Terrazas Altos del Plata malbec 2013.*
Édeskésebb illat, sok-sok gyümölcs. Kifinomultabb, nemesebb, krémesebb tapintású ízek. Egész más konzisztencia, emelkedettebb. Minden alkotó integrált és sehol nem túloz a fogyaszthatóság rovására.
Édeskésebb illat, sok-sok gyümölcs. Kifinomultabb, nemesebb, krémesebb tapintású ízek. Egész más konzisztencia, emelkedettebb. Minden alkotó integrált és sehol nem túloz a fogyaszthatóság rovására.
Tejcsoki, szárított paradicsom. Aztán erre egész káprázatos íz jön. Csupa friss gyümölcs, húsosság, teltség, lendület és erő. Minden pont annyi, amennyi kell belőle az örömborozáshoz, de mindeközben súlya és tartalma is van. Gőzöm nincs, hogy csinálják ezt Mendozában, de remek vétel ez a bor megint 2450 Ft-ért.
CS, Merlot, Petit verdot és Syrah. Illatban nyoma sincs az újvilági elemeknek: meggyes-túrós sütemény, pici puncs. Egészen szárító tanninokat mutat. Steakezős bor. Bőr, hosszú, komoly tétel.
Dél-Amerikai merítés
Újvilági borokról nem könnyű írni. Az itt szereplő két pince is hosszú ideje rengeteg olyan bort mutatott már, amiben igazából nem lehet hibát találni, annyira professzionális a kivitelezés, hogy szinte a jelzők sora és a pontozás is elveszti minden (maradék) értelmét. Holott persze nyilván nem 100 pontos borok ezek sem, csak nincsenek benne hibák, nem lövünk velük mellé, ha vendégségbe megyünk, kiegyensúlyozottság árad belőlük.
Jobb Sauvignont mostanában nem nagyon ittam. Illata csupa trópusi gyümölcsöt idéz és virágokat, főként az obligát bodzáét, ám fontos: mindezt intelligensen, izgalmasan, s nem "techno"-jelleggel tálalva. Zamatos bor, élénk, vibráló és finom savakkal. Meglepően hosszú és kecses ízzel. Nem lehet nem észrevenni, mennyire magabiztos munka, hibák nélkül (s mivel hasonlóan magabiztos volt mellette a Cabernet is, ezért megszavaztam nekik erre a borra egy csillagot).
A Haraszty pince argentín testvérbirtoka a Palo Alto, mely meglepően magabiztos, tipikusan újvilági hangolású, szép arányokkal megáldott borokkal örvendeztetett meg nem rég. Ez a Cabernet úgy tűnik nagyon érett alapanyag lehetett. Sonkás, bőrös buké. Puha, vajas tanninok, csupa szilva és rengeteg húsos gyümölcs alkot benne sűrű szövevényt. Lecsengése meleg érzetű, enyhén erőteljes paprika is megjelenik fajtajellegként, de utóbbit leszámítva remek.
Színben sötét, mélyrubin, koros, de nem öreg, téglásodó árnyalattal a szélen. Tipikus "nagyboros" illat (bármely villányi megirigyelné), tercier jegyekkel: öblös, mélyen palackbukés, elegáns hordóvanília, mellette bors, fűszerpaprika, fekete ribizli, rengeteg gyümölcs: szilvával, cseresznyével és ribizlivel. Ízben szépséges, gazdag és simogató tanninkészlet, a fa kókuszos, újvilágias érintésével. Bársonyos, zamatos bor, behízelgően friss gyümölcsösséggel terül szét a szájban. Remekül itatja magát, és a legfontosabb, hogy még egyáltalán nem hat öregnek, így 10 év múltán sem. Tipikus, közérthető, telt dél-amerikai vörösbor, melyből egy pillanatra sem lóg ki semmi.
A dél-amerikai borok kapcsán már oly sokszor bizonyságot nyert, hogy kiváló ár-érték arányt képviselnek. Évről-évre ugyanazzal a megdöbbenéssel tartjuk őket a poharainkban, hogy mégis hogy lehet egy alig több, mint három-ezer forintos bor ennyire a helyén. Méghozzá minden tekintetben... Egyrészt a sokkal kedvezőbb ökológiai, klimatikus és domborzati tényezők sokkal kiegyenlítettebb, érettebb termést produkálnak, mint például Európa számos vidékén. Másrészt az olcsóbb munkaerőtől, a csekélyebb növényvédelmi fenyegetettségen át, egészen a közel egyformán remek borokat adó évjáratokig még számos gazdasági előny sorakoztatható fel, mely az Andok argentin oldalán is tevékenykedő Vina Montes magas színvonalú bortermelése számára pazar táptalajt teremtettek a kivirágzáshoz.
Régóta nem titok, hogy a híres bordói fajtából, a Cabernet sauvignonból igen szép dolgok hozhatók ki az Újvilágban is. Ez pedig itt a méltó példa, ami alátámasztja, hogy nem csak testesség, de a kellemes gyümölcsösség is ugyanúgy a fajta erényei közé tartozik.
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Érlelt löszborok tanulságai Tokajból
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme: