x

Ripka Gergely

Szeleshát összes

Számomra nem volt kérdés soha az elmúlt években, hogy legtöbbre hivatott vörösboros régiónk Szekszárd (na jó, Egerrel holtversenyben). Ma már magától értetődő, hogy Villánnyal szemben talán csak arculatbeli (wellnesshotel-beli) a lemaradás, az adottságok jelen vannak. Míg Villányban talán inkább a nagyborászatok (családi név alatt) váltak egyeduralkodóvá, addig Szekszárdon elég összetett és vegyes kép alakult ki: nagyok, közepesek és kis családi pincék egyaránt megtalálhatók, s gyakorlatilag minden évben föltűnik erre pár új és ígéretes név. -Itt egy ígéretes Kadarka, amott egy szép bikavér. A kép persze tisztulhatna mindenféle tekintetben, mert eligazodni még térképpel is nehéz, néha még pincén belül is (amint azt a posztban szereplő pince borai is tanúsítják majd). Kétféle Rosé, öt féle fajtabor (mindegyikvől alap és válogatás), ugyanennyi féle házasítás és minimum kétféle csúcsbor. Nem sok ez egy kicsit?

A Szeleshát is egyike a feltörekvő neveknek. Közepes méretű birtoknak mondanám én, s egészen egyedülálló módon egy egész dombhátat tudhatnak magukénak, mely széljárta menhírként emelkedik ki a síkságból, nyújtva ideális közeli termőhelyi feltételeket a komoly vörösborok készítéséhez.
A kadarkát mindig hiányoltam tőlük, de helyette kárpótolnak minket jó árú kékfrankosokkal. Egy ideig a mély, lekváros gyümölcsű borokat éreztem stílusban meghatározónak a pincénél, aztán ez most némileg alakult bennem, de beszéljenek csak a borok. Újak és kevésbé újak, így együtt mind, címszavakkal...:

Szeleshát Pinot noir 2011
Meggyes, fanyar gyümölcsös illat. A korty meglehetősen üres, különösebb történésektől mentes. Főtt gyümölcsöket mutat. Összességében elég halvány színfolt. volt már sokkal szerethetőbb évjárata is. 4

Szeleshát Merlot 2011
Tejszínes, cappucinos illat, enyhe túlérett gyümölccsel és sok-sok fával. Szép tanninok, mély és öblös korty (szinte hatásvadász és túl direkt is), sötét kontúrokkal (szeder, szilva stb). újvilágias, kókuszosan fás, vaniliás tobzódás aztán az íz vége. Az arányai nem rosszak egyébként, de egy kissé kiszámítható és egysíkú bor (még?). 5+

Szeleshát Cabernet sauvignon 2009
TV-paprika az illatban, semmi más. Ízben húzós tannin, ellenben kevés izgalom, húsos és tartalmas bor terül szét az ember szájában, de mégsem nyűgöz le semmijével sem. 5

Szeleshát Cabernet franc 2011
Zárt, fiatalos illat: bőr, animalitás, mák, hűvös fűszeresség. Jól strukturált, nagyon ígéretes, érett tanninokkal fölvértezett bor. Kimunkált test, komolyság, hosszú íz, reméljük a tehetsége igazolni fogja… 6

Szeleshát K2 2009
Szilvás, bőrös, illat. Jó ivású, könnyed, filigrán, gyümölcsös jelenség. Ez sem nyújt határtalan élvezeteket a Szeleshát szortimenten belül, de egy üveg elfogyasztása nem jelenthet gondot soha. 5+

Szeleshát Tábornok (Kékfrankos válogatás) 2009
Sokat mosolyogtam a "parádés" névválasztáson... Kókuszos, édeskésen vaníliás buké (drága, de túlontúl direkt ez a fa). Az íz aztán képtelen leszámolni ezzel a közhelyes, mindent elsöprő  fával. Üres korty, melyben ugyancsak a hordó érződik egyedül. Nagynak szánt bor, de megette a fa. Kár érte. 5

Szeleshát Syrah 2009
Bőrös, animális illat, mákkal, tejszínnel, lappangó törkölyös bizonytalansággal. Ízre nagyonis hosszú, tömör és mélységesen mély bor. Gazdagsága strukturát alkot. Tetszett, remek árú magyar Syrah, s még fiatal is. 6+

Szeleshát HáromFiú 2008
Teljszínes, cappucino illat. Ausztrál shirazokat juttat eszembe intenzív illatával. Tanninok szépek, érettek. Bőrös íz. Élénk bor, de semmi egyéb izgalom. 6

Szeleshát Oroszlán 2008.*
Visszafogott illlat, mák, óvilágiasabb a HáromFiúnál (a Kékfrankos és a bordói fajták köreibe csöppent egy kis Pinot). Sokrétű, gazdag, és izgalmas íz. Sok primer gyümölcs, mellette szép fahasználat, kávéval. Jó erőteljes sav, feszes, jól iható és remek, tartalmas vörösbor. 6+

Szeleshát Nomád 2008.*
Újvilágias fa, pirosas gyümölcsök. Eukaliptusz, bőr, struktúrált, nagy formátumú bor. Szép szerkezet. Mutatott már komolyabb teljesítményt is, de alapvetően korrektül elkészített és árazott csúcsvörös. 6+

Szeleshát Nomád 2009.*
Szárítoott paradocsom és cappucino van izgalmas bukéjában. Ízre kávés, étcsokis, a nagyboros jelleg mellett szépség,, élénkség és jó minőségű savak is akadnak bőven. Remek arányérzékkel eltalált merlot. 6+

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább