Novemberre nagy dobással készült a Bortársaság a hazai Tokaj-rajongóknak és persze ugyanúgy minden borkedvelőnek. Igen tetszetős, önálló kiadványt szenteltek a 2011-es remek évjárat száraz borainak, melyet a megszokott Oremus Mandolás, Homonna birtokbor, Sauska cuvée 113 és Szepsy István még szélesebb dűlőportfóliója mellett olyan limitált tételek is színesítenek, mint a Kikelet Pince Lónyai Hárslevelűje, a Gizella és a Balassa Pince teljes száraz szortimentje, a Tokaj Nobilis Susogó és Barakonyi Furmintja, illetve 13 esztendő után Demeter Zoltán borai is föltűntek a Bortársaság polcain (méghozzá a teljes dűlős sor)!

Aranyló szín, tükrös csillogás. Illatát, ízét is a tercier jegyek töltik ki, de még javában a platón csíptem el. Orrban krémes, vaníliás, enyhén marcipános jellegű. A barackos, mézes korty elképesztően összesimult egységet alkotott az évek során, melyben az alkohol, a sav és a mineralitás nagyszerű összhatást nyújt. Hömpölygő és széles. De pillanatra sem lusta bor. Nem mondanám, hogy jobb lesz ez a bor ennél, de azt hiszem, az ilyesmire mondhatták anno, hogy az idő jót fog neki tenni. (Hallottam, hogy sokan elégedetlenek Fekete Béla hasonló, idősebb boraival; számomra nagyon nehezemre esne nem meghajolni ennek a bornak és egyúttal Somlónak nagysága előtt.) 1500 palackot töltöttek le belőle.

Az előzetesen kiírt ültetett, individual tasting sajnos elmaradt, de haramadik személyként, bloggerként talán még izgalmasabb volt kívülről látni egész közelről, hogyan fordul rá egy brit éttermes, borboltos egy új stílusú tokaji borra, a borász személyiségére. Élmény volt látni a befogadás szintjét, a borok közti árnyalatok érzékelésének a szintjét. Legyen itt most annyi elég, hogy sokak szemében lehetett látni a meglepetést: „Ez Tokaj?”.

Bodóék igen megnyerő és őszinte stílust hoztak magukkal Csallóközből. Egészen fiatalosan világos és tükrös citromszín, áttetsző megjelenés. Illatban szőlőlé, szőlővirág-illat adta frissesség, hamvasság (minerális érintéssel). Gyümölcsös közvetlenség, kandírozott ananász. Forgatva, melegedve fölerősödnek és puhulnak is a ’Bottos’ tropikális jegyek: mézédesre érett banán és vaníliás linzer! Ízben nagyon simára csiszolt felszínű, gömbölyded benyomású korty (melegedve egyre inkább olyan lesz). Teste viszonylag nagy, öblösen mély és széltében, hosszában kitöltött. Igen komoly száraz fehérbor-alapanyag lehetett hajdan. A korty elejét szépen vezetik a savak. Maradékcukra és alkoholja is érezhető az íz végén, kissé néha lomhává is teszik, de alapvetően az egyensúlya szépen a helyére billen végül. Nektár és méz. A húsos sárga gyümölcsök meghatározók, szinte haraphatók, hosszan nyomot hagynak ismét. Szerethető, jól érthető, közvetlen jelenség. Palackérlelése javasolt.

Első évjárat a terület rendbehozása óta. Fémes, barackos, zellerszéras, zsírkrétás, virágos illatsokaság. Telt és zamatos korty, mely hosszú lefutású. Van benne egy kis alkoholtúlsúly, de a gyümölcsök, a barackosság játékossá teszik. Ásványos, gazdag ízmaradék. Szép munka Olaszrizlingből.

Múlt héten, a Terra Hungaricán sikerült a 2011-es évjáratot megkóstolni a Somlói Apátság Hárslevelűjéből. Még nyáron vételeztem lenn a pincénél tőlük egy palackot a 2010-esből, s közvetlenül a rendezvény után ki is dugóztam a nagy sikerű bort. Nyilván senkit nem lep meg a két évjárat borai közti hatalmas különbség.
Aranyló, tükrös szín. Illatban érett kajszi (szinte aszús töménységben), barack nektár, virágméz, virágpor, kandírozott narancshéj, sárga virágok, napok múlva mézestea. Ízben sűrű rácspontok, csodás harmónia valósul meg benne. Trópusi gyümölcsök és a késői szüretes barackosság megvan ízben is, ahogy az illat ígérte. Hosszú íz, mely fémes sósságban ér véget. Ízmaradékában az alkohol fűt kissé. Érezhetően van benne cukor, nem kevés extrakt (melyet valószínűleg ebben a borban is a heves esők juttattak el a bogyókba ilyen koncentrációban), de a savak mellett semmi esélye sincs, teljesen lemossa és szárazra egyenesíti ki az ízérzetet, mielőtt az esetleg letompulna. Kivételes gazdagságú bor. 7+

Illatban tűzkős, szúrós ásványok, szikra, kovás komolyságú minerális buké. Levegőztetve tropikális elemek is vegyülnek bele. Ízben is a termőhely jegyek csípős, tüzes jegyei marnak a nyelvbe. Alkoholja sem csekély. Sajátos citrusosság, gyógycukorkás íz. Alkotói mégis ziláltnak hatnak. Nincs rend a kortyban. Gyógyszeres ízmaradék, nyers lecsengésében is, és savak szinte citrimpótlós ízt hagynak maguk után. Nagy tehetség lenne, a termőhelyet magában hordozza a bor, de valami mégis elbillenti. Nem szép, nincs egyensúly, nincs szerkezet.

A Királyudvar újjáépítése az egyik legnagyobb sikere a külföldi tőke hegyaljai megjelenésének. Az utolsó órákban mentették meg és varázsolták újjá ezt a több évszázados csodálatos épületet a végső pusztulástól, arról nem is beszélve, hogy igen rövid idő alatt nem csak a borvidéken, de hazai viszonylatban is az egyik legizgalmasabb borműhely jött létre, ahol borvidéki és francia szakemberek egyaránt igen komoly borminőségeket alapoztak meg az elmúlt évtizedben. A Secről, Demi Secről, Ilonáról vagy épp a Királyudvar pezsgőről már nem kell bővebben értekeznem valószínűleg. Végre testközelből látva a pezsgőapparátust tudatosult csak bennem, hogy mekkora dolog, hogy ez egy francia kapcsolat révén meg tudott valósulni Hegyelján. A Királyudvar ugyanis évek óta saját maga készíti el pezsgőit. Anthony Hwang a Királyudvar Loire-völgyi testvérbirtokáról, a Domaine Huet-től kapja a szakmai támogatást ebben a nehéz témában, s készíti szerintem egyedülálló módon tudatosan és magas minőségben methode traditionelle pezsgőit idehaza.

Egyre inkább úgy látom, hogy a kezdeti nagyberuházásokkal alapított, s valóban innovatív nagypincék után, ma inkább a kis családi borászok alakítják Hegyalja történelmét. Az ő kezükben van egyre inkább a kulcs; olyan borminőségek tudnak megszületni általuk a kisebb mérvű piaci nyomás révén, aminek egy jelentős része szükségszerűen külföldön realizálódik inkább (sajnos vagy nem sajnos). Így sajnos a boraik gyorsan elfogynak idehaza, látszólag kis lépésekben fejlődnek, de ezeknek a világszínvonalú minipincéknek a hátterében bizony óriási küzdelmek, mindenen átívelő erejű családi és a szemmel sokszor alig érzékelhető közösségiség, baráti összefogás húzódik meg. – Olyan dolgok ezek, amitől egy kis birtok sikeres vállalkozás tud lenni, de az adóbevallásban nincsenek rá kitöltendő pontok.
A Bott Pince friss tételeiről ebben az évben már sokszor írtam, de az ő stílusukra mindig kellemes élmény rácsodálkozni:

Szilágyi László pár hete küldött nekem egy kartont, melyben friss, 2011-es száraz tételek és két aszú kapott helyet. Megkért, hogy kóstoljam meg őket...ahogy nekem tetszik. Nagyon örültem a csomagnak és némi küldetéstudattól vezérelve, megpróbáltam a borokat a lehető legértőbb (s persze elérhető) közönség körében kibontani. A Gault&Millau-s csapatból végül ketten, illetve az iszunk.postr-ről Palack tudott még eljönni.