x

Ripka Gergely

Bott Frigyes/vörös csokor

A napokban jelent meg a Gault&Millau-n Bott Frigyes néhány fehérboráról készült írás. Nem rég összegyűlt egy csokorra való a felvidéki borász aktuális és kevéssé aktuális vörösei közül is (szólok előre, hogy aki a Pinot-ra számít, az most csalódni fog), de egyre inkább azt érzem, hogy a muzslai borász a kárpát-medencei fajták erényeivel is igen jól sáfárkodik. Korrekt, magabiztos és tiszta, fajtajelleges vörösborok készülnek keze nyomán évről évre, akár az alapborokat, akár a Kékfrankost nézzük:

Bott Frigyes Szent Lőrinc 2011
Illatában kávé, dohány, étcsoki, sonka, bőrösség. Gazdag és meglepően sokrétű illat egy alap vörösborhoz. Ízben lágy, szinte édeskés, és nagyon gyümölcsös. Teste maximum közepes. Könnyű, remekül iható tétel. 5+

Bott Frigyes 3 Cuvée 2011
Fiatalos szín, lilás szél. Bukéjára mák és paprika rímel a legjobban. Szájban élénken pirosas gyümölcsök, főként primer jegyek adta túlsúly. Szép, intenzív lefutású bor, különösebb hangsúlyosság nélküli korrekt tétel. 6

Bott Frigyes Kékfrankos 2011
Pinot-s szín, akárcsak a 2010-esnél. Illatba főtt gyümölcsök, érett kékszőlő, Turánosság. Ízben a túlérettnek ható ízjegyek a jellemzőek. Van benne egy kissé émelyítő édeskés ízjegy is (nem lepne meg, ha maradékcukra is lenne). Ígéretes darab. 5+

Bott Frigyes +3 Vörös Cuvée 2010
Meglepően halvány szín, egy siller mellett sem tűnik vörösebbnek (igaz a felvidéki borász Kékfrankosainál sem szokatlan az ilyesmi)! Illatban sonka, intenzív, de hűvös hangulatú fűszeresség, majd aszalt szilva és szegfűszeg…télies hangulat (háttérben bujhkáló illóval). Ízben érett gyümölcsök, meglepő tartalom és harapható húsosság tanuskodik a nehéz évben is egész szépen beérett alapanyagról. Az édeskés fűszerek egészen szépen kitöltik a korty kerek közepét is, lecsengésében a sötétebb gyümölcsök dominálnak, ez a viszonylagos gazdagság 2010-ből, ennyi idő után azért meglepett. Mák, bors, paprika. Jó inni, de akad benne tartalom is. Nagyon korrekt alap vörösbornak tűnik a +3, melynek 2011-es évjáratában sem csalódtam pár hónapja. 6

(A borokat nem egymás mellett kóstoltam, csak a középső kettőt.)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább