Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Ősz óta nem sokat változott. Jó érzés kimondani, de a Jánoshegyi Kékfrankos után szinte közhelyszerűen megszokott jelleget mutatott ez a Cabernet. Paprika, bors, obligát hordófűszerek. Egyensúly terén, kifinomultságban itt sincs hiba, ahogy a hordó is szép benne. Lecsengése bőrös, hosszú.

A néhai idősebb Figula Mihálynak elévülhetetlen érdemei vannak a Füred-Csopaki borok minőségi fejlesztése terén. Fehérborai nagyon széles körben kedveltté váltak és sokakat győzött meg arról, hogy a Balaton északi partjain az ország egyik legjobban iható fehárbora készül. Részemről a nagy rácsodálkozások komolyabb magaslatok felé továbbra is váratnak magukra a régióból, de az nem baj, ha vannak dolgok, amikhez az ember apró lépésekkel közeledik. Az alábbi borokat úgy kóstoltam, hogy fogalmam sem volt, hogy milyen termelő, milyen régió borairól van szó:

Fiatalos szín, sötétbíbor, élénk széllel. Illatban feketebors, szilva, rumos meggy (némi túlérettség). Sűrű, sötét kontúrok jellemzik az ízt. Elég nagy test, viszonylagos simaság, krémes elegancia, szuperérett tanninok. A korty végén azért van alkohol, ami az összképet egy kissé szögletessé is teszi, de érezhetően nagyon szép alapanyagból indult a történet.

Elődjéért rajongtam, és sajnos már pár hónappal ezelőtt sem győzött meg egészen a 7-es verzió. A 2007-es borok közül a szolidabb, gyümölcsösebb Pinot-t sokkal jobban szerettem.
Illatban elég közvetlen: eleinte Cabernet-s fűszerek (bors, paprika), később vidám gyümölcsök egész hada (eleinte vadszeder, aztán sok lédús, piros bogyós: ribizli, meggy, fülledt rumosszilva stb). Zamatos, édeskés korty, rengeteg szilvás gyümölcsösséggel megint, ám a 2006-osénál jóval kevesebb letisztult struktúrával és izgalommal, záróhangban feketecsokival és kis kávéssággal...ami azért izgalmasan hangzik, de pont az hiányzik ebből a borból, amit a szavak nem tudnak átadni. Valahogy nem érzem egy teljes, kerek egésznek ezt a bort. Lehet, hogy a házasítási arányok nem találták el az ízlésemet, nem tudom. Közepes test, rövidebb íz...s ha a (két csillagos magaslatokig jutó) 2006-ost fehér asztalhoz ajánlottam, akkor ezt inkább a hétköznapok könnyed italának mondanám.

Dúzsiék csúcsbora igazi szélsőség a nagy borok közt. Egy nehéz évjárat, nehezen érthető bora, mely sokak számára kihívást jelenthet. Két Cabernet házassága, melyben a Sauvignon fűszeressége, zöldpaprikás illata és ízjegyei határozzák meg az alapirányt. Akik kedvelik az igazán kemény, nehéz bordói borokat, azoknak feltétlenül ajánlható.

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.