A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!
Ha jól értesültem, Kézdy Dániel idén eltolta a nagy FF-eseményt tavaszra (merthogy covid meg stb), így 2022-ben is kicsit felemásan telik a furmint hónapja, de azért telik. Sőt így legalább több időt szánunk a műfajra, nemde? Szerencsére, hogy ne múljon el a február tematikus poszt nélkül, a Mitiszol csapatától, Juhász Pankától és Kató Andrástól kaptam kedves meghívást egy izgalmas kóstolóra. A **Bott Pince borai, Bodó Judit vezetésével, ahol olyan flight-ok, olyan ritkaságokkal kerültek terítékre, hogy erre képtelenség volt nemet mondani. Hársak, furmintok és hárs-furmintok dűlős csokrokba szedve. Lássuk a medvét:
Szép, tömör és mély tokaji illat, mintha ismét felsejlene benne muskotály is. Rózsás és virágosan bukés ízében is. Hosszú, széles, vastag és még fiatal késői szüret, mely a meleg évjáratot képes szerkezettel, szépséggel megtölteni, noha ennek a tételnek kétségkívül voltak már maradandóbb évjáratai is. Szemben 2017-tel és 16-tal 2018 - ahogy 2012 is - késői szüretben lágyabb, egyszerűbb szerkezetű borokat adott, mely kevésbé a tokaji savakról, mint a nemzetközibb édes stílusokat idézi fel (Sauternes, Auslese stb).
A héten az első 2018-as évjáratról szerzett komolyabb benyomásokat fogják megismerni az olvasók. Két nagyposzttal szeretném felskiccelni a legelső hegyaljai tapasztalatokat kész terroirborokon keresztül. Ezek közül az első írás az egy csillagos *Bott Pince somorjai bemutatóján került rögzítésre, mely több szempontból is igazán különleges élmény volt. Aki ismeri őket vagy régóta olvassa írásainkat a Bodó házaspár tokaji ténykedéseiről, azok számára ismeretes, hogy Judit és Józsi csallóközi származásúak, Dunaszerdahelytől nem messze nőtek fel mindketten. Judit bősi, Józsi pedig egyenesen somorjai születésű, így különösen is izgalmas volt látni, ahogy hazai pályán, nagyjából 70 földijének tart előadást Judit Tokajról, álmaikról, boraikról. Mondjuk Őt mindig élmény hallgatni, hisz hiába érkezett Hegyaljára ilyen messziről, mégis annyi szép, világos és tiszta gondolat hangzik el tőle kóstolóin. - Ám ismerősei, barátai és családja köreiben nyilván még szebb, meghittebb volt az esti együttlét. S hogy milyenek voltak a borok...?
Stílusról persze sokat lehet/kell vitatkozni, az elmúlt évek kóstolásai alapján viszont egy dologban egyre biztosabb vagyok: a kortárs tokaji színtéren Bodóék készítik a legszebben érlelhető száraz tokaji borokat. Tán még Homonna Attila borait tenném melléjük. Persze erről is lehet/kell vitatkozni megfelelő körökben, de száraz tokajiakkal kapcsolatban (és különösen árazásuk alapján) nekem a legnagyobb feladvány az érlelhetőség kérdésköre. A legnagyobbaknál is rendre csalódnom kell ezen a téren, a furmint eleve hajlamos (pláne, ha fenolosabb a kelleténél) elindulni egy viaszos, kesernyés, zavaró irányba, amiből gyorsan fogyatkoznak a gyümölcsök, miközben felerősödnek a tercier illatok és ízek, nem sok élvezhető ízjegyet hagyva a borban (melyet sok éve drága pénzért vettünk meg). Nos ez az, amiben a Bott Pince messze kiemelkedik a borvidéki átlagból.
Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?
Újabb csillagos tokaji pince következik, Bott Juditéké. Ráadásul idén a Gault&Millau Étteremkalauz új kiadásában is az Év Pincészetévé választották őket. Hát, gratulálunk. Múlt szombaton pedig Bodóék is bemutatták a 2013-as újdonságaikat, méghozzá igen különleges, exkluzív keretek közt. Az egész olyan ügyesen és ötletesen ki lett találva, nem tudok mást mondani.
Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében. Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.
A Bodó házaspáréké egyike hazánk legszínvonalasabb pincéinek. - Ez szent meggyőződésem. Persze a színvonal is viszonylagos fogalom, feltételez egyfajta (egészséges) értékrendet is. Ha valaki gravitációs elven megkomponált földolgozó-komplexumot vagy csili-vili kóracél-tartályok végeláthatatlan erdősségét érti színvonal alatt, pompázatos wellness hotellel, az lehet, hogy elsőre nem azt kapja, amire számít, de ha a színvonalat alázatos, kompromisszum-mentes és kristálytiszta elhivatottságban és hasonlóan makulátlan borokban mérjük, akkor nagyon kevés pincénél kopogtathatnánk jobb helyen, mint Bott Juditék ajtaján. (Kaló Imrétől már rég tudjuk: csak az eféle hófehér kövezetről szabad kiindulni mindennek, amibe belefog az alkotó ember.)
Javában tart a Furmint-február. Holnap este a Terroir Clubban egy ültetett kóstolón igen illusztris Furmint sort lehet a Bott Pincétől végigkóstolni húsz igen szerencsés résztvevőnek (a férőhelyek pár nap alatt elfogytak). A Csontos-dűlő száraz borai a hegyaljai referenciák egyik legerősebbike, de aki tiszta édes borokra szomjazik, annak ott lesz négy évjárat Bott-rytis és egy kivételes tehetségű szamorodni is! Ők lesznek a holnapi este főszereplői. Poszt nem sokára…(ha nem tűnnek el megint a jegyzeteim:)
Alább pedig Bott Juditot lehet megcsodálni a belga vino! magazin címlapján. Az aktuális számban több mértékadó hegyaljai pincéről készítettek egy átfogó körképet:
Ez volt az első alkalom, hogy sikerült végre eljutni a szentendrei skanzenben megrendezett szüreti napokra. Egy dolgot sajnálok csak, hogy korábbi években nem tettem meg ezt a látogatást. Az az érdekes, hogy úgy voltak jelen hazánk legizgalmasabb pincéi a rendezvényen, hogy közben a városi tömeg elkerülte a rendezvényt. Ilyesmi lehetett Etyek is régen (de lehet, hogy még a vár is húsz éve). A standok közt a berendezett, különféle magyar lakóépületekben fiatalok muzsikálnak, mindenfelé kisgyerekek rohangálnak, miközben nincs az embernek olyan érzése, hogy megfullad, lépni nem tud a tömegben. Lehet zavartalanul, személyesen csevegni a borászokkal, akik többnyire ugyancsak családi programnak fogják föl ezt a hétvégét: pl. Bodóék is, Molnár Péterék is családostul érkeztek. Nem volt jelen nagyon sok borászat, jellemzően a kisebb, családi pincék kapnak ide meghívást; mindez így együtt hiánypótló pest-környéki kis borfesztiválnak tűnik. Legyen ilyen ez a rendezvény még sokáig!
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
II/IV: Az év első fele a szárazaké. - Idei második TokajDry-kóstolónk főszereplője pedig egy igazi modern klasszikus, az *Oremus Mandolása lesz. Expertebbek számára aligha újdonság, hogy a sztenderd és a magnum palack mennyire másképp érik a palackban. Ebben a témában Hegyalján pedig csakis az *Oremus rendelkezik mérhető merítéssel és tapasztalattal, ezért most a friss TokajGuide új csillagos borászatának birtokborain keresztül fogjuk vizsgálni ezt a különleges kérdéskört professzionális, ültetett keretek közt (ahogy kell): hogyan érik a furmint kis és nagy palackban? Van-e szignifikáns eltérés a palackméretek közt? Ha igen, milyen mértékben? Szinte tudományos magaslatokig emelkedünk majd hipotézisekkel, kóstolással és sok-sok meglepetéssel. Ehhez az alábbi Mandolás Furmint palackpárok lesznek segítségünkre: 2019 (0.75 vs. 1.5 L), 2017 (0.75 vs. 1.5 L), 2016 (0.75 vs. 1.5 L), 2012 (0.75 vs. 1.5 L), 2009 (0.75 vs. 1.5 L). .. Helyszín: Borkollégium, Podmaniczky utca 31 (I. emeleten, balra). Belépő: 16.500.-/fő (Patreon Eszencia támogatóknak minden Magic eseményünkre jár az éves bérlet). A részvételi csak előzetes regisztráció esetén biztosított: http://www.patreon.com/tokajguide
Foglalás: HELLO@TOKAJMAGIC.HU vagy privát üzenetben.
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
