Újabb mádi köröket tettünk múlt héten. Az eredetvédelmi egyesület legutóbbi ültetett szeánszán egy igen hálás témakör, a szamorodnik vették át a porondot. Ha van olyan műfaj, amiben kiváltképp élen jár és komoly referenciákat tudhat magáénak a borvidék legnagyobb hegyközsége, akkor a szamó mindenképp az: **Szepsy István 2003-ban kezdte kiengedni a szamorodni-vitorlákat (a korábban szabadabban készített cuvée kategóriát rövidesen háttérbe is szorította). Az okok érthetők: a szamorodninak az 1700-as évekig visszanyúló hagyományai vannak, idő közben a termékleírása is ráncfelvarrásra került és nem utolsó sorban használható a tokaji fehér palack is (míg a késői szüret és cuvée esetében nem). Mondanom se kell, rövidesen elég sok mádi pince kezdett el aszúhoz hasonló színtű szamorodnikkal piacra lépni, és a mostani bemutatkozókból, de a borokból is kiderült egyértelműen, hogy a koncentráció a cél (ahogy Mádon szinten minden bortípus terén). Nézzük, melyek ragyogtak most a legszebben…!

Bizony komoly átrendeződést hozott 2020 rendezvények terén. Miközben a TokajGuide-ban is olvasható tavaszi eseménynaptárt a járvány teljesen felborította, ősszel újabb eltolódások voltak tapasztalhatók. A Bűbájos Hétvége Tarcalon május helyett augusztusban lett megrendezve, a Tokaji Tavasz a Borlovagrenddel október 24-re Tokaji Szüretté alakul át Tállyán, s a hagyományos Mádi Furmint Ünnep helyett idén Mádi Őszt szervezett a Mádi Kör eredetvédelmi egyesület, melyet a Royal Tokaji udvarában tartottak meg a tagsággal rendelkező borászatok részvételével. Noha az esemény szeptember első hétvégéjén volt, mivel még az igazi ősz csak most köszöntött be, úgy döntöttem, leporolom a jegyzeteimet és ma teszem közzé a Mádi Őszön gyűjtött borélményeim:

Egyes hegyaljai termőhelyek igazi szakrális színterekké lettek az idők folyamán. A mádi Szent Tamás esetében mondjuk ehhez kellett párszáz év vaskos történelmi előzmény. Igaz volt idő, mikor valószínűleg csak egyszerűen “Mádi”-szőlőhegyként emlegették. A katolikus templom védőszentjéről, Szent Tamásról kaphatta nevét a fölötte álló hegy is, s jelen ismeretek szerint annyi bizonyos, hogy 1600-ban nemes Várkony Gáspár 424 forintért vett területet a Szent Tamás-hegyen, amikor a Betsek, Kővágó vagy a Percze-dűlőkön már ennek a többszöröse volt a telekár. Az akkori olcsóság oka az, hogy a tatár dúlás után rengeteg szőlőterület vált parlaggá. Hogy a Szent Tamás hogyan tett aztán szert mégis az egyik legnagyobb presztízsre Mádon, az a hajtás után derül ki...

Izgalmas bemutatón vehettem részt múlt szombaton a Mádi Kör megtisztelő meghívásának eleget téve. Az eredetvédelmi egyesület borászai ezúttal a tavalyi évet mutatták be, immár palackos tételekkel. Ennek apropóján nálunk is 2018 mélyebb megismerése helyeződik a középpontba erre a hétre. Rövid emlékeztetőként az évjáratról csak annyit, hogy extrém korai, forró évjárattal van dolgunk, ami minden korábbinál gyorsabb érést (itt-ott kényszerérett állapotokat) jelentett a szőlőnek. Április-májusban eleve igen magas évi középhőmérsklettel indult a tenyészidőszak, ami komoly kezdeti löketet jelentett a fakadásban, s az így keletkezett 3 hetes előny egész évben végig meg is maradt. A szárazbornak való már augusztus folyamán leszüretelésre került, de a Royal  Tokaji Kabarból már ugyanebben a hónapban aszúszemeket szedett Mádon (!), sőt aztán mennyiségben rekord aszúszemterméssel zárták a szüretet, ami igen meglepő fejlemény (összeségében véve a borvidéken nem volt erős év aszúban 2018). Jellemző az évratra a magasabb alkohol, alacsonyabb sav, a melegebb tapintás és egyfajta sűrű teltség érzete. A kóstoló folyamán - bor bort követve - a szokásos módon adták egymásnak a szót a borászok. Aztán az utolsó előtti bornál, a Budaházynál történt hirtelen valami ásványosság és kövek témában....(ld. alul).

Akkor most hol is járunk? Csak hogy a félreértéseket már az elején tisztázzuk: Tokaj-Hegyalján jelenleg két birtok is van, melynek nevében a Budaházy felségjelzés szerepel: a régebbi Mádon (róluk lesz szó ma), az újabbnak pedig a teljes neve Budaházy-Fekete Kúria, ez északon, Erdőbényén található. Mégis a mádiról talán kevesebben tudnak, pedig a birtok immár 2003 óta készít borokat. Szokolai Ákos egy személyben látja el a pince mindennapjait, s immár a Nyulászó, Kishegy, Szent Tamás (Makovicza) dűlőkön túl a családhoz kötődő Budaházy-dűlőben is elkezdtek területet művelni (visszafoglalni). - Tiszta és egyedien gyümölcsös textúrájú stílus, megjelenítve a mádi termőhely bujaságát. A borok azonban teljes egészében külföldön fogynak el: Svájc, Lengyelország, Svédország, Taiwan. 

A Budaházy Pince szintén nem mondható új névnek a mádi palettán, de korábban nem tudtam annyira mélyen ismerkedni a mikrobirtok tételeivel, ahogy szerettem volna. Előző nap a Tokaj Classicnál (poszt holnap) akadtam össze Szokolay Ákossal, aki a Budaházy Birtok feladatait tulajdonképpen egymaga látja el. Párja, Gabó permakultúrában termesztett kerti növényekkel foglalkozik, s a Mádi Vendégasztal nevű mini projekt keretein belül csudafinom dolgokat dob össze a ház körüli friss alapanyagokból. Vegyes saláta a kertből (sokféle zöldből és virágokból), mellé hús szintén a környékből, egyszerűen, finoman, őszintén. Ha Lenkeyhez, Budaházyhoz vagy a Classichoz jelentkezik be valaki, feltétlenül kérdezzen rá, hogy Gabó tud-e csatlakozni a kóstolóhoz! Érdemes.