Aki azt mondja, hogy Nyakas bor nem okozhat igazán nagy meglepetést, az bizony téved. A pincészet chardonnay-ja méltó cáfolata ennek a kijelentésnek, és bizonyítja mennyire szép, technológiai borok készülnek ma Etyek-Budán. Illata szép, fajtajelleges: a bor textúrája is krémesen lágy, bársonyos, akár a legjobb chardonnay-k esetében. Az alkohol pedig jóval karakánabb ebben a borban, mint a többi enyhébb, reduktív Nyakasban A csillogó aranyszínnel pedig elegánsabb, mégis kemény, férfias karakterü bort kapunk...verhetetlen árért.

A reduktív iskolát kedvelőknek mindig igazi különlegesség a Sauvignon Blanc. Nyakaséknál minden évben különleges tétel. Üde, zöldfűszeres illatok mellett a fajta jellegét meghatározó zöldalma, vágott fű, bodza és csalán mind jelen van a borban, ahogy egy szép Sauvignonhoz illik. Majd a meglepetés sem marad el. - A kevéske maradék cukor kicsit a trópusi gyümölcsös irányvonalat képviselő újvilági stílus felé viszi el borunkat, mindemellett a fajtára szintén jellemző vegetális ízek mellett a friss savak teszik szép egyensúlyúvá ezt a tanítani való Sauvignont.

Üde, friss, mint a korán kelő kakas, a Villányi borvidék jellemző eredetmondájának egyik karaktere, mely megújulást hoz. A szín nem annyira klasszikus hagymahéjas, inkább mélyebb lazacszín, ciklámenszínű, kissé silleres is. Kitöltés után azonnal jókedvű buborékok lepik el poharunk falát. Rengeteg parfüm az illatban, és vidám, piros gyümölcsös illatok, eleinte főleg málna, mely az ízben is szépen jelentkezik. Némi szellőzést követően egy érdekes, rozékra kevéssé jellemző almás-körtés illatjegy mutatkozik a borban. A kevésbé ropogós, kevésbé savas, könnyed rozétábort erősíti. Inkább zamatos, jó italú, kellemes és behízelgő.

A fajtára és a rozékra jellemző jó kedvű, szamócás-málnás-fűszeres illatözön egyből derűt és mosolyt visz a társaságba. Az aromákra szépen rímelő gyümölcsös ízben ismét feltűnik az erdei szamóca édeskés fanyarsága és a primőrborok frissessége. Mindenképp a különleges magyar rozék táborát erősíti.

A kevésbé üde, keményebb, férfiasabb rozék közé tartozik. A jóval tömörebb szerkezet teszi különlegessé a többi kapható rozé közt. Enyhe joghurtos íz kíséri, mely mellé vastagabb, alkoholos jelleg párosul.

A következő érdekesebb előadás a két Rhone-völgyi csillagról szólt. Bár egyiküket nálunk is kedvelik a szőlészek-borászok, s terjedőben van hazánkban, ezek a fajták mégis forróbb klímán mutatják meg igazi arcukat. Ha tömören akarnám megfogalmazni lényegüket (mondjuk a többi világ fajtával szemben), akkor azt mondanám, hogy boraik nem származási helyük talajáról, hanem inkább klímájukról árulkodnak, méghozzá a gazdag, érett gyümölcsösség révén. Hat teljesen eltérő karakterű bort kóstolhattunk vakon. Volt, ahol könnyű volt az elméleti oktatást követően egyértelmű tippeket adni a fajtákat illetően, de bizony nem egyszer felsültem a tippeléssel, és kiderült, hogy igen messze állok az új- és óvilág valamint a fajták elkülönítésében is a kívánatos szinttől. Ám aki azt gondolja, hogy ez egyszerű muzsika, az is téved.

A Terroir Club honlapján már jó előre beharangozták az olyan rajongónak, mint amilyen én vagyok: március 4, Demeter Zoltán 2008-as dűlős borinak kóstolója a Festetics Palotában. Valósággal a kezemet tördelve vártam, mit alkotott „Az egyik tokaji mester” 2008 ellentmondásos évében. Ha létezik hazánkban nagy hatású borászegyéniség, vezéralak, akire föl lehet nézni, akire oda kell figyelni, akkor Demeter Zoltán az.

Penetráns (nem tudom máshogy megfogalmazni az eleinte kissé kellemetlen, de mégsem büdös, animális-ásványos illatvilágot, mely oly jellemző egyes boraira) mineralitás, enyhe sonkásság. Igazi belövőbor, igazi somlói.

Nagyon kellemes csalódást jelentett számomra ez a kis bor. Annyira kis mostoha helyzetben volt szegény a 2008-as újborok közt. Senki nem vette, senki nem szerette, hát megkóstoltam 2009 elején, és egészen meglepően kellemes bort találtam a (sokszor nem valami jól záró) csavarzár alatt. Királyleányka és szürkebarát közül a határozott savgerincet egyértelműen a királyleányka tüzessége szolgáltatja, továbbá ne feledjük el megemlíteni, hogy ettől a (kevéssé divatos?) fajtától lesz igazán etyeki ez a bor; a szürkebaráttól pedig barátságos zamatgazdagság fakad. Benne van a kis szénsavasság, a reduktív jelleg is, de a gyümölcsös jegyek is nagyon erősek, néha olyan, mintha szőlőlevet inna az ember. Ezek a jellemzők természetesen mind az újbor jellegéből adódnak. Szóval nagyon jól itatja magát a bor. Szódával vegyítve sem lehet utolsó. Nem tudom, mi lesz vele fél év után, de én már januárban félre is tettem egy palackot a forró nyári napokra tartogatva.