x

Évjárat értékelő

„Milyen évjárat volt?” – FRISSÜLŐ ÉVÉRTÉKELÉSEK: 1995-től NAPJAINKIG

2005 * * *

Az egész országot nézve az egyik legnehezebben értékelhető évjárat. Volt, ahol nem igazán kecsegtetett jó minőségű terméssel, de például Tokajból meglepően szépen érő száraz és fehérborok is készültek.

Tovább

2004 * * *

Késői virágzás, és nyáron sok csapadék. Egy kicsit túl sok is (főleg szeptemberben, majd kis októberi meleg). A kiadós esők következtében a bogyók és a fürtök nagyok lettek, bőséges termést ígérve, de a minőség optimalizálása érdekében a ritkítás, termésszabályozás, a radikális zöldszüret elengedhetetlen volt.

Tovább

2003 * * * * *

A komplex, édes tanninú vörösborok és a gazdag, kiművelt aszúk éve! A koncentrált borok mintaszerű évjárata. Száraz Furmintok tekintetében is mérföldkövek egész sora (Szepsy, Demeter Zoltán).

Tovább

2002 * * * *

Nem jutott el a 2000-es vagy a 2003-as évek szintjére, de összességében nem volt rossz ez a változatos év. Mind a nagy, dél-pannon vörösborok (Takler Primarius 2002, de Gere Attila is tudott kimondottan szép alapanyagot szüretelni), mind az aszúk terén szép és letisztult borok készültek ebben az évben. Országszerte változatos, sokszínű bortípusok éve. Ám nehéz lenne egyértelmű, országos tendenciát fölállítani az évjárat értékelésében (fehérborok terén nem annyira egyértelmű a helyzet például).

Tovább

2001 * *

Ismét egy országosan nehezen megítélhető esztendő. Kár is lenne beskatulyázni. Nem könnyű évjárat. A nyár meglehetősen enyhe volt, sok csapadékkal, akárcsak ősszel (esős szüreti időszakkal). Györgykovács Imre nem értékelte például rossznak, de Dél-Balatonról is akad, aki ugyanígy vélekedik. Vörösborok készítésének viszont nem igazán kedvezett 2001 (Egerben is a fehérborokra emlékeznek szívesebben).

Tovább

2000 * * * * *

Sokan a legújabb kori szőlőtermesztés legjobb vörösboros és aszús éveként tartják számon (Egerben, Szekszárdon például). Kétségtelenül 1999-hez hasonló nagyságú évjárat, de mégis teljesen más (2007 és 2003 volt hasonlóan forró év). Kár is egymáshoz hasonlítani őket. Óriási kegy Természet-Anyánktól két egymást követő kiváló évjárat, a borászoknak pedig föladta a leckét, hisz parallel módon kétszer kellett nagyot alkotni.

Tovább

1999 * * * * *

Egy igazi klasszikus, pedig őt 2000-el ellentétben nem a száraz, meleg időjárás vagy a koncentráltság tette azzá (sokkal inkább a szép egyensúly, a 2000-hez képest komoly, életet adó savak). Számos jellegtelen, hűvös év után, egy mára kultikussá vált évjárat. Minden bizonnyal ’99 benne van a legjobb három évjáratban, mely a rendszerváltás utáni modern, fölvilágosult hazai borkészítésben eddig előfordult. Azóta is igazi mérföldkövek a 99-es borok.

Tovább

1998 * *

Enyhe nyarú, esős év. Sok csapadék volt nyáron is, de ősszel, szüretkor jelentett igazán nagy gondot a zivataros időjárás. Tokajban a botritisz fejlődését ugyan segítette, de a rothadás melegágya is kialakult egyúttal az ország többi részén. A töppedés nem volt szép, az aszúsodás nem volt annyira jó minőségű.
Villányban nem volt rossz év, Szekszárdon és Egerben pedig vörösborok tekintetében szintén sokan emlékeznek elég jó borokra.

Vylyan Villányi Pinot Noir 1998.

1997 * * * *

Megkésett, hűvös esztendő volt. Az érés meglehetősen elhúzódott, annak ellenére, hogy az ősz alapvetően szép volt, így a szüret zavartalan volt többnyire (száraz, hűvös időjárással). Az aszúsodás nem volt kielégítő...de ha valaki tudott várni, annak szőlőjében a vékonyodott héjú bogyókon végül is ki tudta fejteni hatását a nemes rothadás. Aki rászánt valamennyit a terméséből, annak szép, strukturált aszúi születhettek, de hegyalján inkább közepes évnek tekinthetjük. Összességben kis mennyiségű, de magas savtartalommal bíró aszúk készültek 97-ben.

Vörösboros borvidékeinken, például Villányban, de Egerben is kitűnő évjárat-minősítést kapott, ahogy Móron és Mátraalján is dícsérik ezt az esztendőt, s a mai napig hallani fönnmaradt, komoly, 97-es vörösborokról.

1996 * * *

Nem volt meleg a nyár, az ősz változó időjárást mutatott, napsütéssel és időnként esőkkel. Késői érés volt általános.

A villányiak jónak értékelték 1996-ot. Tokajban sem volt rossz évjárat. Sok komoly borász készített szép aszúkat, de ezek eltarthatósága még nem éri el a 99/2000-esekét. Az új és a régi iskola egyik vízválasztó éve volt.

Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább