2010 április 20-án egy nagyszerű rendezvényre kaptunk meghívást egy hajdani kollégámtól. Négy, számunkra is igen kedves hazai borásszal kóstolhattunk meg pár kiszemelt tételt. Nagyon ígéretesnek tűnt az este, melyre Lacival ketten jutottunk el. És akiknek kedves személye és kiváló borai erről gondoskodtak: Kolonics Károly (Somló), Bárdos Sarolta (Bodrogkeresztúr), Lenkey Géza (Mád), és a Pastor Pincétől Juhász Tibor (Szekszárd). Részletek -->

Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Szép sötét rubin szín a borászat első, nem 100 % portugieserében (+KFR+CS). Illatban a portugieser fiatalos, pörkölt kávés aromáit lehet fölismerni azonnal (vakon biztos annak mondanám). Mellette kompótos, meggyes, cseresznyés illatok, talán szilva... Sima felszínű, egyszerű, de mégis gömbölyded, gördülékeny vörösbor. Nem az a fajta, amin elmerengünk órák hosszat, meg szálazgatjuk napestig a rétegeit, de világos, hogy nem is olyannak készült. Finom, délies tanninok és visszafogott savak, jóleső, vidám gyümölcsök, közepesnél rövidebb íz. Őt tényleg csak inni kell. Nem szeretem ezt a klisészerű kifejezést, de talán az ilyet szokás beszélgetős bornak hívni (?), vagy csak rezignáltan kortyolgatni belőle párat egy nehéz nap legvégén.

Színben sötét, mélyrubin, koros, de nem öreg, téglásodó árnyalattal a szélen. Tipikus "nagyboros" illat (bármely villányi megirigyelné), tercier jegyekkel: öblös, mélyen palackbukés, elegáns hordóvanília, mellette bors, fűszerpaprika, fekete ribizli, rengeteg gyümölcs: szilvával, cseresznyével és ribizlivel. Ízben szépséges, gazdag és simogató tanninkészlet, a fa kókuszos, újvilágias érintésével. Bársonyos, zamatos bor, behízelgően friss gyümölcsösséggel terül szét a szájban. Remekül itatja magát, és a legfontosabb, hogy még egyáltalán nem hat öregnek, így 10 év múltán sem. Tipikus, közérthető, telt dél-amerikai vörösbor, melyből egy pillanatra sem lóg ki semmi.

Érdekes:"asztali" besorolású cimkéje szerint,mégis barriq-olt.Címkéje klasszikus,mégis figyelemfelkeltő.Dugót kihúzva kellemes meglepetés:eredeti parafa,rajt pincészet neve.Erős,gyümölcsös illat.Finom,nem markáns,kellemes,érezhető vaníliás jelleg,piros gyümölcsökre emlékeztető lágy íz,fanyar utóíz.

November végén kaptam a meghívást erre az exkluzív bemutatóra, ahol ezidáig gondosan titkolt csúcsvöröseket lepleztek le napjaink talán legígéretesebb dél-pannon borászatától, a Sauska Pincétől. Mikor először a címet olvastam: ’Sauska Korai’, naívan azt hittem, ez biztos valami laza, „útómártonnapi”, 2010-es kis ízelítő lesz, aztán a linkre kattintva olvastam, a pince fiatalos hangvételű blogján, hogy ezzel bizony eléggé mellélőttem....egész pontosan 8-10 évvel mellé.

Mielőtt teljesen elfehéredne, eltokajiasodna általam a blog....Argentína, Chile. Újvilág. Mit lehet még elmondani az Újvilágról? Optimálishoz közeli adottságok a borkészítéshez, elképesztő piaci részesedés, elképesztő fejlődést követően az elmúlt pár évtized során. Elképesztő fejlesztések, elképesztő beruházások, hipermodern, látványos pincék épülnek egymás után Mendozában, Patagóniában, Colchaguában, hogy a szánk is tátva marad tőlük. Szeretik a fahordókat, szeretik az egyszerűséget, de vannak ott is, akik a chipsezés és egyéb parasztvakítások helyett a haladás új útjait választják, és némileg az óvilág felé visszakanyarodva, kicsit a sajátosságot és a minőséget előtérbe tolva próbálnak önálló piaci helyet kivívni maguknak a hozzáértők körében is. Mindeközben az árak barátságosak, a borokról nem is beszélve....(ha az ember körültekintően választ). Dél-Amerika azon része az újvilágnak, ahova szívesen ellátogatnék egyszer, de ha ez mostanában nem is jön össze, borainak szépségével mégis könnyen tudok barátkozni. Talán pont emiatt, ezeket a borokat kedvelem legjobban a tengerentúliak közül.

Az előző évjárat nagyon el lett találva. Persze egy hosszú és forró 7-es évben lehet, hogy könnyebb a későn érő Cabernet-vel a borászok dolga. Illata nem túl harsány, nem árt időt hagyni neki, benne sok fűszer melegsége, bors, azért egy kevés fűszer paprika is érezhető, mely fél óra alatt sokat szelídül, így is szép. Ízben gazdag és széles. Érezhető benne a komoly beltartalom. Telt, rumos-meggyes korty, puha és finom savak, és majdnem olyan sok gyümölcs, mint az előzőben. Kellemes melengető ízérzet, a végén keserűcsokival, kicsit alkoholos zamatossággal, jó arányok. Jóleső bor, és továbbra is nagyon jó vétel.

Egy kevésbé közismert borász, pazar szekszárdi bora. Érdemes odafigyelni Németh Jánosra. Ez épp egy jó adottságú dűlő, bordói összeállítása.
Illatában sem hazudtolja meg magát, hozza a Merlot-Cabernet-kre jellemző fekete csokis, fekete borsos sötét, meleg tónusokat. Ízre bársonyosan fűszeres, jó savakkal, markáns, húsos korttyal, véget nem érő ízekkel. Nem mondanám, hogy a Németh-borokban a fajtajelleg lenne a legkifejezőbb, sokszor szekunder és tercier jegyek, a hordófűszer, az érlelés aromái vagy épp az évjárat kapnak nagyobb szerepet, de ezzel együtt is ez a kedvenc tételem tőle! János dicséri a forró évet, mely sok alkoholt hozott ugyan a borokba, ám szerencsére az egyensúly is tökéletes, mely a borász szerint is mindennek az alapja. Igazi jóvétel!

A dél-amerikai borok kapcsán már oly sokszor bizonyságot nyert, hogy kiváló ár-érték arányt képviselnek. Évről-évre ugyanazzal a megdöbbenéssel tartjuk őket a poharainkban, hogy mégis hogy lehet egy alig több, mint három-ezer forintos bor ennyire a helyén. Méghozzá minden tekintetben... Egyrészt a sokkal kedvezőbb ökológiai, klimatikus és domborzati tényezők sokkal kiegyenlítettebb, érettebb termést produkálnak, mint például Európa számos vidékén. Másrészt az olcsóbb munkaerőtől, a csekélyebb növényvédelmi fenyegetettségen át, egészen a közel egyformán remek borokat adó évjáratokig még számos gazdasági előny sorakoztatható fel, mely az Andok argentin oldalán is tevékenykedő Vina Montes magas színvonalú bortermelése számára pazar táptalajt teremtettek a kivirágzáshoz.
Régóta nem titok, hogy a híres bordói fajtából, a Cabernet sauvignonból igen szép dolgok hozhatók ki az Újvilágban is. Ez pedig itt a méltó példa, ami alátámasztja, hogy nem csak testesség, de a kellemes gyümölcsösség is ugyanúgy a fajta erényei közé tartozik.