x

Évjárat értékelő

„Milyen évjárat volt?” – FRISSÜLŐ ÉVÉRTÉKELÉSEK: 1995-től NAPJAINKIG

2003 * * * * *

A komplex, édes tanninú vörösborok és a gazdag, kiművelt aszúk éve! A koncentrált borok mintaszerű évjárata. Száraz Furmintok tekintetében is mérföldkövek egész sora (Szepsy, Demeter Zoltán).

Tovább

2002 * * * *

Nem jutott el a 2000-es vagy a 2003-as évek szintjére, de összességében nem volt rossz ez a változatos év. Mind a nagy, dél-pannon vörösborok (Takler Primarius 2002, de Gere Attila is tudott kimondottan szép alapanyagot szüretelni), mind az aszúk terén szép és letisztult borok készültek ebben az évben. Országszerte változatos, sokszínű bortípusok éve. Ám nehéz lenne egyértelmű, országos tendenciát fölállítani az évjárat értékelésében (fehérborok terén nem annyira egyértelmű a helyzet például).

Tovább

2001 *

Ismét egy országosan nehezen megítélhető esztendő. Kár is lenne beskatulyázni. Nem könnyű évjárat. A nyár meglehetősen enyhe volt, sok csapadékkal, akárcsak ősszel (esős szüreti időszakkal). Györgykovács Imre nem értékelte például rossznak, de Dél-Balatonról is akad, aki ugyanígy vélekedik. Vörösborok készítésének viszont nem igazán kedvezett 2001 (Egerben is a fehérborokra emlékeznek szívesebben).

Tovább

2000 * * * * *

Sokan a legújabb kori szőlőtermesztés legjobb vörösboros és aszús éveként tartják számon (Egerben, Szekszárdon például). Kétségtelenül 1999-hez hasonló nagyságú évjárat, de mégis teljesen más (2007 és 2003 volt hasonlóan forró év). Kár is egymáshoz hasonlítani őket. Óriási kegy Természet-Anyánktól két egymást követő kiváló évjárat, a borászoknak pedig föladta a leckét, hisz parallel módon kétszer kellett nagyot alkotni.

Tovább

1999 * * * * *

Egy igazi klasszikus, pedig őt 2000-el ellentétben nem a száraz, meleg időjárás vagy a koncentráltság tette azzá (sokkal inkább a szép egyensúly, a 2000-hez képest komoly, életet adó savak, édesborokban is). Számos jellegtelen, hűvös év után, egy mára kultikussá vált évjárat. Minden bizonnyal ’99 benne van a legjobb három évjáratban, mely a rendszerváltás utáni modern, fölvilágosult hazai borkészítésben eddig előfordult. Azóta is igazi mérföldkövek a 99-es borok.

Tovább

1998 *

Enyhe nyarú, esős év. Sok csapadék volt nyáron is, de ősszel, szüretkor jelentett igazán nagy gondot a zivataros időjárás. Tokajban a botritisz fejlődését ugyan segítette, de a rothadás melegágya is kialakult egyúttal az ország többi részén. A töppedés nem volt szép, az aszúsodás nem volt annyira jó minőségű.
Villányban nem volt rossz év, Szekszárdon és Egerben pedig vörösborok tekintetében szintén sokan emlékeznek elég jó borokra.

Vylyan Villányi Pinot Noir 1998.

1997 * * * *

Megkésett, hűvös esztendő volt. Az érés meglehetősen elhúzódott, annak ellenére, hogy az ősz alapvetően szép volt, így a szüret zavartalan volt többnyire (száraz, hűvös időjárással). Az aszúsodás nem volt kielégítő...de ha valaki tudott várni, annak szőlőjében a vékonyodott héjú bogyókon végül is ki tudta fejteni hatását a nemes rothadás. Aki rászánt valamennyit a terméséből, annak szép, strukturált aszúi születhettek, de hegyalján inkább közepes évnek tekinthetjük. Összességben kis mennyiségű, de magas savtartalommal bíró aszúk készültek 97-ben.

Vörösboros borvidékeinken, például Villányban, de Egerben is kitűnő évjárat-minősítést kapott, ahogy Móron és Mátraalján is dícsérik ezt az esztendőt, s a mai napig hallani fönnmaradt, komoly, 97-es vörösborokról.

1996 * * *

Nem volt meleg a nyár, az ősz változó időjárást mutatott, napsütéssel és időnként esőkkel. Késői érés volt általános.

A villányiak jónak értékelték 1996-ot. Tokajban sem volt rossz évjárat, szép aszúkkal, nem ritkán aszúeszencia-minőséggel. Sok komoly borász készített szép aszúkat, de ezek eltarthatósága még nem éri el a 99/2000-esekét. Az új és a régi iskola egyik vízválasztó éve volt.

1995 * * * *

A nyár aszályos, meleg volt. Jó botritiszesedés volt jellemző. A hosszú vénasszonyok nyara segít a teljes érettség és az optimális szüretelhetőség behatárolásában. Az aszúsodás egészen szépen meg tudott valósulni, sőt Villányban is kitűnőnek számító esztendő volt.

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább