Alkonyi László mádi teraszán nyílt alkalmam kóstolni ezt a bort. Ő súlyos múltbéli eseményekről mesélt, ez a tétel pedig egy szép jövőről. A löszbor szobra. Ezt a kikezdhetetlen eleganciát kereste mostanában a házigazda is a Tokaji-hegy körül. Ebben a műfajban pedig mintha a Hárslevelű mint fajta, és a Kikelet mint pince lenne évek óta a legizgalmasabb jelenség. Ez a bor is maga a törékeny, de minta kora óta töretlen elegancia, mely Berecz Stéphanie-ék borait általában is jellemzi. Illatban hihetetlen virágosság: sárgák, fehérek, de persze messze nem a muskotályos (rózsás/szappanos) vonal mentén, hanem liliomos/púderes jelleggel körbelengve. Bájos és lebilincselő orrban. Íze könnyedsége mellett is feszes és enyhén krémes is, sűrű rácspontokkal bír. Mindez fátyolszerűen kecses könnyedséggel olvad szét a szájban. Most még a gyümölcsök vezetik: halványan citrusok, őszibarack és a legvégén trópusi jegyek, nagyon hosszan. Az évjárat kereksége, élmentes harmóniája adja meg a bor feltűnően szép egyensúlyát. Ilyen téren pedig ez a bor (illetve Tokaj) nemzetközi merítésben, vakon is egész biztosan tudna meglepetésekkel szolgálni. Fájó, de alig van már belőle a pincének (2012 júliusában)…egy ilyen gyönyörű borból kevesebb, mint 1300 palack készülhetett. Mindemellett fontos, hogy inni is nagyon jó. Berecz Stéphanie nagyszerű dolgokat honosított meg Hegyalján. 7+

Karácsony táján kóstoltam utoljára ezt a nagyszerű kis desszertbort, mely már akkor elkápráztatott remek ár-érték arányával. Mindig is szerettem a fősodron kívüli gyöngyszemeket, melyekre csak kevesen figyelnek föl, pedig lenne miért...

Meglepően mély borostyán szín. Sőt most az illatát is érettebbnek éreztem, mint fél éve. Azért akad benne primer jegy is bőven: lédús, érett szőlő, szőlővirág, trópusi gyümölcsök egész sora, mézes tea, virágpor.

Ízben elképesztő savai pumpálják a lendületet, újabb és újabb „attack” – okkal (hogy drbartásan fejezzem ki magam:) Van benne egy konstans cseres érzet is azért. Krémes, vaníliás korty, magas (180 g/l) cukortartalom nő föl a vitálisabbnál vitálisabb savak mellé. Mézesség! Hihetetlen hossz és balansz. Rengeteg szaftos gyümölcs (az ilyen tokajiaknál szokta nagymamám tök komolyan bekérdezni, hogy „ebbe a szőlőn kívül más gyümölcsöt is tettek, ugye?”). Az édes élet az egyik legizgalmasabb aszú-szintű késői cuvée-élényeket nyújtja nekem mostanában, mely nem vallana szégyent Ilonák, Főborok és Szepsy Cuvée-k közt sem (miközben ára fele azokénak)! Évekig ilyen szép lesz még szerintem, - illatát, ízét nézve most is ilyesmi volt bennem a végső konklúzió. 7(+)

(Nem rég jelent meg két írásom a GaultMillau.hu oldalon)

Drbartán és rajtam kívül nem nagyon zengett erről a borról az online borsajtó, ami nem véletlen, hisz a bor máig is csak a pincénél elérhető, limitált különlegesség. A háttérsztoriról és a névről csak annyit, hogy annak idején volt a bortörvénynek egy olyan kikötése, hogy a szamorodninak minimum 12-es alkoholúnak kell lennie (ma már nincs ilyen megkötés). Ez a bor 10.5-ösre erjedt ki, de mire az analitikából kiderült, hogy nem lehet szamorodni, addigra már le is töltötték hagyományos aszús/szamorodnis palackba a bort (vagyis nem késői szüretes, elit bordói palackot kapott). A szamorodni elnevezést némileg megkerülve, magyarosítva így került a címkére az Ahogy termett elnevezés. A Barakonyi-dűlő Furmintjából készült egyetlen hordó ez a bor, és már októberben, a pincénél kóstolva is nagyon szerettem.

Nem rég volt a névnapom, mely igazából nincs benne a naptárban, de mivel nővérem Eszter, az meg május 25 és az utónévkönyv említ Gergelynél egy május 26-ot is, ezért a család a keresztelőmkor úgy határozott, hogy akkor ezentúl egyben lezavarjuk mindkettőnkét, és kész. - Jobb így mindenkinek (csak az ismerősök türelmét teszem próbára, akik fölköszöntenek márciusban: „Köszi, de májusban tartom.”; aztán ugyanígy május 9-én: „Köszi, de hó végén tartom...”). Nem is ez a lényeg, hanem, hogy Eszter már jó ideje Furmintot kér tőlem (a 2006-os Balassa Mézes-Mály óta ő is rajongó, én meg ugye furmint-freak vagyok), úgyhogy biztosra akartam menni, ezért az egyik legtisztább gondolkodású, hozzáállású létező forrásból választottam bort az alkalomra.

Szőlőfajták: 70% Furmint, 30% Hárslevelű
Dűlők: 100% Becsek
Alkohol: 12,2%
Cukor: 19,2 g/l
Sav: 7,3 g/l
Erjesztés: 5 hl hordóban
Érlelés: 4 hónapig

A Bordoktor 17.5 pontot adott rá korábban, Alkonyi László 15 pontot és közel 4 csillagot. Kató András, a kereskedő is nagyon dicséri mostani állapotát. A fenti analitikából számomra mindenképp szemet szúr az első Demi Secnél, hogy fahordós érlelése még igen rövid volt (a 2009-esnél már 7 hónap ez az érték). Ennél jobb sav csak 2006-ban volt ebben a tételben. Cukortartalma a Demi Secek közt inkább alacsony (2008-ban: 26 g/l, a jelleg továbbra is igen zavarosan van kommunikálva: a címkén magyarul félédes, angolul semi dry, az egyébként rendszeresen frissülő honlapon is a félszárazak közt szerepel). Ez a bor a pince szortimentjében mindig is a mádi Becsek-dűlő kiváló adottságairól szólt, csak a Jóisten tudja, miért döntött úgy annak idején Anthony Hwang, hogy ezt a címkén egyenesen titkolja. Demeter Zoltán a hajdani borász kifogástalan alapanyagról beszélt két hete a 2005-ös évjárat (Sec-je) kapcsán. Az idő pedig már több helyütt igazolni látszik ezt a visszás esztendőt édes és száraz borok terén egyaránt. Ezért bontottam föl ezt a bort húsvét alkalmából a családnak: