x

Ripka Gergely

Tesco Finest Selection

Mikor a hiper a biztos élményre megy

Már rég nem bízza a véletlenre a Tesco sem, hogy milyen borválasztékkal kötik össze az emberek fejben az áruházláncot. Valahol mindenképp a borkultúra egyik fejlődési mutatója, hogy az ilyen tömegfogyasztást kiszolgáló kereskedelmi egységek is hangsúlyt fektetnek a borválaszték nívójának kijelölésére. Merthogy kis túlzással árulhatnának konkrétan hulladékot is, úgyis megveszik, ha piacosan van tálalva (ahogy teszik ezt elég sokan a kisebb láncok közül). Nyilván a saját márka építése nekik a legjövedelmezőbb modell hosszú távon és úgy tűnik, ebben tényleg nem ismernek tréfát. Ha igaz, akkor évek óta Master of Wine-ok segítenek kiválasztani a Finest Selection borokat a világ különféle borvidékein és a Tesco biztosra megy: egyértelműen az jött le a borokból, hogy arra a sikerélményre utaznak, hogy Rioja, Sancerre és Marlborough azonnal felismerhető hangulatát élje meg az egység sugarú fogyasztó, ha ezeket a borokat otthon kibonja Barátok közt szünetében. Mindezt nagyon korrekt alapminőségben:

Gavi 2015

Citrusos, üde, kellemes intenzitású gyümölcsillat. Van benne valami rajnais érzés, és nem csak orrban, de a savak textúrájában is. Ropogós, könnyed és szuperül itatja magát primer gyümölcseivel. Boldog lennék ezzel a borral bármelyik házibuliban. 5

 

Chablis 2014

Fás, pörkölt mogyorós, elegáns érlelést megélt bor illata. Ízre élénk, virgonc savú, de Chablis-tól mi más is várhatnánk, szép iskolázása itt is érezhető, de szerencséjére nem esik túlzásba a hordó. Mindenben van benne elég, a felismerhetőséget is kipipálhatjuk. Szóval nagyon korrekt darab. 5+

 

Willam Fevre Chablis 2013

Nem Tescos színekben indul, hisz ez a Bortársaság régóta bevált alap Chablis-ja, méghozzá egy remek kiadásban. Most kicsit szerényebb volt, mint máskor, egészen zavarbejtő a Tescos mellett. Sokkal visszafogottabb illattal bír, mint a Tescos. Kicsit bágyadt, kicsit leveszöldséges. Ízre is visszafogottabb, de simább, egységesebb képet mutat, az érlelés nem tolakszik előtérbe. Amolyan tisztelettudó, darab, mely bármilyen társaságban tud viselkedni, nem nagyzol, nem lódít, autentikusabb darabja ennek a világnak. Szerkezetben is mélyebb, rétegzettebb, intelligensebb Chablis. 6

 

Sancerre 2014

Nagyon intenzív, orrbamászó illat, s volt aki szerint nem is tiszta, némileg fülledt. Igazából kis túlzással annyi csalán, vágott fű és bodza tobzódik benne, hogy az elnyomná még a legdurvább egeres vagy dohos jelleget is (persze ilyesmiről szó sincs).  Mi tagadás, tény hogy elég fésületlen ez így együtt; lehetne egy fokkal disztingváltabb is. Ízre aztán meglehetősen csalódás (pedig korábbi években szerettem). Amellett, hogy nagyon rövid a bor, a savakkal nem tudtam kibékülni, olyan, akár egy félresikerült limonádé: savanykás, citromos véggel. Szinte nem is igazán borszerű élmény ez most... 4

 

Pouilly Fumé 2014

Szépen megvillant Sancerre és PF közötti különbség: szokás mondani, hogy előbbi a primer jegyekről, utóbbi a terroirról szokott szólni. Hát lássuk, hogy is van ez a Tesco szerint.
Sokkal szofisztikáltabb illat. Jön belőle a sauvignonos fűszer, de akad mellette trópusi gyümölcs. Ízben is kifejezőbb, felismerhető benne a termőhely és hosszabb, komplexebb ízeket mutat a fajtából és Loire-ból is. Hogynemondjam ásványos. Tetszett. 5+

