Gyógynövényes, fekete tónusok illatban, átható és intenzív buké. Ízben sok sav, fiatalos szerkezet, hű a mérsékelt klíma jellegéhez és az illatban ígért fekete gyümölcsök ízben is megérkeznek, gyógynövényes utóízekkel. Szép tannin, izgalmas, profi, kvázi nagy kékfrankos.
Kékfrankos a burgenlandi oldalról. Intenzív és izgalmas illat. Erős animalitás, sok szilvás, rumos, cseresznyés jegy orrban. Ízben feszes, magas savak adnak hozzá energiát, feketecseresznyés, babérosan fűszeres ízek, fekete tónusokkal megrajzolva. Modern és egyedi stílus, amibe elegancia is jutott bőséggel. Közepes test, de hosszú íz, fanyar meggyes gyümölcsösséggel, tiszta utóízzel. Tetszett.
Vakon igazi markáns egyéniség. - Izgalmas fűszeresség, sokrétű, és egyáltalán nem kelt magyar benyomást buja, kakaós, cassisos, aszalt szilvás, enyhén animalis illata, kis palackérettséggel. Elsőre francia borak tűnt, ami tudjuk, hogy a Moricnál nem meglepő jelenség. Húsos, dzsúzos, vastag és telt vörösbor. Érett cseresznyés savak, szép fiatalos lendülettel, végén szép szárítással, tiszta sötét húsú gyümölcsökkel, bőrös, keleti fűszeres díszítéssel, mindez közhelyek nélkül, egyedi terroirjegyekkel. Egy kérdés jár a fejemben a lenyelés után: hogy a fenébe tudnak ilyen jó bort csinálni ott ebből a fajtából?!
Érdekes, mennyivel animálisabb, cefrésebb, zárkózottabb elsőre most, mint fél évvel ezelőtt. Színében a szokásos, kissé átlátszatlan, zavaros szűretlenség tűnik még föl azonnal. Meg kell mondanom, hogy az első szippantás nem győzött meg, de illatban aztán 1-2 nap után lanyhul az istálló, s átveszik a gyümölcsök a főszerepet: meggy, szilva, cseresznye és bőrösség. Ízben fanyar és izmos, sopronias savak vezetik a kortyot, sok pirosas, csonthéjas gyümölcs, savanykás vezető jegyek, meggymag, masszív szárítás, szép test és kissé zabolátlan összevisszaság. Van benne egy kis low-intervention mosdatlanság, nem erre emlékszem a korábbi kóstolásnál, de tartok tőle, hogy a palackvariancia is bele játszik abba, hogy alig hasonlít régi önmagára.
Illatban visszafogott, diszkrét kékfrankos. Kiszellőzve jól deifiniált, egyenes tiszta fajtajegyek, érett gyümölcs: édes cseresznye és meggy. Szuperelegáns és mindenekelőtt felismerhető stílus, egy kis burgundias mélységgel megtoldva. Ízben komplex, széles ízspektrum, mély, sós, érett savakkal. Hátul érezhető tapadás és fanyarság szájban. Dohány, babéros fűszeresség tölti el az embert. Tömör, kellően hosszú, arányos test. Hűvösség, terroirjegyek, profizmus. Érlelni is bőven lehet még.
Zavarbaejtően elegáns illat: sok sötét erdei gyümölcs, frissen, konzisztensen, érdekes, hogy az animalitás a levegőn kezd el előbújni, de csak a háttérben kap szerepet. Ízben friss savak adnak neki stabil vázat, de mindenben nagyon elegáns és letisztult. Üde, remekül fogyasztható, csupa gyümölcs, csupa csiszoltság. Szép munka a soproni biadinamikus pincéből, melyet egy Loire-ban élő házaspár (Ellie Bauwens és Halász Imi) önálló címkével juttat el többek közt nyugat-európai csillagos éttermekbe.
Bajnokok ligája 2017
Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.
burgundia burgenlandban
A burgenlandi Moric pince a vájtfülűek körében jól csengő név. A biodinamikus guru, Roland Velich kékfrankosait nyugodtan nevezhetjük világszínvonalú referenciáknak. A hozzállás burgundi stílust és a biodinamika elveit követi. Lepusztult termőhelyeket újítottak föl ebben a szellemben és lett mára igazi zarándokhelye a borértő közönségnek. Tizenhárom évjárattal a háta mögött igen komoly érdemeket, pontszámokat szerzett kékfrankosaival. Tiszteli a magyarokat és burgenland magyar gyökereit is, ahogy a kárpát-medencei fajtákat, termőhelyeket. A szőlészeti és borászati eljárásokban is a maximális természetességre törekszik és csak minimálisan avatkozik be a folyamatokba. Az eredmény: koncentrált, egyedi, termőhelyet megjelenítő kékfrankosok.
Tartozom egy vallomással. Néha szkeptikus tudok lenni a Kékfrankossal. Nem mondom, hogy kiegyensúlyozott lenne egymással a viszonyunk. Legalább annyiszor futok bele csalódásokba, ahányszor izgalmas tételekbe. Idehaza a kép igencsak vegyes, de érezhető, hogy sok termelő nagyon bízik legelterjedtebb kék fajtánkban. És jól van ez így. A tavalyi Kékfrankos napon például a lelkesedés nyomaként sok biztató borral találkoztam (Szentesi, Karner, Weninger háromszög tűnik a legmegbízhatóbbnak), és nagyon izgalmassá teszi a fajtát, hogy termőhelyenként más és más erényeket képes fölmutatni. Az alábbi körképben az volt az érdekes, hogy az északi és a déli határvonal mentén körbenézve itt is, ott is lehetett látni sajátosságokat a borokban...noha én egyértelműen inkább észak-párti vagyok (nem úgy Kadarkában). Osztrák és hazai példák következnek.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!