Több dolog is van. Először is a Nagy Furmint Februárról átfogó bejegyzés egyelőre nem lesz, mivel az esemény folyamán a jegyzetfüzetem eltűnt arról a helyről, ahova utoljára letettem… Ilyen is van (bár ha valaki eltette volna, fogalmam sincs, milyen értéket képvisel egy zs-ketegóriás blogger OLVASHATATLAN jegyzetfüzete bárkinek is…azért hízelgő). Összesen mintegy negyven autentikus borászat (Balassa, Gizella, Bott, Kikelet, Demeter Zoltán, Dorogi István stb) furmintjának a hívószavai voltak benne; ha valaki tényleg elvette, ez mind történjen meg vele, lehetőleg 13 és fél perc leforgása alatt(:
Mikor hazafelé menet a zsebeim utoljára átkutattam, egy csinos lány névjegyét és egy elsöprő meglepetést jelentő miniborászatét találtam csak meg. Hanem annyiban hálás vagyok a jegyzet eltűnéséért, hogy nem szeretek gépelni, ezért helyettem is rövidre zárván a dolgot ezúttal az év első csillagainak kiosztása helyett egyetlen egy, figyelmet érdemlő birtokot emelnék most ki az eseményről.

A tokaji Orsolyák Attila - féle Istenhegy Kisbirtoknál töltöttem el a legtöbb időt a délután folyamán, nem is véletlenül. Nagyjából a borsor közepén jártam először náluk, s azt vettem észre az esemény vége felé, hogy egyre inkább egyetlen pince borai vonzanak vissza magukhoz. Két bort hoztak hivatalosan, hármat nem hivatalosan. A 2012-es Deák-dűlő hordóminta furmintja tiszta volt és fajtajelleges, hosszú és csiszolt ízű, amilyet nap mint nap keresek egy furmintban. Sok gyümölcs, sok ásvány. Maradékdcukra nem csekély, de helye van a borban. Csak tavasszal palackozzák, én holnap letölteném. Kóstolván egy arra járó, igen jó nevű tokaji borászt szólítottam le, hogy ezt nézze már meg ő is: telefonált közben, de nem bírta megállni, hogy ne jegyezze meg közben, hogy „Ez gyönyörű….gyönyörű”.
A 2011-es mádi tétel, talán a Szent Tamás termése (tudja a füzetem) illatosabb, virágosabb, kedvesebb, közvetlenebb jelenség. Itt is drasztikus volt a hozamkorlátozás. Még kevésbé hat késznek, de tartalmilag és összhatást tekintve izgalomban bőven megüti a mércét a legnagyobb nevek boraival.
A 2007-es In Medias Res a néhai, kultikus Albert Gazdánál már bezsebelt egy kilencest. Itt most leírás híján nem fog. Talán nem baj, hogy már a palackos érlelés jegyeit kezdi fölmutatni: dohány, avar, s közben mellette ott van a fehércsoki és a vanilia is. Ízben magas cukor (170 g/l….tán az egyedüli analitikai adat, amire emlékszem a napról), mely főszerepet kér magának, de van mellette mineralitás és sav is bőven, ami fölzárkózik mellé és segít maradéktalanul helyretenni az egyensúlyt. Csodás elegancia, mérhetetlen tisztaság, végtelen és mézes íz, minden éppen annyi, hogy még a nagy formátumú desszertbort értelmezni lehessen.

Kóstoltam a délután folyamán Úrágyákat, Becsekeket, Szent Tamásokat, Mézes Mályokat, sokmindent a nagyoktól, de valahogy most egyikük sem okozott annyi örömet, mint az Orsolyák borok (helyzetüket súlyosbítja, hogy annak a bizonyos rózsaszín füzetnek éppen az ő standjuk mellett veszett nyoma…).

Meg kell látogatnom őket!

A nap leghosszabb ízű száraz furmintja: Balassa István Villő MÉZES MÁLY Furmint 2011.**

A nap legtisztább ízű furmintjai: Bott Pince HATÁRI Furmint 2011.*, Gizella SZILVÖLGY  Furmint 2011.*

A nap legcsiszoltabb furmintja: Demeter Zoltán KAKAS Furmint 2011.*

A nap két leggazdagabb mélységű furmintjai: Királyudvar Demi Sec 2008.**, Tokaj Nobilis BARAKONYI Furmint 2011.**

A nap legnagyobb meglepetést okozó két száraz bora: Árpád Hegy Veresek 2009/2011

A nap legizgalmasabb édes bora: Orsolyák Pince In Medias Res 2007.**

[Ha esetleg valaki meglelné a spirálfüzetem és nincs ellenére, hogy a rendezvény borairól írjak, jelezze! Akkor poszt is lesz. Köszcsá.]