A múlt heti bevezetőmben sok újat talán nem mondtam a Bott Pincéről. - Aki járt már náluk, szót váltott velük, az úgyis tudja, miről beszélek (a tokaji vasútállomással szembeni Szerelmi soron alighanem csak őket érdemes útba ejteni). Aki a múlt heti kóstolón ott volt, az egy pár órára hamar átérezhette, milyen kihívásokkal kell együtt élnie egy hegyaljai családi pincének. Náluk nincsenek sallangok, marketing fantazmagóriák. - Kemény munka és magas minőség van; meg persze egy cseppnyi jókedv és életöröm, anélkül nem is lehet. Valahogy így lesz a messziről, Csallóközből idecsöppent Bodoéké hazánk egyik legőszintébb, leghitelesebb pincéje. Kicsik közt az egyik legnagyobb. A tavalyi évre nálam az országos és hegyaljai lista negyedik helyén zártak.

A birtok volumene eközben abszolút családi léptékű, bőven 10 ha alatti. Magától értetődik a dűlőszemlélet (Előhegy és Teleki löszön, Csontos és Határi vulkáni alapokon), mely nemzetközi értelmezésben is igen kiművelt száraz borokat jelent, spontán erjedéssel; s szinte mindig felejthetetlen élményt nyújtó aszúkat és jóval könnyedebb késői szüretelésű tételeket képzeljen el az, akinek még nem volt hozzájuk szerencséje!

A Furmint Február alkalmából immár sokadik éve a Terroir Club idén is készült egy elmélyültebb ültetett kóstolóval, melynek fő témájául a Bott Pince furmintjai szolgáltak, több évjáratból: Csontosok és Bottrytisek. Ahogy már elhangzott, a Csontos-dűlő száraz tételei egész Hegyalja egyik legsikeresebb, legkiműveltebb furmintjai közé emelkedtek az évjáratokkal. A tételek nagy részét már korábbról jól ismertem, de azért érdekes időről-időre rácsodálkozni ezekre a borokra, mert fájdalmasan hamar elfogynak. (Különösen igaz ez a két évjáratban is extra klasszis szintű, öreg tőkés, apró fürtű ültetvényből fönnmaradt Exczelencziásokra.) - Még maguknak a borok készítőinek is izgalmakat tartogat egy-egy ilyen ültetett, Terroiros furmintozás, mivel a legtöbb borukat szinte a palackozást követő pár hónap alatt fölszippantják a gyűjtők és a kereskedők, idehaza és külföldön. – Nos ennél többet a Bott borokról semmiféle jegyzet nem tud mondani, de azért tessék (nem kóstolási sorban):

Bott Pince CSONTOS 2005.**
Az első Csontost még sosem kóstoltam. Izgalmas volt találkozni a kultikussá avanzsálódott termőhely legelső borával. Próbáltam az este folyamán egy folyamat részeként értelmezni a különböző évjáratok borait. A hőskorszak 2005-ös évjárata kapcsán legtöbbször Szepsy István, Demeter Zoltán és a Királyudvar kerülnek szóba, de tudnunk kell, hogy ekkortájt Homonna Attila, de a jelek szerint Bodóék is már komolyan próbálkoztak a nagy száraz Furmint kikristályosításával. Az idő igazolta csak igazán az évjárat erős savú furmintjait. Íme az első eredmény Bodóéktól…
Fémes, sós, gumis illattal nyit. A felszín alatt sárgás gyümölcsök érezhetők, ezt elegánsan kíséri a hordó. Kellemes, sárga virágos, krémes benyomású jelenség fejlődik ki mindebből. Ízben temérdek sárga gyümölcs, érezhetően feszesebb sav, mint a 6-osban, lecsengésben multivitaminosan gyümölcsös nektárosság. Érett bor a csúcson, tán most a legjobb. 7+