 

Marlborough 2015

Egyre kevésbé tudom leplezni, hogy maximálisan meg vagyok győzve Új-Zéland nagyszerűségéről. Kár lenne az elragadtatás csapdájába esnem, de igazából soha nem csalódok, sőt többnyire meg vagyok győzve teljesen. Ez a sauvignonoknál különösen is igaz: akármilyen céllal, akárkinek meg lehet próbálkozni ezekkel a borokkal, különösen így tavasszal. Minden Marlborough-ban van paprika, de mellette akad sok finom, friss gyümölcs is, szemben a két loire-val. Ízben hasonlóan kerek és teljes a kép: sok trópusi gyümölcs, cizellált savak, melyek nem esnek citromos túlzásba sem. Arányos, jóleső, vidám és nagyon tiszta ízek mindenhol. Jöhet is a következő pohár belőle! Bestbuy kategória. 6

 

Marlborough Pinot Noir 2013

Édes fűszeres, meglepően intenzív illat, tán az egyedüli bor, mely nem fajtajelleges. Ízre hasonlóan meleg fűszerek simogatják az embert. Arányos, közepes test, kerek, profin elkészített bor ez is, mely azzal együtt, hogy tipikus pinot-s pinot, de ezt is jólesően innám bármikor. 5+

 

Chataneuf du Pape 2013

Fűszeres, aszalt szilvás, avaros, bőrös illat, némi direkttermős virágossággal, ibolyával. Vastag, húsos, komplex, érett íz, picit talán mondhatjuk rá, hogy megállt a fejlődésben és lassan elindul a lejtőn, nem igazán tartja az árát, de ezzel együtt is szerettem. 5+

 

Rioja 2011

Remekül hozza az elvárt jegyeket: bőr, animalitás, de akad szép gyümölcs is. Ízre érett, telt, komoly tartalommal bír. Hosszú íz, szép tanninok. Tipikusan az a vörösbor, ami nagy vörösek közt vakon is okozhatna komoly meglepetést. 6

 

Barolo 2012

Sokat szellőzött dekantálóban. Durván szárít. Töredékes jegyzeteimből most rá emlékszem a legkevésbé, a fenti jegyzet is mind emlékezetből született, mely tényleg azt a tényt látszik alátámasztani, hogy a Tesco tudja mit kell választani, ha felismerhető stílusokkal kell a vevőket megfogni...márpedig ez bizonyára cél a Tesco Finest esetében.

X

Ripka Gergely

Pelle Pincészet - helyszíni szemle

Új borász, töretlen minőség

A Pelle család elköteleződése, rajongása Mádért, az ottani termőhelyekért, sőt immár a pezsgőért mindig lenyűgöz. Egészen másik világból érkeztek, de nyakukba vették ezt a borvidéket, azon belül is talán a “legzártabban” működő települését, megvetették a lábukat ott és a borok minősége azóta is magukért beszél. Szarka Dénes pár éve távozott borász-posztról, őt a fiatal titán, Nagy Máté váltotta 2022-ben, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a csere egyáltalán nem vált a borminőség hátrányára. Sőt egyik tehetség után, egy másik viszi tovább a stafétát. Mindezt úgy, hogy Máténak az első napján gyakorlatilag új infó volt, hogy itt bizony a pezsgőkkel is komoly munka indult el a pincében. Lássuk, milyen stílusváltást hozott mindez!

