csodás szőlőbirtokot látja meg először. És micsoda szerencse, hogy ez így van. A francia tőkével alapított birtok sok tekintetben amolyan mintaborászat. Elég végignézni a szőlősorokon, a birtok épületein és akkor a gyönyörűen megkomponált borokról még nem is beszéltem. Az aszú a legfontosabb bor náluk, hisz Tokajban vagyunk, így van ez rendjén. - Minden tokaji műfajban a megbízhatóság legjobb példája lett az évtizedek alatt a mezőzombori pince, melyet Mészáros László vezet; s bár volt néhány borászváltás (nem régiben is), ilyen birtokigazgató mellett fel sem merül, hogy a koncepció és a stílus meginogna. Az idő ezt gyönyörűen igazolta. Kis csapatot kalauzoltam pár napja hozzájuk, hisz Tokaj életfogytig tartó megismerésében talán a legjobb első leckének is tekinthetjük a Disznókőt.

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Kevés borászt ismerek, aki maga készíti hordóit is és mindkettőben eredményes. Matyisák Gábor az Andrássynál volt borász évekig, s egyben kádár is végzettségét tekintve. Az építkezések végeztével az idelátogatóknak is szeretné ezt a szakmáját méltó keretek közt bemutatni. Persze, hogy a borokban is több szerep jut a hordóhasználatnak, mint másutt. El tudom nézni. Tudni kell még róla, hogy az aszúborok megszállottja, elképesztő készletei vannak a különféle évjáratokból, és bár kevesen hallottak talán nevéről, akad néhány igazán szép és modern kiadás is nála. Mit néhány? - A tarcali pincében páratlan hosszú sort kóstolhatunk végig 5 és 6 puttonyosból, de aszúesszenciából és natúr esszenciából is. Csupa egyedi ritkaság a Tokaji-hegy tarcali oldaláról.

A már emlegetett első Tokaji Aszúnap záró momentuma egy látogatás volt a Tokaj Kereskedőház szegi érlelőpincéjébe. Nem jártam még ott soha, pedig a 37-es úton robogva egy kormánymozdulattal bármikor megtehetettem volna. Nagyszabású tervekről számoltak be a hagyományos pince mélyén (mely egyébként régen bánya volt, ezért a plafon nincs annyira alacsonyan). Pár év múlva látogatóközpontot szeretnének ebből a pincéből, boros bolttal, akár étteremmel, értelmezhető, vezetett bejárási lehetőséggel a laikus közönség számára is. A fejlesztési tervek a modernebb szőlő befogadó-, feldolgozó- és érlelőtér kialakítására szép lassan összeállnak, felújul a hordópark is, szóval az állam által rendelkezésre bocsátott súlyos pénzek így kerülnek majd a fejlesztések mentén a megfelelő helyekre (elsőrosban az új, tolcsvai épületegyüttes kivitelezésébe). Nem kétséges. Komoly és nagy álmokat szövöget az állami borászat. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Lassan 5 éve járok Tokajba hellyel-közzel rendszeresen, de be kell valljam: még soha nem ráztam kezet Áts Károllyal. Ugye, hogy döbbenet. A Royalnál szerzett érdemekről már nyilván szükségtelen bővebben beszélni, amiatt is, merthogy az a korszak lezárult. Amikor meghallottam, hogy a munkát a Kerháznál folytatja, rögvest megörültem: ha képes ugyanazt a borminőséget megvalósítani vásárolt alapanyagból, amit már Mádon is sikerült, akkor a legjobb kezekbe került a tetemes volument felvásárló és palackozó állami pince borászati csapata (btw rég hasonló borminőséget kéne tudni produkálni a Kerháznak, mint a Royalnak). Aztán hamar felröppent a hír, hogy Karcsi saját pincét is alapított Tarcalon, saját néven, így például az Áts Cuvée-ről sem kell lemondani a bor és Karcsi népes rajongótáborának. A választék és dűlőportfólió több ponton is ismerős lehet azok számára, akik kedvelték korábbi munkáit. Merthogy Karcsit valóban nagyon sokan szeretik. Híre van egész estét és pincét betöltő, jó hangulatú kóstolóinak, nagy szívének is. Humor, szenvedély, elhivatottság és óriási szakmai tapasztalat alkotja a kitűnően működő egységet.

Végre vissza a blogoláshoz! Igazából azt terveztem, csak a kalauzt viszem körbe pár helyre Hegyalján. Pár tárgyalás, találkozó, ilyesmi. Aztán miközben (gyalogszerrel) az első könyveket vittem át a Mádi Kúriából a Sárga Borházba, gondoltam járok egyet a határban. Elvégre mégiscsak az egyik legszebb fekvéseket találjuk Mád és Zombor között: a Szent Tamás legértékesebb keleti oldala, mely a Fürdőben folytatódik, lefele pedig a Nyúlászóban. Majd a Kőporoson át, föl a 200 m magas dombra, le a Galamboson, át a Fürdő-patakon egész a Dorgóig, mely már részben a Disznókő birodalma. Járatlan utakon, borongós időben, eső után, sárban, dagonyában, talpig ünneplőben meneteltem Zarándi Vili úrhoz tárgyalni.