Bott Pince Exczelencziás (CSONTOS) 2005.**
Egy évvel ezelőtt ugyanitt kóstoltam. Levett a lábamról, akárcsak két évvel fiatalabb testvére. Fölismerhető mindkettőn egy elég egyedi és tetszetős tropikális illatjegy, illetve a kikezdhetetlenül magas szerkezet. Öreg tőkék, apró fürtű termésének igen limitált bora a természet fogságából kieresztve, hosszan magára hagyva, későn palackozva.
Virágos, narancsos haribos, a 7-esnél élénkebb és jóval részletgazdagabb, definiáltabb érzet. Élénk savai ízben kikezdhetetlenül feszessé teszik. Sziporkázóan gazdag, sűrű rácspontú, kristályos szerkezet. Hosszú, lenyűgözően minerális íz. Tele van szépséggel, izgalmasabb. rétegzettebb és készebb a 7-es utód mellett nézve. Az este legjobb száraz furmintja nekem. 8+

Bott Pince CSONTOS 2006.**
A második évjárathoz sem volt még eddig szerencsém. A 2006-os esztendő tudjuk jól, nagy fordulat volt Tokaj száraz történelme tekintetében. Több borászat is palackozott több igen emlékezetes dűlős és birtokfurmintot is, melyek az első zajos bizonyítékként szolgáltak számunkra afelől, hogy nagy változások és még nagyobb lehetőségek vannak kilátásban Hegyalján.
Gumis, kukoricás, tercier jegyek összessége. Az illata kissé Szepsy borokra hajaz. Később föltűnik egy pörkölt fás vonal is, de az illat mindeközben telt, életteli és elég komplex, ami az ízre is igaz. – Gazdag, öblös, de mégis simára csiszolt ívekkel, felszínnel, egyensúllyal. Lecsengésében egész halványan sós, sok friss gyümölcs ornamentikájával. Krémes simaság teszi egyedivé, csodaszép. 7+

Bott Pince CSONTOS 2007.*
Nagy évjárat, de tele kihívásokkal, tanulságokkal. A forró 7-es év folytatta a némileg kedvezőbb, mérsékeltebb 2006 által kijelölt irányt. Utólagos érzéseim szerint ekkor még nagyon kevesen tudták igazán szépen eltalálni az eleganciának azt a pontját (pont a hedonisztikusan mediterrán év miatt), melyet ma a legtöbb borértő magától értetődően keres a borokban. Magas alkohol (olykor túlérettség), sokszor még erőteljes fahasználat volt általános, de aki kicsit korábban szüretelt, megőrizte a savakat és nem hagyta elszállni a cukrot, az talán már 2007-ben is tudott nemzetközi mércével mérve tiszta bort készíteni. Az idő, az érlelhetőség persze megválaszol minden kínos kérdést!
Meglehetősen fás, vaníliás érzetű illat, később sárgabarack és tropikális elemek bomlanak ki belőle, majd az első palack, amit kóstoltam kicsit a levegőn elkezd idővel tompulni. Mattabb és szürkébb lesz az íz is (hét pontról felet veszít, amit aztán egy másik palackkal szerencsére be tud hozni szépen). A hordó ízben is több szerepet kap a mezőny egészéhez viszonyítva: krémes, vaníliás érzetet kap tőle a bor. Sokat szürkül ízeiben is. Enyhe oxidáltság, fáradtság érzetét mutatja nyomokban, aztán az íz végén a savak beerősítenek. A másik bontott palack aztán nagyon szép borrá fejlődött a levegőn, sok húsos gyümölccsel… 6+