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Kulcsárok (2024-2013)

A másnapi visszakóstolás tanulságaival

Komoly hagyománnyá vált, hogy az év Bodó Juditékkal indul. Az összes dűlőjüket körbekóstoltuk már oda és vissza. Egyetlen tétel hiányzott a dűlő-portfólióból, a pince hárslevelűje, a Kulcsár (Olaszliszka). Egy igazi kőtenger. Érdekesség, hogy a terület egyébként Pollák Tibor tulajdona, aki Juditékra bízta a gyümölcs szakszerű megtermelését, feldolgozását, borrá varázsolását. Tavaly megkerestem Juditot és Tibort is, hogy szedjük össze a még fellelhető évjáratokat, és így sikerült a minap egy közel teljes sort gurítani. Került bele egy izgalmas meglepetés is, és bár ezúttal nem volt alkalmam a borokat előkóstolni…talán nem is baj, mert amit másnap tapasztaltam a kiszellőzött palackok kapcsán, az bizony engem is meglepett. 

Tovább

Ripka Gergely

Dobogó Pince - helyszíni szemle

Folyamatos innováció mellett születő minőség

Domokos Attila a tokaji Dobogó kapitánya, vezetője az a fajta borász, aki nem elégszik meg a technológia mai adottságaival. A birtok csupán néhány hektáros, mégis állandóan fejleszt, saját ötletekkel igyekszik időt és energiát megtakarítani, hogy ezzel is hatékonyabbá tegye a mindennapi munkát (idehaza és külföldön egyaránt). Magam is most tudtam meg, hogy Attila a legextrémebb dolgokkal kísérletezik a borok készítése kapcsán: saját vívmánya lenne például egy olyan (épp formálódó) módszer, melynek köszönhetően a hordós bort nem kéne még a fejtéssel sem mozgatni, szintén egyedi fejlesztésű automata klíma-rendszerükkel a földfelszíni érlelőteret a kinti levegővel tudják hűteni (addig a pillanatig, amíg a külső hőmérséklet alacsonyabb, mint a benti, például éjszaka), de kísérletezik többek közt víz alatti és más alternatív közegű palackos érleléssel is. Évek óta nem jártam náluk sem, itt volt az ideje a pótlásnak:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Kulcsárok Pollákékkal

Feburár 19, 18:00 - Borkollégium

Hosszabb csend után, újra tokaji varázslat Budapesten! Az évet mostmár hagyományosan Bodó Juditékkal kezdjük, és ha már február, akkor hárs…, furmint helyett;) Hiszen biztos, hogy mindenki számtalan kiváló dűlős bort fog kóstolni Tokaj fő fajtájából a hónap folyamán, de mindig mondom, hogy Tokaj soha nem a fajtáról, hanem a termőhelyről szól! Ennek pedig most a Kulcsárban járunk utána közösen, csupa izgalmas évjárattal, visszanyúlva a dűlő kezdeteihez borok és (Föld)történelem tekintetében egyaránt.
Ebben most is Judit és Józsi lesz segítségünkre, és hogy kik is a címben említett Pollákék, hogy kerülnek ők a Kulcsárba? Ez is ki fog derülni a család jelenléte mellett február 19-én a Bokoliban! Jöjjön, akinek jönnie kell!

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nobilis - helyszíni szemle

Amikor pontozni is nehéz…

Nehéz borsor jön. Egyrészt mert a Tokaj Nobilis borok még mindig nagyon jók, másrészt mert ez a sor még mindig nagyon fiatal; így pedig a pontszerű értékeit például szinte lehetetlen meghatározni (még?). Valószínűleg ez a legkevésbé lényeges egyébként, pláne Bárdos Saroltának, aki családi pincéjének 2000-es alapításától elképesztő céltudatossággal és pontos víziók mentén építi birtokát, csiszolt, elegáns bio borainak stílusát. Látszik a közös kóstoláskor, hogy pont olyanok számára ezek a borok, amilyennek szánta őket a készítésükkor. Tavaly lezárultak Bodrogkeresztúr főutcáján az építési munkálatok, ami fontos révbe érkezés volt a Tokaj Nobilis történetében, így jut idő a finomhangolásra. Bár itt azért elég finomra van már hangolva sokminden.

Tovább