Pár hónappal korábban egy igazán rendkívüli botritiszes nagyvilági kóstolóban volt részem a Bécsben élő és dolgozó Varga Zoltán borgyűjtő jóvoltából. Belejöttünk az olasz borokba itt a blogon egy időre (ha már a személyes olaszországi látogatás egy ideig biztosan nem reális), ám most az alábbi nagyszerű sorral búcsúzunk Itáliától egy időre. A kóstolónak nem minden bora került be a posztba, egyrészt a töredékes jegyzetek miatt, másrészt volt pár érettebb bor is a sorban, amiről az idő vasfoga szinte már nem is hagyott semmi írnivalót. Egy 1991-es Prunotto Barolo, ami már jócskán a végét járta véleményem szerint, akárcsak egy 1979-es Badia a Coltibuono Chianti Classico Riserva, de az 1967-es Antinori Chianti Classico is túl jutott a szebbik korszakán. Nézzük, mik voltak igazán emlékezetesek az idő közben nemzetközivé formálódó borsorban:

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Márkus Gyuri barátom egyik kedvenc alap Champagne-a. 2016-os degorzsálású non-vintage. Nos igen, tud és hoz mindent, ami magaslatok terén elvárható ezért az árért. Fiatalos, friss illat, bevallom, én nagyon szeretem, ha nem a reserve bor érettsége dominál. Elegáns, kimért, péksütis, finoman autólízises vonások, de nagyon moderáltan és diszkréten, fiatalosan. Ízben sok, de apró buborék, felfrissíti a szánkat, élénk savak, szép szárítás, hosszú mogyorós, nugátos íz. Csiszolt, elegáns és feszes pezsgő, miközben gazdag, a műfajra oly jellemző krémes textúrája is tankönyvien megvan. Modern alap Champagne, nagyon profin tálalva.

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.

Kicsit klisés húzás lett volna pezsgőzéssel zárni vagy épp kezdeni az évet, de a fiók mélyén, a rejtett almappában még pihent egy pezsgő-trianguláris tesztről készült jegyzet, melyet a Borkollégiumban a nagy chardonnay-zás végén töltöttek a poharamba. A játékos vakkóstoló lényege az volt, hogy mondjuk meg, melyik pezsgő lehet chardonnay, melyik nem, s melyik házasítás, illetve hogy milyen értéket képviselhetnek a borok egymáshoz képest. Ismét szembesülhettem vele, mennyire felületesek a tapasztalataim peszgőben....persze ha megengedőbb, kevésbé ostorozó akarok lenni magammal szemben, azt is mondhatnám, hogy egy bor, ami kétszer erjed, éveket tölt el palackban stb, abból még nehezebb jóslatokba bocsátkozni, mint egy sima, 1-2 éves csendesbor esetében. De nézzük, mi is lett a végeredmény.

Sok szempontból különleges év volt 2019. - Idén 10 éves a Táncoló... Megejelent a harmadik Tokaj-könyv, jártam vele sokfelé Európában, és elindultak a TOKAJMAGIC-klubkóstolóim is. Önálló útak. Akik régóta olvassák ezeket a hasábokat, és képben vannak a TokajGuide csillagos szabályaival is, azok tudják, milyen rendszer szerint zajlik a borok (és a tokaji birtokok) értékelése blogunkon. A Művelt Alkoholistától átvett 10 pontos rendszer mellett 1-3 csillagig jutalmazzuk a legkiemelkedőbb borokat, amik nemzetközi mérce szerint 90+/100 (8+/10) ponton mozognak. Így az év utolsó előtti napján összegyűjtöttem hát, mely borok hozták a legnagyobb csillagzáport a poharamba. Úgy tűnik, valóban különleges év áll mögöttem, és igazán sok nagyszerű borélménnyel gazdagodtam 2019-ben (ne lepjen meg senkit a tokaji túlsúly, én már csak ott kóstolok a legtöbbet, de azért van két külföldi száraz alibim is a listán). A Borkatalógus menüpont alatt minden bor jegyzete és pontszáma elérhető a megfelelő posztra mutató linkkel (klikk az évjáratra).

Grower, azaz recoltant manipulant champagne-i termelő tétele. Nugátos, toastos, péksütis, briósos, modern pezsgőillat. Tiszta és elegáns, és nagyon tetszik, hogy a nagy házak brut pezsgőiben jellemző érett karakternek nyoma sincs. Ízben eléggé zabolátlan és szúrós, s a bubik bár kissé harsányak, mégis remekül integráltak. Feszes, kortárs, tisztább ízvilág jellemzi, mint a megszokott Champagne-ok esetében. Valahogy borszerűbb, őszintébb, természetesebb és komplettebb az egész élmény, miközben a műfajhoz illően komplex és mély is. Fiatalos megközelítés, a vgén remek, jóleső édesség, mely kerekíti a kortyot. Nagyszerűen érthető és fogyasztható, arányos tétel. 

Egy jegyzet, mely a minap akadt a kezembe. Az év egyik legszebb boros élménye volt számomra, amikor augusztus végén Reims-be látogathattam, s a legendás Ruinart falai között Demeter Zoltán fellépése előtt Magyarország borait mutathattam be helyi termelőknek. Volt Bott Frigyes Super Granum, Pannonhalmi Prior, Györgykovács Olasz, Dobogó Furmintok, Heimann Kadarka, Szent Donát Magma Kékfrankos, Tóth Feri bácsi Kadarkája és Bikavérje, Böjt Gergő bikavér, St. Andrea Merengő, végül Disznókő Szamorodni és aszú. Nagyszerű érzés volt a nagyjából húsz champagne-i termelőnek mesélni a bikavérről vagy épp a tokaji nemes rothadás specifikus hátteréről. Profi hallgatóság előtt izgalmas magyar történetek, nagyon remélem, hogy volt köztük olyan, mely mélyen megmaradt bennük. Az egyértelmű volt, hogy Tokaj kötötte le őket a leginkább.

Köztudott, hogy ha Pesten járok, és megtehetem, akkor Tar Ferinél, a Carpe Diem borbárba örömmel térek be, kiváltképp, ha valami izgi tematikus este van. Jó érzés tudni, hogy ez a hely immár három esztendeje nyújt teret azok számára, akik eddig megszerzett boros tapasztalataikat elmélyítenék olyan egyedi szelekció és borsorok mentén, melyet egy szakavatott személy válogatott össze immár hét évnyi finewines praktizálásból merítve. Isten éltesse Feri és Li borszentélyét. Számomra egyértelműen kultikus és hiánypótló pontja, jelensége a magyar borkultúrának. A helyzet az, hogy lassan szinte minden egyes kóstolójukban érzem az Év Borélménye faktort (különösen, ha rieslingekről van szó), de alighanem ez a szülinapi sor igazán túlszárnyal bármit... Egy valamivel lettem volna talán boldogabb: ha mondjuk láthattam volna a sorbban egy olyan magyar (száraz) bort, ami képes lett volna megugrani ezt a magas lécet, de alighanem érthető a hazaiak távolmaradása ebből a masszív mezőnyből:

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…