Bott Pince Exczelencziás (CSONTOS) 2007.**
Ezt a bort ahányszor bemutatták nagy nyilvánosság előtt, (no matter what) én jelen voltam (Terra Hungarica, Alkonyi-kóstolók stb). Ez most is így kellett tehát, hogy legyen. Életem egyik legizgalmasabb Furmintélménye, mely a tavalyi év egyik legemlékezetesebb borává lépett elő. Nem hittem volna, hogy lesz még hozzá szerencsém. Komoly beltartalom, ragyogó szerkezet, gazdag gyümölcsök jutnak róla eszembe. És most…
Mostanra kicsit a gumis jelleg kerekedett felül benne, mellette narancs, cukorkabolt, fémes ásványosság, mégis egyszerűbb kivitelben az 5-ös előd részletgazdag pengesége, tiszta jellege után. Savai ízben feszessé, elképesztően lendületessé teszik (néha már-már élessé, cseressé is válik, ami által így eleganciában is nüansznyival elmarad az 5-öshöz képest). Határtalan vitalitást mutat. Nagy furmint, melyben nem az évjárat mutatkozik meg, sokkal inkább az alapanyag kivételes tehetsége. Sok sziporkázó díszítő elem teszi érdekessé, - a kissé éles sav és rengeteg ásvány mellett érett, édeskés citrusok töltik meg tartalommal ízét. Hatalmas bor, melyet öröm volt újra átélni. A kor legkisebb jeleit sem mutatja még. 8

Bott Pince CSONTOS 2008.*
Ezt is kóstoltam a Csillaghegyi úton korábban. A valamivel hűvösebb 2008-as egyike a kedvenc tokaji évjárataimnak. A korábbi évek után a mérsékeltebb 8-as még közelebb vezette borászainkat a már említett feszesség, elegancia felé. Némileg átmeneti évjárat: még jelen van sokaknál a súly, de az élénk savak rámutatnak, hogy a Furmintnak bizony nagyon jól áll szikárabb hangolás is, talán az ásványok is még tisztábban a felszínre jutnak és az alacsonyabb alkohol borászt, fogyasztót, szakírót egyaránt közelebb viszi a megvilágosodáshoz.
A leginkább szélsőséges, ridegebb karakter a száraz sorban. Elhangzott, hogy hűvös, esős év volt 2008, de bennem soha nem váltott ki ellenérzést ennek a bornak a csontosabb, szikárabb arcéle. Üvegszerűen áttetsző tisztaság jellemzi illatát. Enyhén sós, gumis, Szepsys hangulat, termálvízzel, sós ízű kövekkel. Csiszolt savak (6.2-es), fickósak, élénkek, vitálisak, kicsit ugyan egyedül vannak a borban, mellettük kevesebb gyümölcs, több a sósság, a hegyesség. Étel mellé lehet inkább az igazi. Hogy mi marad benne a savak mellé pár év múlva, nem tudom… 6+

Bott Pince CSONTOS 2009.**
Jópár hónappal ezelőtt már volt szerencsém a félszáraz borhoz. Tetszett. Egy újabb nagy és ismét meleg év. Viszont felkészültebb borászok. A szüretidő megválasztásában hibák itt már nem csúszhattak be. A spontán erjesztők táborában (pl itt is) a jól érett alapanyagban maradhatott némi cukor természeranyánk ajándékaként, de 2008 egyértelmű folytatásaként még csiszoltabb, még tisztább stílusok kezdenek teret hódítani. Kezd beérni mindaz, ami kilenc évvel korábban, 2000-ben, az Úrágya-dűlőben kezdett el utat törni magának.
Klasszikus, érett furmintos buké: kukorica, málna, kifinomult tercier jelleg. Félszáraz korty (11.5-ös cukor) nyújtotta kerekség. Zamatgazdag, cukorkás íz elejétől a végtelen végéig. Hosszú, rágható, mégsem bágyadt, végig fókuszált jelenség. Jól neki a viszonylagos édesség, - ez a legbehízelgőbb a sorban, egyensúlya mégis varázslatos szinten valósul meg. Öblös mélység bontakozik ki benne, mégis simaság, bársonyosság jellemzi textúráját. Egyik kedvenc az újabbak közt. 7(+)

