*Királyudvar - helyszíni szemle
Egy régen várt találkozás Tarcalon
Váratott magára a nap, de jó érzés volt januárban visszatérni Hegyaljára. Hosszú hetek teltek el, mióta legutóbb pincelátogatásokat tettem a borvidéken. És ez talán nem is baj (kicsit magam is keresem, újraértékelem 2025-ben a tokaji dolgaim így 10 év meló után), ám decemberben olyan meghívást kaptam, melyre nem tudtam nemet mondani. - Anthony Hwang olyan pincét alapított a 90-es években Tarcalon, mely nem csupán egy romos, ikonikus épületet mentett meg, nem csak olyan karizmatikus “super groupot” tudott csapattá kovácsolni (néhány évre), mint id. Szepsy István és Demeter Zoltán, de számos formabontó borral alakította Tokajt (ld. Lapis aszú 1999-2007, Úrágya 2000, Sec 2008 stb). Számomra a *Királyudvar volt A Borműhely a rendszerváltás utáni Hegyalján. Hwang úrnak több pesti kóstolóján volt már szerencsém részt venni, de az élet eddig úgy alakította, hogy bizalmasan nem tudtunk szót váltani (noha mint kiderült kölcsönösen elismerjük egymás nemzetközi munkásságát). Hogy ítéli meg a birtok tulajdonosa a legendás 2000-es Úrágyát? Hogy élte meg az ikonikus borászok hirtelen távozását? És a korai boraikhoz képest milyennek látja a maiakat? - Megosztanék eszmecserénkből pár publikusabb szösszenetet és persze a kóstolásunk jegyzeteit.
Érák, stílusok, újítások
Azt, hogy a *Királyudvar falai között pontosan mi történt 1997 és 2005 között, mindösszesen három ember tudja: a tulajdonos, Anthony Hwang, a birtokigazgató, Szepsy István és a főborász, Demeter Zoltán. (Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy maradjon is ez az ő ügyük.) A történelmi végkifejletre viszont annál többen emlékszünk: 2005-ben Szepsy István távozott hirtelen az ígéretes pincészet éléről, két év múlva pedig Demeter Zoltán hagyta ott a birtokigazgatói széket; a publikus indok mindkettejük esetében hasonló volt: a továbbiakban saját borászatra igyekeznek összpontosítani energiáikat.
Hogy élhette ezt meg a befektető, aki az első sikerek után akkor még javában csiszolgatta friss tokaji birtokának stílusát? A válasz viszonylag egyszerű: egyfelől azért sem csüggedt, mert Mr. Hwang egyik legfőbb motivációja az újító szándék, az innováció, amiből sajátos érték születik (és bár mindkét ikont nagyra becsüli szakmailag, véleménye szerint alapvetően a hagyományokból táplálkoztak a borászati filozófia terén mindketten és nem feltétlen a megújulásból); másfelől szent meggyőződése, hogy a borvidéken egy olyan borászt ismer, akire ez az újító, innovatív hozzáállás igaz, az pedig éppen Juhász Szabolcs, az az ifjú borász, akit Demeter Zoltán vett fel maga mellé 2007 után, hogy a Királyudvar borait megalkossa. (Juhász Szabolcsra pedig tudjuk, hogy rövidesen egészen más szerepek várnak Tarcaltól távolabb. Így vélhetően egy újabb korszak érhet véget a pincészetnél.)
A tulajdonos elmondása szerint voltak olyan borai a 2005 előtti, klasszikus (csillagot is jelentő) Királyudvar-érának, amit kimondottan nem kedvelt (ezek közé tartozik a 2000-es Úrágya is egyébként), azokat inkább tradicionális elvek mentén készült tokaji boroknak tartja. Vélekedése szerint 2005 után kezdett el a pincészet igazán saját szárnyakat bontogatni, amikor megjelent a portfólióban két maradékcukros bor, a Sec és a Demi sec (tisztán a Betsekből). Ezek teljesen egyedi szőlészeti és borászati filozófia eredményei, esetenként gyökeresen szakítva korábbi gyakorlatokkal. De tudjuk, hogy a borvidék első (modernkori) MT pezsgőit is a Királyudvar készítette el 2007-ben.
Fontos megjegyezni, hogy Anthony Hwang mindig alapvetően a csoportdinamikában hitt (mind a Domaine Huet-nél, Vouvray-ban, mind Tarcalon, illetve külön-külön és együtt is); meggyőződése, hogy tokaji borászata 2007-től erre az útra lépett, és ezen halad jelenleg is. A borok mostanra kiforrott stílusjegyeiben pedig komoly potenciált lát rövid és hosszabb (érlelési) távon is. Az újítások nem értek véget a pezsgővel és a két említett félszáraz-félédes borral. - Anthony Hwang új lieblingje a szerinte méltatlanul alulértékelt sárga muskotály, ráadásul olyan édes bor formájában, ahogyan valóban csak ritkán kóstolhatjuk, a Patrícia után immár palacban az SGN muskotály is.
Henye Pezsgő Brut Nature 2018
Ez a tétel második, október 23-ai degorzsálása (95 % furmint, 5 % hárslevelű), 54 hónapot töltött a seprővel. Tokajias, körtés, furmintos aroma, érintésnyi kis oxidáció árnyékával. Ízben is felbukkan az érettség, (vállaltan) elég visszafogott buborékokkal, ami miatt egyébként kapott kritikákat a borászat, de ők szándékosan egy petillant jellegű stílust keresnek a buborékok közt! Így egy csendesboros struktúrát lehet benne érezni, a végén szép szárazsággal, és remekül összeállt alkotókkal test, sav, CO2 és szerkezet terén. 6
Sec 2021*
88 % furmintból felépített birtokbor. Még fiatalos citromszínnel csillog. Elég intenzív illatában Tokaj mellett átható, egyedi stílusjegyek: friss citrusok, zöldalma, érett körte, tisztaság és egyfajta sajátos "fény" árad belőle. Ízben vibráló, szinte szikár savval indul, de jóleső cukor kerekíti le a savas év életi és sarkait. Tiszta, kirobbanóan friss, mégis kellően mély, komplex száraz tokaji, finom palakckérettség nyomaival. Jól áll neki a citrusos savasság és az édesség is, melyek egyensúlyra találnak a rétegzett, izgalmas szerkezetű borban. A rieslinges arányok kiválóan működnek: 7 körüli sav, 7 körüli cukor. Benne van egy szép évjárat, de egy olyan borászat is, mely képes megújulni, képes újra és újra izgalmas és újszerű vízió mentén bemutatni Hegyalját. Két csillaghoz közeli nagyságú bor (ami szárazban ritkaság)! 7+
Demi sec 2018
Tisztán a mádi Betsek bora, egy nehéz, forró évből (mely több féle arcát is megmutatta ebben a tanulságos sorban). Füstös és ismét eléggé érett karakterű bor. Ízben aztán simaság, melyben az édesség nem annyira elfed, mint inkább határtalan gyümölcsöket ad a borhoz: körtével, birssel, kompóttal, lekvárral. A 13.5-ös alkohol beépült, de a 6.4-s sav a 21.4-es cukor mellé érzésem szerint egy kissé csekély a szép egyensúlyhoz. Még egyben van a bor, de sokáig nem tartogatnám. Max. 6
Ilona Cuvée 2016*
Mély arany szín. Illatában finom érettség, virágpor, aszalt füge, méhviasz, propolisz, frissek helyett inkább kandírozott sárga húsú gyümölcsök. Ízben nagy cukor, széles íz. Szinte aszúsan dús korty, finom kis érettséggel (annak, aki ezt szereti), kajszilekváros, húsos jegyekkel, aszalt kajszival, kis karamellel, birsalmasajttal, és nem utolsó sorban finom savakkal az édesség ellensúlyozására (a hűvösebb évből). Remek egyensúly (153-as cukor, 8.9-es sav), izgalmas hosszúság, még pont a csúcson (de ezt sem biztos, hogy még sokáig érlelném). 7+
Patrícia 2018**
100 % sárga muskotály. Fenyőtű, gyógynövények, fűszeres, szinte csípős illat, a muskotály egyértelműen palackérett jegyeivel a főszerepben. Ízben nagy cukor (153 g/l), széles korty, hosszú és koncentrált édes bor, de közben finom és puha, illetve nagyon fiatal még. Krémes, végtelen utóíz, komoly szerkezettel. Láthatóan a borászat a muskotálynak komoly szerepet szán a jövőben is (ld. korábbi Királyudvar-cikk). 8