Populáris, direkt illatok, fajtajelleges virágosság, vegetális, csalános jegyekkel. Friss, ropogós, laza cserszegi, fiatalos hangszínnel, tele élénkséggel, citrusokkal, grapefruittal az utóízben, ahogy a közönsége is szereti. Szép munka a műfajon belül! (6)
Ritkán kerül poharamba a pezsgőiről elhíresült boglári pince csendes bora. Itt sauvignonos, vegetális jelleg érződik, mellette illatos, rózsás, virágos jegyeket mutat illatban. Friss íz, korrekt egyensúly, amiben édes és savas jegyek is felbukkannak. Korrekt, tiszta munka a műfajból, a végén kis krémességgel megtoldva a szép gyümölcsösséget.
Intenzív és nagyon direkt, populáris, déli gyümölcsös illatjegyek. Friss, harsány cserszegi, erőteljes és azonnal érthető direktséggel. A korty vége egy kissé lágy, ott elkéne még némi frissesség, de összességében hozza az elvárható minőséget a műfajon belül. Klasszik nyári bulibor.
Nem mondhatjuk, hogy tobzódnak benne az illatos fajtajegyek. - Karalábé, reszelt, káposzta, ráadásul ez mind lassan tisztul ki. Ízre is meglepően tompa, lusta, kesernyébe torkollik. Rövidke, kissé erőtlen.
tisztán, őszintén
A Mátrai Tőkések haladnak tovább a maguk által kijelölt, rögös úton. Önálló rendezvényeiken évről-évre szebb, tisztább komolyabb borokkal világítják meg, mekkora potenciál és lehetőség van Mátra sokszínű terroirjaiban. Nem rég egy újabb nagyobb lépést tettek a még szélesebb körben való térítés felé: néhány limitált, kézműves tétellel bekerültek az egyik legmeghatározóbb hazai borkereskedéshez is. A borok most is tiszták, fajtajellegesek, kiműveltek, őszinték, sallangok nélküliek. Ahogy azt kell….
Lehetőségek egy festői termőhelyben
Végre ismét sikerült nem tokaji témát találni! A badacsonyi borászok is gondoltak egyet, egy nagyot, és fölkerekedtek, hogy a New York palota falai közt mutassák be ők is, hol tart most a borvidék. Somlónak van Somlói Tavasz, Tokajnak Nyitány minden évben, ám van egy másik nagyon jó, sőt ha szabad ezt mondani (turisztikai szempontból) még kiemelkedőbb adottságokkal bíró fehérboros borvidékünk, ahol a vulkáni alapkőzet adta termőhelyi talentum mellett a csillagok szerencsés együttállása révén még a látogatókban, turistákban sincs hiány egész évben. Valamiért mégsem hallunk erről a borvidékről, az itteni fehérborokról annyit (Somló és Tokaj mellett). Miért nem?
Nem sok fehéret kóstoltam még Szekszárdról, de a kisebb pincéknél jellemzően előfordul (gondolom, a család és a barátok sem veszik nyáron rossznéven, ha az egész napi kánikulában kötözés, kapálás után/közben akad jól behűtött fehérbor a pincében). Direkt szappanosság jellemző rá, nagyon enyhe füstös (?) kísérettel. Savai igencsak lágyak, filigrán alkat, könnyed, laza, ivásra készült.
Ritkán iszom Cserszegit, és mekkora hiba ez! Ízig vérig hazai fajta, kimondottan a hazai klímához edzve, mellé szép muskotályossággal és igazán jó savakkal. Szappanos, virágos, bár mondjuk egy Sárga muskotályhoz mérten mégis fanyarkásan friss érzetű ez az illat. Üde ropogós, muskotályosan nőies ízében is, mégis virgonc élénk, fiatalos savak teszik, billentik valamelyest férfiassá is. Vibráló, jóleső, frissítő kis bor.
Egy újabb karton bor, mely megéri az árát
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).
Két jellemzően illatos fajtánknak, a Piros Tramininek és az Irsai Olivérnek a keresztezéséből jött létre ez a jellemzően magyar szőlőfajta. Különösen az alföldi tájra vált jellemzővé az idők során e kedves, ellenálló, edzett, szikár borokat adó fajtánk. Talán nem meglepő, hogy a jó Cserszegi is mindig illatos, muskotályos, friss, és ropogós savakkal jellemzhető. A Frittmann fivérek régóta megbízható forrást jelentenek, ha kunsági borokról van szó, és egy kellemes hétköznapesti borra van szükség, hisz akár Irasairól, akár rozéról van szó, boraik üdítö savszerkezete egyedülálló a hazai felhozatalban. Persze nem kell óriási távlatokat, tölgyes mélységeket várni boraiktól.
Ízben intenzív, fajtajelleges, pikáns savakkal rendelkező fehérbor. Nagyon jólesik inni, de ha szódát adunk hozzá a nyári melegben, sem sértődik meg. Élénk savai, fűszeres zamatai miatt magyaros halételek, szárnyasok mellett, párásra hűtve az igazi.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!