Bott Pince CSONTOS 2011.*
A szerencsétlen, agyonpermetezett 2010 után megváltás volt az újabb kiegyensúlyozott, sőt inkább megint csak meleg évjárat. Száraz borban ideális esztendő, mely a legtöbb borásznál teljes körű dűlőkísérletre adott alapokat. A textúrák nagyban hasonlítanak a 2009-ben tapasztaltakhoz. Az élénkség mindenkinál fő szemponttá vált, s háttérbe szorította a darabos jelleget (már, ahol…), jó ihatóság, a sima felszínek, kecses savak váltak alapvető hívószavakká. Sokat változott a világ is, Tokaj is. Pedig ez csak 11 esztendő…
Korábbiakhoz képest más kádárok hordóit is használták a bornál, s a fa nekem ebben a borban egy kissé most is (korábban is) külön mozgott a többiekhez viszonyítva (aztán reméljük olyan lesz majd, mint a 2007-es előd). Kukoricás, szépen belakott palackbuké, már most. Aztán kövesség jelentkezik, s csak lassan nyílik ki benne a pincére oly jellemző primer trópusi gyümölcsös színkavalkád! Maradékcukra 5.2 körüli, de alig-alig vehető ki csupán. Ízben - ahogy utaltam már rá - nekem az újfa krémessége megugorja az ingerküszöböt (ami lehet, hogy esetemben van alacsonyabban az átlaghoz képest), a többségnél föl sem merült ilyesmi! Számomra a 9-eshez és a többiekhez képest tompább, lustább kortylefutás jellemzi, hevítő alkohollal. 6+

Bott Pince CSONTOS 2012/ülepített
Két féle hordóminta került a porharakba a tavalyi évből. Két kísérlet. Az első egy szinte kristálytiszta színű, ülepített bor, mely a fenti Csontosok mindegyyikét jellemzi.
Tiszta szín, tiszta illat: banán, sárgadinnye, primer jegyek, sárgás tropikális jegyek, édeskés szőlőcukor, melyek a friss Bott tételek megszokott, és nagyon kedves elemei mind. Ízben a jelentős maradékcukortartalom, a viszonylag magas alkohol mellett a savak egyelőre szerénynek hatnak. Megszokott simaság, tisztaság, szépen kidolgozott részletek. Késznek tűnő bor, ásványos vég. Kecses, bájos jelenség egy nagy bor hamvasan gyümölcsös fiatalsága…

Bott Pince CSONTOS 2012/ülepítetlen
Elviekben az Exczelencziások stílusát követi ez az irány. Limitált kísérlet, mely rendhagyó módon nem kapott ülepítést szüret után.
Opálos szín. Akácmézes, virágos illat, aztán mandarin, narancs és más sárga citrusok illata. Ízben szénsavasnak tűnő, még mocorgó és elég morcos hangvételű bor. Feszes íz, cseres felszín, jelentős kesernye. Szélesen nyílik aztán a szájban, nagy ígéret, hosszabb érési pálya nyilvánul meg benne, még így imperfekt állapotában is…,

Bott Pince Bottrytis 2009.*
A pince édes birtokborát már több ízben kóstoltam, de sok érdekes újdonságot tudtam meg róla. Elmondható, hogy ez a bor soha nem a magas cukorra és az aszúszerű súlyra utazik. Könnyedség, közepes cukor és elegancia a kulcsszó szinte minden évben. A pontos összetétel nem ismert, annyira esetleges, hogy a szigorú válogatáskor mennyi hárs, mennyi furmint kerül bele. Nagyot borítottak ők is ezen az estén…
Egészséges, szinte teljesen botritiszmentes gyümölcsösség orrban. Teafű, hársas, virágos illat, mentás fűszerek, szikrázóan összetett és intenzív illatfelhő. Közepes édességérzet, közepes hossz, mérhetetlen tisztaságú korty. Fiatalsága teszi kívánatossá, bájossá. Egyszerűbb, pillekönnyű édesbor, de középen légiessége mellett azért elég tömör is, hogy aztán viszonylag rövid lecsengéssel hagyja tisztán a szájat. Gasztronómiában izgalmas teret nyit meg. 6+(7)

