Fajtára jellemző módon sápadt, gyakorlatilag színtelen bor. Illata jólesően szőlős, muskotályosan mosogatószeres (elnézést, de mosogatás közben újra meg újra átélem ezt a párhuzamot). Aromatikája eleinte édeskés, a borászra jellemzően enyhén süteményes, később fanyarabb, szúrósabb citrusosságba csap át. Íze alig félszáraz, savai üdítenek, teszik a dolgukat, lendületet adnak a bornak. Jellege szinte szőlőlé érzetet kelt hidegen, de 12-es alkoholja azért melegedve kihúzza, odateszi magát. Lezárásának kesernyéje szintén kifejezett, de nem éreztem soknak vagy túlzónak. Könnyű ételek mellé, távol-keleti fogásokhoz, de magában is remek szomjoltó.
Előző évjárata kicsit talán szikrázóbbra, szerethetőbbre, tartalmasabbra sikerült. Ez most egy korrekt-közepes muskotály inkább, mely kicsit talán még fiatalnak, "majdnem késznek" hat jelenlegi formájában.

Tavaly újult meg nagyon szimpatikus, látványos módon a Tokaj Reneszánsz egyesület éves bemutatója, mely a jól hangzó „Nyitány” névre hallgat. Sokkal frissebb, fiatalosabb, színesebb lett az egész rendezvény arculata, amely szerintem kifejezetten felpezsdítette, új lendülettel fűszerezte az egyesület promóciós munkáját. Sok ilyen rendezvényre van szükség (Tokajnak különösen, de nem csak ennek a borvidéknek persze), s szerencsére egyre biztatóbbak a kezdeményezések más rendezvényeken is (VinCe, Budai Gourmet, vidéki fesztiválok stb), az érdeklődés is persze egyre nagyobb. Talán pozitív energiákat adhat hosszabb távon a külföldi szakemberek, MW-k idecsábítása is. Első alkalommal sikerült eljutnom a szakmai programokra, ahol 17 elhivatott, színvonalas hegyaljai borászat mutatta be borait, különös tekintettel a friss, 2007-es aszúkra!

2010 április 20-án egy nagyszerű rendezvényre kaptunk meghívást egy hajdani kollégámtól. Négy, számunkra is igen kedves hazai borásszal kóstolhattunk meg pár kiszemelt tételt. Nagyon ígéretesnek tűnt az este, melyre Lacival ketten jutottunk el. És akiknek kedves személye és kiváló borai erről gondoskodtak: Kolonics Károly (Somló), Bárdos Sarolta (Bodrogkeresztúr), Lenkey Géza (Mád), és a Pastor Pincétől Juhász Tibor (Szekszárd). Részletek -->

Bárdos Sarolta a mai magyar borivó fejében az egyik legsűrűbben csengő női borász neve. Talán Luka Enikő vagy Turcsek Orsolya kerülhetne még mellé, esetleg a szintén tokaji Berecz Stephanie (de inkább nem is bonyolódnék bele, biztos sokakat kihagynék, ha mindenkit föl kéne sorolnom). Számomra örömteli változatosságot jelent, hogy nem csak férfiak alkotják a hazai borászok mezőnyét...annál is inkább, mivel nőtől pl rosszat még nem ittam (jelentsen ez bármit is). Érdekes/furcsa/nehéz lehet nőként egy borászközösség tagja lenni. (Vagy csak én gondolom azt, hogy ez hagyományosan egy kifejezetten férfias szakma?) Bár ezügyben egyiküket sem hallottam még panaszkodni, meg aztán ott van a segítőtárs, a támaszték, a férfi is, aki sokszor szintén borász, de például emlékeimben élénken él, amint a Művelt Alkoholista születésnapon, nyár végén Turcsek Orsolya és Bárdos Sarolta cinkos bizalmassággal ültek le egy asztalhoz egy amolyan hosszas, négyszemközti, női „borászcsevejre”. Tokaji kirándulásunk záróakkordjaként nagyon örültem, hogy el tudtunk jutni a Tokaj Nobilishez is!

Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.

Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

"Egy értékelési rendszer biztos alapjainak egyik legfőbb feltétele a folytonosság."
[A legjobbra értékelt borok (s leírásuk) most egy helyről elérhetőek.]

Érdekes volt a 8-as Amicus után pár héttel kóstolni. Bár Bárdos Sarolta, a borász fölhívta rá a figyelmem, hogy szebb a 8-as változat, de érdekelt már régebben is a 7-es. Illatban kissé tompa (Nobilis boroknál ez nem ritka), benne barack, körtebefőtt, marcipán, pince. Sokat emlegetjük édes tokajiak kapcsán az alkotórészek, ízek összhangjának fontosságát. Itt most a cukor mennyiségre ugyan kevesebb (107 g/l), de érzetre markáns, alkoholból több (12 v/v %), viszont savakból vajmi kevés van a borban, elbírna sokkal többet is (forró év hatása lehet?). Az is lehet, hogy változott a bor a palackozás után. Az alkotórészek kicsit elkezdtek önállósodni benne. Így a savak enyhesége miatt ez most inkább fülledten mézes, mint üdén gyümölcsös, az alkohol szerepvállalása miatt inkább szamorodnis, mint late harvest cuvée-s, a számomra megszokott Nobilises süteményes jegyekkel, némi érett, aszalt sárgabarackkal díszítve. Nincs ezzel baj. Határozott édes érzete miatt nem étkezés után, hanem inkább csakúgy friss gyümölcsök (eper, körte, narancs vagy ezek süteményei) mellé ajánlom, melyek kiegészítik a savakat. Aki ezt a kicsit mélyebb, bágyadtabb édességet kedveli, annak nagyszerű élményt nyújt az Amicus/07. A 8-as verzió viszont fényévekkel túlnőtte elődjét részletgazdagságban.

Kicsit reflektálva a korábbi, Orsolya Pincés bejegyzésemre - bizony nem példanélküli, hogy házasok, a másikat erősítve eredményesek tudnak lenni egymás mellett a szakmában. Bár míg az Orsolya Pincénél Tarnóczi Zoltán és Turcsek Orsi meglátásom szerint kicsit felosztják egymás közt a terepi és pincei munkákat, addig Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) és Molnár Péter (Patricius Borház) különálló ültetvényekben, egymástól független pincében és márkanév alatt készítik eléggé eltérő vágású, remek boraikat. Mivel Bárdos Saci is megtisztelt személyes látogatásával az üzletben, egy bolti kóstoló keretein belül, s nagy rajongója is vagyok némely borának, ezért mindeképp szerettem volna rá is szánni itt egy írást.

Egy jókedvűen friss, egyszerű édes borkülönlegesség, mely az igen ritka, ősi, erdélyi származású, de újra fölfedezett hegyaljai fajtából, a kövérszőlőből készült. (Ültetvényes fajták közé tartozik, ami azt jelenti, hogy új ültetvény már nem nagyon létesül belőle.) Igazi kuriózum tehát a maga nemében, főleg az édeszájúaknak; Bárdos Sarolta pedig már sokadszorra lep meg minket zamatos kövérszőlőjével. Jellemzően tokajis, erősen töppedt, botrotiszes illattal indít borunk. Ízében közepesen széles, jó zamatú, kellően édes bort érzünk a szánkban, melynek pajkosan gyümölcsös édességét kellő mennyiségű játékos sav támogatja meg.