Két Hollóvár Hárs
pálfordulás előtt/után
A Furmint Februáron odavoltam Takács Lajos 11-es félszáraz Furmintjáért. Ezt a posztot most csak azért kezdem egy látszólag teljesen ide nem illő borral, mert arról a borról írás sajnos egyelőre nem született, de előbb-utóbb úgyis fog. Nem titok, hogy Somló talán legkedveltebb kézműves borászánál 2010-től nagy változások történtek a borok érlelését illetően. Egész pontosan az, hogy a borász egyik évről a másikra megvált hordóitól, és áttért famentes érlelésre. Csak színlével dolgozik Takács Lajos, szüret után gyors földolgozással, bár a must akár egy éjszakát is csepeghet, ami révén értelemszerűen számos értékes sav és aromaanyag jut a borba. Tiszta és sallangokat, trükköket nélkülöző technológia, mely hasonlóan tiszta borokat hozott a teltebb, vastagabb korai évjáratok után.
Most pont a pálfordulás előtti és után állapotokat sikerült lemérnem két Hárssal:
Hollóvár Hárslevelű 2010
Nem kapott tehát fahordót. Egyszer már kóstoltam nagyjából egy éve, akkor igencsak rideg, zöldes savérzetű volt. Lássuk, mi történ vele azóta a palackban:
Kétségtelenül tiszta barack, sárga gyümölcsök, pici virágosság jellemzi az illatot, benne somlói felhangokkal. Ízben üvegszerű, cseres, kissé húzós savérzet az, ami némileg egyedül marad és amit sokallok a borban. El bírnék viselni benne kicsivel több izomzatot, struktúrát is, de ez az évjárat persze más volt… 5+
Hollóvár Hárslevelű 2009.*
Hozzá is többször lehetett már szerencsém az elmúlt években. Érett jegyek, tercier vonások (a 10-es után mindenképp), van benne aztán egy kis vegetális hangulat is: karalábé, zellerszár. Íze nagyon telt és kimondottan gazdag, a 2010-es bor teljes ellentéte. Ami az előző borból hiányzott, az itt teljes hosszában megvan. Intenzív kortyközép, kellő súly és ásványos beltartalom, visszafogott és beépült savak. Alighanem a két évjáratból erednek a főbb különbségek, de nekem a Hollóvár hordós tételei ugyanúgy tetszettek, s tetszenek most is és mindig izgalmas tanulmány figyelni fejlődésüket. 7+