Kristálytiszta, vidám, primer illat, sok érett, mézédes sárga és fehér gyümölccsel, fiatal GV jegyekkel. Ízben is metszően (irigylésreméltóan) tiszta és pro bor. Nagyon kerek, nagyon szép arányokkal megáldott fehrébor, benn az összes elvárható stílusjeggyel, ami egy osztrák fehérbortól elvárható. A maga nemében arányos, csiszolt, elegáns, kellően fajtajelleges és termőhelyi is. Ideális választás hétköznapi fehérborozáshoz.
Zöldveltelinik wagramból
Szeretjük a Zöldveltelinit. Jó látni, hogy immár egyre több a szép példa idehaza is (noha egy-két éve még műholddal kerestük a jobbakat idehaza és Wachauig kellett szaladni, aki igazán jó referenciát keresett). Jött egy pár Szecskő, jöttek a Bott Frigyesek, most a Villa Tolnayk, biztos van, akinek anno a Schellerek okoztak meglepetéseket, de érdemes megnézni, egy fajta hol nyújtja a legtöbbet. Az osztrákok - nem kérdés - csúcsra járatták a fajtát, ami után sok újat már nem nagyon lehet mutatni. A kitekintés végett soha nem árt felmérni (és megérteni) milyen stratégiákból érdemes meríteni ahhoz, hogy például az olaszrizlinggel, a furminttal vagy más fajtánkkal eljussunk odáig, hogy hasonló megbecsülésnek örvendhessen világszerte, mint az osztrák GV-k (tisztaság, mértékletesség, konstans minőség mindenféle árszínvonalon stb).
Bernhard Ott nem a wachaui sztárok közül való. Nem is wachaui. Wagram ugyancsak a Duna mentén, annak két partján terül el (nevét csak 2007-ben kapta meg a borvidék, előtte Donaulandként emlegették). Területe 2451 ha, jellemző talaja, alapkőzete a lösz.
Itt dolgozik Bernhard Ott, akinek családja a http://www.austrianwine.com szerint 1889 óta foglalkozik borkészítéssel. Ő lenne a negyedik generáció. A 90 %-nyi veltelini mellett akad a kertben Sauvignon blanc és Riesling is, három területen: Rosenberg, Spiegel, Stein. Biodinamikus szemlélet. Íme a 3 szintből álló veltelini-sor:
Külföldi fehérborok vegyesen
Pár napja Londonban jártam. Demeter Zoltán egyik ottani kereskedője Mark Savage MW tartott ott szelekciójából egy sétálókóstolót kereskedelmi partnerei, komolyabb vevői számára. Még soha nem jártam Londonban, ahol a Master of Wine-ok népsűrűsége világszerte a legnagyobb, ahol a borpiaci trendek íródnak, s ahol értelemszerűen a borkultúra is olyan szinten rezonál, amire mindnyájunknak érdemes olykor rácsodálkozni. Szóval Demeter Zoltán fölvetette, én pedig mentem, hogy nyitott szemmel, füllel és szívvel lássak egy szeletet mindabból, amitől mi idehaza fényévekre vagyunk egyelőre… S persze kóstoltam is, ha már ott lehettem. Nem akármilyen erősségű fehér sorban lehetett részem Mark Savage jóvoltából (erről fog szólni eheti londoni jegyzeteim első része):
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!