Illatában sok-sok érett sárga húsú gyümölcs, finoman jön rajta némi botritisz is. Ízben az évjáratra jellemző magas cukor, nagy édesség és aztán eléggé rövid lecsengés jellemzi. (Bevallom, nem teljesen világos, mi a cél ezekkel a borokkal: alig isznak az emberek édes bort, de a kevesek, akik isznak, azért azoka találnak ennél nagyobb élményeket is.)
Szép érettséget mutat 20-as létére, azonnal érezni, hogy nem a tokaji stílusjegyekből épül fel. Csupa citrus, rajnai édeseket idéző izgalmas buké. Ízben magas cukor és némi CO2 teszi nagy friss, rieslinges édes borrá. Egyébként érdekes tanulmány a fajtára.
Kifejező, botritiszes aromatika, sok-sok barackkal. Ízben szép arányok, de összességében viszonylag egydimenziós, egyszerű jelleg körtével, birssel, almával. Széles és dús kortylefutás, viszonylag enyhe savval.
Vegetális, borsós, enyhén illós karkter érezhető illatában. Ízben is folytatódik az emelkedett illósság, sok cukorral, az évjárat visszafogott savaival. Összességében eléggé gejl érdes bor, kevés lendülettel.
Illatában enyhén vegetális jegyek. Hosszú édesség, kukorica érződik a kortyban. A végén sárga gyümölcsök, kissé jellegtelen és nagyon egyszerű édes bor, melyben nincs igazán sav és kevéske a lendület is.
Egy elkoptatott édes márka, mai megfogalmazás mentén. Mély szín. Illatában túlérett sárga húsú déli gyümölcs, hordó (lappangó illó?), koncentráltabb jegyek, de az elegancia és a tisztaság nem igazán érhető tetten. Sok cukor, nagy édesség, kukoricás íz, hosszabb, teltebb ízek. Enyhe sav, összességében arányos, barátságos édes bor, ha valaki árérzékeny ebben a műfajban és Tokajt drágának tartja.
Mélyebb sárgás szín. Kiszámíthatóbb, technológiai illat, ízben egydimenziós, gyömbéres fűszereszésű édességgel. Inkább a cukorról szól, de kevés élénksége mellett is szép hosszúsága van.
A Varga Pince is képes azért meglepni bármikor egy-egy váratlan borral.... Fejlődő illat. Magas cukor, krémes korty. Sok édes, mézes íz, fiatalos, súlyos beltartalom, bár kicsit kevés mellé a sav, de szerekezetében komoly, komplex és hosszú. Vakon ennek a bornak semmi baja, sőt, igazi élmény.
Citrusos, fajtajelleges, vakon is szépen felismerhető "nyugat-balatonias" jelleg. Izgi struktúra után jó hossz. Tartalmas, komplex olasz, finom savakkal, ásványos jegyekkel, a végén szép cukorral. Remekül fogyasztható, profin elkészített bor.
Vargáékkal kapcsolatban sokmindent leírtak, elmondtak már, de évek óta nem fér kétség ahhoz, hogy az Aranymetszés sorozatra egy szava nem lehet a hiperben bort vásároló közönségnek. Márpedig ott legalább akkora szükség van megbízható borokra. Krétás, lime-os, citrusos, barackos illata van. Lágyabb, simább, könnyed savú bor. Mandulás ízmaradék, pici palackérettség jellemzi. Nagyon korrekt vétel.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!