x

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim//2012.

Néhány tárolási tapasztalat fehérekkel

Sokminden történt 2012-ben. - Rengeteg változás, alakulás, fomálódás kísérte az évet. - Kívül is, belül is…persze jó volt ez így (mégis abban bízom, hogy 2013 valamiféle stabilitást, kis révbe érést hoz majd magával a sok hullámzás után). De addig is, ahogy 2008 óta minden esztendőben, úgy idén is próbáltam módszeresen a lehető legjobb borokból nyitni a családnak a meghitt ünnepre. A tányérokon hal, mákosguba, bejgli stb. A poharakban pedig…

*Királyudvar Tokaji SEC 2005.
A Furmint Februározás közepette kóstoltam idén vakon. Mondhatni meggyőzött. Többek között arról, hogy a száraz tokajiak képesek nagyon szépen érni. Utána sikerült szerezni belőle egy palackot magamnak, s most nyitottam rá ismét a 7 éves borra:
Illatban tömör petrolosság, tercier jegyek, kiwi, barack és zöldalma. A buké alapvetően rendben. Aztán úgy a korty közepe táján kezdett szétesni a történet darabjaira. Pech: eddig bírta a bor. Üresedő korty. Lyuk tátong a közepén. Savai teljesen külön utakon járnak, nyomokban ott az ásványosság, a végén aztán enyhén kesernyés, de leginkább az üresség révén rövid és erőtlen befejezés. Tompa utóíz. A nagyságnak csupán halvány körvonalait lehet már érezni. Élményt már nem nyújt. Valami elmúlt. Max 5

Oremus 6 puttonyos tokaji aszú 1999.***
Nem tudnám megmondani, milyen logika mentén kerülnek forgalomba az Oremus 6 puttonyos aszúi, de ez a bor egy időre biztosan eltűnt a polcokról. Amikor a 10 pontig hágó 99-es birtokválogatás elfogyott, akkor a 2000-es évjárat is már kifutó volt. Mindkettő elfogyott vagy egy évre, aztán egy rövid ideig a 2000-es, most nem sokkal utána ez a 99-es is – újra – megjelent (nem birtokválogatás, 2003-as bormustra aranyérmes és azévi palackozás is), méghozzá olyan friss színárnyalattal, mintha 3 éves lenne. Akárhogy is van, a 99-es birtokválogatás sokak számára volt igazi mérföldkő a modern aszúk közt. Legendás évjárat.
Poros, szépen botritiszes, aszús illat, mely egészen hegyesen szúr ki a borból: barack, teafű, vanília. Mérhetetlenül elegáns, fiatalos és tiszta orrban! Ízben a folytatás is hasonlóan tetszetős. Összpontosul benne minden, amiért egy új stílusú aszúért rajongani lehet. Savai sziporkázóak: hosszú, szikár, feszes és gazdag. Telis tele van időtlen lendülettel, ami nyilván az élénk savak játékának tudható be. Lemossák a magas cukortartalom édességét, szinte nem is érezni azt magasnak. Így az íz ugyan nem túl hosszú, viszont kiválóan iható és egyensúlyos. Makulátlanul tisztán hagyja a szájat. Eleven, életteli, élő bor. Citrusokra épülnek díszítő elemei, izgalmas zöldfűszeres árnyalatokkal, enyhén cseres, még enyhébben kesernyés zárszóval. Csodás, izgalmas különlegesség. - A modern aszú-stíl és a nagy évjárat méltán nagyrabecsült archetípusa, márványból faragott finom, részletgazdag szobra. Ez a palack - érzésem szerint - tíz évig még bőven élvezhető lett volna (láttam a polcokon jóval sötétebb palackokat is, érdemes erre figyelni). Sima 9

Bott Frigyes Olaszrizling 2011.
A muzslai borász egyedüli bora, amit a 11-esek közül még nem kóstoltam (korábban egy hibás palackkal már volt dolgom, de az nem ér). Kíváncsi voltam, mit mutat az Olasz a rajnai és a hárs szépsége után.
Elsőre érett pirosalma, aztán fajtajelleges fehér virágok, virágpor, őszibarack, mandula, citrusok és krétapor szórakoztató összjátéka. Ízben nagyon feszes, szikár, mandulás, barackos, minerális, citrusos és nagyon fiatalos érzetet keltő bor. Viszonylag nagy test mellett megvannak az erőteljes savak is. Az egyensúly összességében messze nem tökéletes, de komplexitás terén mindenképp kiemelkedőt alakít ez az Olaszrizling. Kesernyés vég. Izgalmas, de egyúttal férfias lesz ez a bor mindettől, mely szigorú savaival étel mellett sokkal jobban esett, mint magában. Nagyon fiatalnak, még inkább zabolátlannak éreztem most. Pár esztendő palackban szerintem kerekít majd metsző élein és hegyes sarkain. 6

Takács Lajos Furmint 2006.**
Ezt a bort is a Terroir Clubos furmint-februáron kóstoltam idén újra, ahol a sor egyik legjobbjaként maradt meg emlékeimben (sőt az év legizgalmasabb borélményi közt is helyet kapott múlt heti posztomban). Vételeztem is februárban egy palackot, de eddig bírtam őrizgetni. (Pláne mivel a fenti 2005-ös Seccel együtt tároltam be az év első felében, s az év egyik nagy tanulsága volt számomra, hogy a somlóiak sokkal jobban bírják a gyűrődést, mint a száraz tokajiak; utóbbiak talán törékenyebbek, megkövetelik a legoptimálisabb tárolási körülményeket, gyűjteményemben idén sokkal többször futottam bele stabilabb somlóiba).
Aranylóba hajló, tükrösen tiszta szín. Illatában a palackos motívumok kapják a fő adásidőt, de nagyon szép és kiművelt formát öltve: ribizli, egres, barack, trópusias jegyek zöldessárgába hajló szépséges színpompája! Ízre kerek és sima tapintatú. Egyensúlya példás, semmilyen alkotó nem túloz, de mégsem lesz ettől unalmas. Teás ízek. A kortyközép fantasztikusan széles, részletgazdag és tömör. Savai kissé lankadhattak az idők folyamán, nem is csontszáraz érzetű, de mégis harmónikus, elegáns, kifejezően minerális, kerek egészt ad ki. Nem olyan súlyos, mint a 2007-es és messze nem olyan kristályos és feszes, mint a komplex 8-as volt tavaly ilyenkor. Mégis hosszú és nagyon telt bor, melyen a kor jelei egyelőre a legjobb értelemben kezdenek csak fölül kerekedni. Most nagy bor, de évekig már nem tartogatnám. 7+

Mindenki bontson finom pezsgő-féleségeket szilveszterre, újévre!!
Illetve örömökben és sikerekben nagyon gazdag újesztendőt kívánunk mindenkinek!

X

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább