Kedvenc szigligeti borászunk 2008-as és korábbi borai nagyon hamar elfogytak. Szomorú hír már önmagában ez is, de hogy tovább hergeljem a magyar borisszát: a 2010-es évből nála is kevesebb bor fog készülni, mint általában. Így sajnos azzal a limitált készlettel kell beérnünk, ami maradt 2009-ből (ki tudja meddig...). A minap nyílt alkalom megkóstolni két, a borász által tollal feliratozott mintát ebből szép évjáratból.

Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.

Az átlagosnál élénkebb citromszínű Szürkebarát. Már-már gejl, vajas, krémes illat. Borbélyék úgy látszik igyekeznek kihozni a fajtából, amit ki lehet (édes Szürkéjük sem fogta vissza magát a kóstoló végén). Jó beltartalom, élénk, vitális bor, összességében sok szép árnyalattal, de talán a kevesebb ezúttal kicsit több lenne (Szürkebarátról van szó).

Citromszínű bor. Elég enyhe, gyümölcsös illat. Ízben viszont nagyon szép, tartalmas bor. Jó, arányos összkép, közepesen hosszú végszóval (mondjuk talán az árával lehetne vitatkozni, ha nagyon szeretnék, fele ennyiért kapok izmosabb Pinot Gris-t is).

Zöldes citromszín, pont mint az előző évjáratban. Friss, zöldalmás illat. Kifejezetten üde, savas bor, könnyű, nem hosszú ízérzettel. Mindennapok fehérbora.

Közepes arany színű. Egyértelmű, késői szüretes illatok barackkal, narancshéjjal. Intenzív édes ízű, kellő arányokkal, de alkoholja is érezteti ízhatását. Összességében a fajta késői szüretes potenciáljára ígéretes példa.

Szép citromszín. Parfümös, szürkebarátoktól egy kissé idegen, de szép, megnyerő illat, sok lédús trópusi gyümölccsel, almával, szőlővirággal. Meglepő, édeskés lágyság jelentkezik ízben. Krémes, vajas, testes és kissé alkoholos is. "Nehéz bor" benyomását keltette bennem.

Szeptember elején nyílt rá lehetőségem egy véletlen folytán, hogy részt vegyek életem első profi, vertikális bortesztjén. Nem is akárhol, az egyik piacvezető boros magazinnál nyílt a zsűrizésre lehetőségem. Nem vagyok én sem elkötelezett híve az ilyen borbírálatoknak, de kereskedőként tudom, hogy sokan választanak bort az ilyen témás vaktesztek alapján. Remélem, most senki nem várja tőlem azt, hogy megdöbbentő kulisszatitkokat leplezzek le, és a sokat vitatott magazinos tesztekről kiáltsak ki vérlázító igazságokat! Amúgy sem vagyok az a hatásvadász fajta, meg amúgy sem tisztségem nekem eldönteni, mi a hiteles és mi nem, legyen ez a szerkesztőség dolga. Én a magam részéről már önmagában azt is értékelem, hogy ezek a magazinok föladják a labdát a borászoknak, kereskedőknek, hogy akkor mutassanak valamit a hazánkban elérhető, lehető legszélesebb fölhozatalból, egy kellően széles merítésből...aztán lássuk, közösen vitassuk meg, ki mit tud villantani egy (vak)kóstolás során. Elvégre minden leírt, kimondott érdem KELL a magyar boroknak. Hogy a magazin mindezt hogy hozza le, az csakis rájuk tartozik továbbra is. Nem mondom, hogy minden ponton, de azért kijelenthetem, hogy ebben a tesztben sikerült a végső sorrenddel összeegyeztethető értékelést leszűrnöm nekem is a borsorból. És én csakis ezügyben voltam ott. Sokat tanultam a teszt során, maximálisan gáláns volt a vendéglátás is, köszönet érte a szerkesztőségnek!

Egyenes vonalú, közérthető bor. Friss, citrusos, lime-os illat és íz hatja át. Lecsengésében jól kivehető rizlinges, mandulás kesernye. Kellemes, üdítő, friss savú balatoni ital a mindennapokra (fröccsnek is tökéletes).

Szászi Endre kultrizlingje, a Kabócás igazi örök kedvenc, nem csak a fajta rajongóinak körében. Szokott a pincénél félszáraz is készülni belőle, de forgalomba általában a száraz kerül. A 6-os verzió óriási sikereket ért el az értő szájüregekben. Legutóbb én a Szentgyörgy-hegyi szürkebarát és olaszrizling előtt már fejet hajtottam, előtte a 9-es Kéknyelűt is nagyra tartottam, de a 3000 alatti Kabócásra azon nyomban lecsaptam, amint az első karton megérkezett az üzletbe.
Öko bor, Szigilgetről. Színe csillogó citrom. Illatban érett és nagyon telt, a sárgabaracké a vezető jegy, virágossággal, mandulával, egy tiszta rizlinges rizlingillat ez! Aztán régi, öreg pincék illata jelenik még meg előttem. Igazi balatoni rizlinges korty, nem hazudtolja meg magát sehol. Keserűmandula, dió és más héjasok jönnek szépen, zamatos lecsengésben véget érve. Kerek, kristályos érzet. Van a borban egy sor olyan íz, melyek késői szüretelésű, sőt aszúborok nemességét idézik, s melyek egyértelműen utalnak az alapanyag (túl?)érettségére s talán a forró évre is. Összességében mégsem komplexitással, hanem simaságával, tiszta egyensúlyával vesz le a lábunkról. Augusztusi hullócsillagnézéshez remek kísérő volt.