Manudlás, olajos magos, finoman füstös (tipikus), ásványos karakter, mádias mélységekkel és magaslatokkal. Sós, szikár, tömör korty. Nagy test, hosszú és kifejezetten szárító íz, sőt egy kis cserrel, és hosszú terrorjegyekkel. Sok sav, Nagyon kifejező mádi stílus, kimondottan minerális arcéllel, finom kesernyével, a végén citrusokkal. Rég kóstoltam ennyire szép alapfurmintot a pincétől. Ez most meggyőzött, és még nagyon fiatal. A nagy furmintok méltó felvezetője, egy szuper évből!

Vonzó, üde, friss, primer illattal indul. Friss, vidám citrusok, málnaözön, virágos kedvesség, csinos löszös jelleg. Csoda illat!! Ízben magas, ropogós, sós, csiszolt és feszes savú. Egyenes, nagyon fiatalos, friss, üde bor. Egyenes, lineáris vonalak, kis olajos mag, krétás jegyek, és ismét málnás, ribizlis gyümölcsök. Nagyon eleven, elegáns bor és tiszta, mely mindent szépen elmesél a terroirról, évjáratról. Könnyű belehabarodni!

Azt kell mondanom, hogy Egerre nagyon ráfért már egy Bukolyi Marcell! Végre egy borász, aki nem a múltba réved, de nem is a nem létező bölcsek kövét kutatja például a természetesség izzadságszagú mivoltával. Eközben képes vol második generációként leválni az atyai gyökerekről is, kilépni annak árnyékából, és saját hangot hallatni. Intelligens, elegáns és profi stílus árad a boraiból, nem fél őket helyükön kezelni (értsd. árazni), és az egész projekt beérett, ahogy be kell érnie minden vállalkozásnak X idő előkészítés (útkeresés) után. Amit az új címkékkel eddig kóstoltam tőle, kivétel nélkül nagy formátumú, kárpát-medencei stílusú, de nemzetközi mércével is kimagasló minőségű volt. 

Ha Villányról esik szó, a legritkább, hogy fehérborok jutnak eszünkbe. A 90-es évektől következetesen a kék szőlőre, a tanninos, hordó vörösekre helyeződött a hangsúly, ami alighanem a felmelegedéssel sem fog változni. Bár hozzá kell, hogy tegyük rögtön, hogy világviszonylatban úgy tűnik, hogy a vörösborok kora igencsak leáldozóban van. Világtrend a könnyd buborékos és fehérek, rozék erősödése. A minap Érsek Tamás cimborámnak köszönhetően pedig kaphattam némi betekintést Bock Valér egyre szignifikánsabb szerepvállalásába a közismert Bock Pincénél. Múlt héten egyboros posztjaink közt amfórás rozéjukról írtam. Most jöjjön két meglepő fehér:

Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:

Szerény, kevéssé ismert kis borászat (1 ha alatt), mely távolról, Leányfaluról készíti a tállyai közösségi feldolgozóban évente egy borát, melynek a címkéjén mindig egy kortárs művész alkotása kap helyet. Üde, tiszta, fiatalos illat, diszkrét bájjal: fehér húsú almatermésűek, körte, zöldalma, őszibarack, egres, citromlé, egy csipet zöldfűszerrel az abaújszántó Kis Bea-dűlő karakterével. Tiszta ízben eleven, vibráló sav, sok primer gyümölcs, a végén jóleső, dzsúzos cukor kerekíti ki félszárazra, majd a legvégén az évjárat jellegzetes, citrusos sava mossa tisztára a kortyot. Tartalmas, mégis csiszolt és elegáns tétel, hordó nélkül, finom terroirjegyekkel színezve. Még fiatal bor, melyet pár évig érdemes lehet a pincében pihentetni is.  

Szép halvány citrom színű tisztaság, kitartó bubik nagy merétben. Tiszta, virágos, csemegeszőlős, üde, illatos, kedves, közvetlen aroma a fajta jól ismert jegyeivel (már ha megfelelő forrásból kerül a poharunkba persze). Ízben sima, kényeztető pezsgőjelleg, jó italú, kellemes dosage kerekíti végül extra brutre. Sok gyümölcs, finom citrusok, az életöröm igazi nyári pezsgője, ami ideális kísérő vitorláson, a nyáresti teraszon vagy barátokkal a kerti partyban.

A TokajGuide első háromcsillagos birtokáról köztudomású, hogy bő tíz éve a pezsgő tartja igazán intenzív mozgásban. Ott volt a Szentesi-féle bérpezsgős korszak ébredésénél (2009-2011), és sokat utazott, hogy megértse az autolízis működését. - Demeter Zoltán igen fontos úttörője volt ennek a műfajnak, nem csupán tokaji, országos viszonylatban is (ld. Borászok 12 Pontja). Sokat tett azért, hogy a pezsgő mind jelentősebb műfajjá váljon, és Hegyalján alighanem őt halljuk a legtöbbet a buborékokról beszélni. Márpedig, ha pezsgőről van szó, akkor nála valóban igen konkrét víziók hangzanak el (ahogy ezt olvashattuk a múlt év végi sajtóban is), különösen igaz ez 2013 óta, mióta neki köszönhetően bárki készíthet immár saját pezsgőt, saját pincéjében. Régen szerepelt a neves tokaji termelő klubkóstolóink sorában, de ha már nyár, úgy voltam vele, hogy adjunk egy esélyt a tokaji buborékoknak! - Halkan hozzátéve, hogy e sorok írója igen szkeptikus ezzel a műfajjal Hegyalja vonatkozásában. De meséljenek most a pezsgők otthon visszakóstolt maradékai:

Szép mélyebb szalmasárga szín. Illatában van egy kis túlérett, késői szüretes, túlérett jegy, mandulával, őszibarackkal, vegetális hangulattal (benne egyébként az általam ismert egyedüli hazai chenin blanc-nal). Minden csak nem neszmélyi illat most is. A korábbi véekben is simán rámondtam volna valami bazaltos borvidéket vakon. Ízben széles, dús korty, simaság, kerekség, fehér húsú gyümölcsök játéka, kellő lendületű savakkal és testtel. Minden tekintetben komoly és élvezetes fehérbor, kimondottan hosszú utóízzel, finom mandulás kesernyével, egyedi komplexitással és teltséggel. Szép munka!