Bott Pince Bottrytis 2007.*
Az aszúsodás példás, sőt példátlan volt 2007-ben: erős töppedésre jövő erős botririsz fertőzés, mely szinte egész bogyókat, fürtöket homogenizált. Hedonisztikus, telt borok édesben is.
A hetes borok ma nem mutatták a legelegánsabb arcukat. Totális ellentéte illatban a 9-esnek: old-school tokaji jelleg, kenyérhéj, száraz szamorodni, de nem a nagyon sherrys jelleggel, több viaszossággal, avarral, aranylóbb színnel. Szellőzve ananász visz színt a bukéba. Ízben aztán meghökkentő beltartalmi gazdagságú bort kóstoltunk. Magas cukor, hosszú íz, egyértelműen krémesebb konzisztencia, szignifikánsabb botritiszesség. 6+

Bott Pince Bottrytis 2006.**
A 2006-os év száraz és édes borokban is a kiegyensúlyozottság évjárata. Kerek, harmonikus és mégis részletgazdag késői szüretek készültek (enyhébb savakkal, visszafogottabb aszúsodással).
Felezett őszibarackos illat, sokkal tisztább a 7-esnél, gombával, fehér csokival. Ízben végtelen gyümölcsözön, abszolút időtlennek tűnik, komoly szerkezettel. Hosszú. vaníliás lecsengéssel ér véget. Meglepően vitális és remek formát mutató bor (6 évesen is). 7+

Bott Pince Bottrytis 2005.**
Ez az esősebb évjárat talán késői szüretben több sikert könyvelhetett el, mint a későn érő szárazak vonatkozásában. Az aszúk semmivel sem maradtak le a korábbi nagy aszús esztendők minőségéhez képest.
Illatban vanília, de az eddigiek után egyértelműen aszús képet mutat! Emellett fiatalos is: új sportcipő, simaság. Határozott sav, vitalitás, vibrálóan élénk desszertbor. Nem fog az idő ezeken a könnyed késői szüreteken. Egyértelműen aszúszerű élményt nyújt, elegáns és hosszú íz, sok-sok barackkal. Meglepetés. 7+

Bott Pince Tokaji Édes Szamorodni 2011.***
S végül egy fiatal bor, mely már forgalomba kerülése előtt kultikus kedvenc, titkos sztárjelölt (aki nem hiszi, kérdezze meg drbarthát vagy palackot, akik szüretelőmunkásként, kóstolóként is részt vállaltak ennek a bornak a születésében). Már üvegballonból kóstolva is exhibicionista alkatként mutatkozott be egy éve: banán, felezett őszibarack kicsattanó illata. Aztán palackba töltve tavaly őszre sokat vesztett ebből a szertelen lendületből, de megfontoltabb, készebb, komolyabb lett. Magas cukor, és itt már aszúszerű hatás! „De hát a természet hasonló ajándékait azért néha megérdemeljük…” – mondta egyszer Judit, mikor a pincében talán tavasszal a bort mutatta. Pár hónapja maradt mindössze a törvény által előírt startig. Most itt tart:
Friss, és hihetetlen fiatalos illat, most újra szinte hordómintának tűnt. Birs, körte, propolisz, kifinomult, mézes érzet, de ott van benne az egy évvel ezelőtt bemért felezett őszibarack és a fél évvel ezelőtt tapasztalt banán is. Ízben is egyértelmű primer túlsúly. Kezdi szépen belakni a palackot. Magas cukor, krémes és hosszú íz, de mégsem kelti annyira aszúbor benyomását, mint mondjuk a 2005-ös Bott-rytis. Különleges textúra: sima, kecses és sok szépet ígér a jövőjére vonatkozóan. 8+