Nehéz lenne magamnak megmagyarázni, miért akarnék én Chablis-t venni. Mit kapok Chablis-tól, amit másutt nem kapok meg? Talán csak tisztelem, de mennyire szeretem? Azt már többször elmondtam, hogy nem egyszerű műfaj, nehezen megszerethető, elég semleges és baltával faragott savú, első blikkre nem sok örömet adó borokba is könnyű erre felé belefutni. Területileg is közelebb van Champagne-hoz, mint Burgundia szívéhez. S ahogy már Champagne kapcsán több ízben is említettem mostanában a ravasz franciák a kultuszbrand-építésben élen járnak a világban. A Hall Of Fame impozáns Chablis-szobrának esetében is érzem ezt a jelenséget. Nagyobb bennem a tisztelet, mint az őszinte elragadtatás, pláne összehasoníltva egy-egy színpompás német rajnaival vagy egy-egy csiszolt loire-i vagy akár egyes új-zélandi sauvignon blanc-nal. Nem beszélve arról, hogy Chablis-ra különösen is igaz, hogy már az alapok sem olcsók, de az igazán nagy élmények meg aztán valóban fájdalmas áron kerülnek a boltokba. a borok persze kiegyenlített minőséget, konstans precizitást mutatnak, de mégsem lettem a rabja Chablis-nak...

A Vincén az egyik legnagyobb, s talán legismertebb helyi termelő borait lehetett megcsodálni. A 100 ha-os Laroche méretei Chablis-ban sem számítanak átlagosnak, óriásoknak mondhatók. Nem vetik el a fahordót, azaz nem a steril, metsző tisztaság a fő szempont boraik esetében (amit én inkább szeretek és keresek Chablisban). Az alap Chablis mellett egy premier cru és egy grand cru mellett időztem el hosszasan a Biodinamikus Workshop csúszása alatti időben:

Laroche Chablis 2011
Neutrális, visszafogott, nehezen kivehető illat, lappangó olajos magvas árnyalatokkal a felszín alatt. Ízben a megszokott élénk savak adják arcélét, de nagyon óvatos, egyszínű "szürke bor" összehasonlítva mondjuk a William Fevre alap Chablis-jával. Közepes hosszúság, kissé tompa, befejezetlen vég. 5+

Laroche Fourchame Premier Cru Chablis 2009
Igen közismert Premier Cru terület. Gyönyörű illattal mutatkozik be: vajas, kukoricás palackbuké, mögöttük sorakoznak a trópusi gyümölcsök, illetve briós. Elegáns hordós hatás. Az ízt aztán itt sem igazán sikerült ennyi féle árnyalattal megtölteni. A fa mellett üreskésnek tűnt nekem. A fa hosszas szólózásba kezd, ami krémes végjátékba fullad. Pedig nagyonis érdekelne az a tiszta ásványosság, ami alatta ott van nyomokban. 6

Laroche Les Blanchots Grand Cru Chablis 2007.
Tiszta illat, leginkább tűzkővel. Szellőzve enyhül. Ízre ez is eléggé vaníliás fásságot mutat (minőségével, mennyiségével itt sem tudtam igazán kibékülni). Van benne egy Champagne-os, krémes vonás, ami egyedivé teszi, de sajnáltam, hogy a termőhelyet itt sem találtam igazán. Chablis nekem nem ennyi fával szép. 6

William Fevre Chablis 2011
(Pár nappal a Workshop után kóstoltam, ezért az élmény frissessége okán, gondoltam hozzácsapom a tanulság kedvéért ezt a szintén közismert Chablis-t is a poszthoz.) Friss zöldalma élénk illata, tompán olajos magvas Chardonnay, a fajta is felismerhető benne. Feszes ásványos korty, széles és penge, citrusos savak. Szotyis lecsengés. Sokkal élettelibb, vibrálóbb, mint a Laroche-ok! 6+