x

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim//2012.

Néhány tárolási tapasztalat fehérekkel

Sokminden történt 2012-ben. - Rengeteg változás, alakulás, fomálódás kísérte az évet. - Kívül is, belül is…persze jó volt ez így (mégis abban bízom, hogy 2013 valamiféle stabilitást, kis révbe érést hoz majd magával a sok hullámzás után). De addig is, ahogy 2008 óta minden esztendőben, úgy idén is próbáltam módszeresen a lehető legjobb borokból nyitni a családnak a meghitt ünnepre. A tányérokon hal, mákosguba, bejgli stb. A poharakban pedig…

*Királyudvar Tokaji SEC 2005.
A Furmint Februározás közepette kóstoltam idén vakon. Mondhatni meggyőzött. Többek között arról, hogy a száraz tokajiak képesek nagyon szépen érni. Utána sikerült szerezni belőle egy palackot magamnak, s most nyitottam rá ismét a 7 éves borra:
Illatban tömör petrolosság, tercier jegyek, kiwi, barack és zöldalma. A buké alapvetően rendben. Aztán úgy a korty közepe táján kezdett szétesni a történet darabjaira. Pech: eddig bírta a bor. Üresedő korty. Lyuk tátong a közepén. Savai teljesen külön utakon járnak, nyomokban ott az ásványosság, a végén aztán enyhén kesernyés, de leginkább az üresség révén rövid és erőtlen befejezés. Tompa utóíz. A nagyságnak csupán halvány körvonalait lehet már érezni. Élményt már nem nyújt. Valami elmúlt. Max 5

Oremus 6 puttonyos tokaji aszú 1999.***
Nem tudnám megmondani, milyen logika mentén kerülnek forgalomba az Oremus 6 puttonyos aszúi, de ez a bor egy időre biztosan eltűnt a polcokról. Amikor a 10 pontig hágó 99-es birtokválogatás elfogyott, akkor a 2000-es évjárat is már kifutó volt. Mindkettő elfogyott vagy egy évre, aztán egy rövid ideig a 2000-es, most nem sokkal utána ez a 99-es is – újra – megjelent (nem birtokválogatás, 2003-as bormustra aranyérmes és azévi palackozás is), méghozzá olyan friss színárnyalattal, mintha 3 éves lenne. Akárhogy is van, a 99-es birtokválogatás sokak számára volt igazi mérföldkő a modern aszúk közt. Legendás évjárat.
Poros, szépen botritiszes, aszús illat, mely egészen hegyesen szúr ki a borból: barack, teafű, vanília. Mérhetetlenül elegáns, fiatalos és tiszta orrban! Ízben a folytatás is hasonlóan tetszetős. Összpontosul benne minden, amiért egy új stílusú aszúért rajongani lehet. Savai sziporkázóak: hosszú, szikár, feszes és gazdag. Telis tele van időtlen lendülettel, ami nyilván az élénk savak játékának tudható be. Lemossák a magas cukortartalom édességét, szinte nem is érezni azt magasnak. Így az íz ugyan nem túl hosszú, viszont kiválóan iható és egyensúlyos. Makulátlanul tisztán hagyja a szájat. Eleven, életteli, élő bor. Citrusokra épülnek díszítő elemei, izgalmas zöldfűszeres árnyalatokkal, enyhén cseres, még enyhébben kesernyés zárszóval. Csodás, izgalmas különlegesség. - A modern aszú-stíl és a nagy évjárat méltán nagyrabecsült archetípusa, márványból faragott finom, részletgazdag szobra. Ez a palack - érzésem szerint - tíz évig még bőven élvezhető lett volna (láttam a polcokon jóval sötétebb palackokat is, érdemes erre figyelni). Sima 9

Bott Frigyes Olaszrizling 2011.
A muzslai borász egyedüli bora, amit a 11-esek közül még nem kóstoltam (korábban egy hibás palackkal már volt dolgom, de az nem ér). Kíváncsi voltam, mit mutat az Olasz a rajnai és a hárs szépsége után.
Elsőre érett pirosalma, aztán fajtajelleges fehér virágok, virágpor, őszibarack, mandula, citrusok és krétapor szórakoztató összjátéka. Ízben nagyon feszes, szikár, mandulás, barackos, minerális, citrusos és nagyon fiatalos érzetet keltő bor. Viszonylag nagy test mellett megvannak az erőteljes savak is. Az egyensúly összességében messze nem tökéletes, de komplexitás terén mindenképp kiemelkedőt alakít ez az Olaszrizling. Kesernyés vég. Izgalmas, de egyúttal férfias lesz ez a bor mindettől, mely szigorú savaival étel mellett sokkal jobban esett, mint magában. Nagyon fiatalnak, még inkább zabolátlannak éreztem most. Pár esztendő palackban szerintem kerekít majd metsző élein és hegyes sarkain. 6

Takács Lajos Furmint 2006.**
Ezt a bort is a Terroir Clubos furmint-februáron kóstoltam idén újra, ahol a sor egyik legjobbjaként maradt meg emlékeimben (sőt az év legizgalmasabb borélményi közt is helyet kapott múlt heti posztomban). Vételeztem is februárban egy palackot, de eddig bírtam őrizgetni. (Pláne mivel a fenti 2005-ös Seccel együtt tároltam be az év első felében, s az év egyik nagy tanulsága volt számomra, hogy a somlóiak sokkal jobban bírják a gyűrődést, mint a száraz tokajiak; utóbbiak talán törékenyebbek, megkövetelik a legoptimálisabb tárolási körülményeket, gyűjteményemben idén sokkal többször futottam bele stabilabb somlóiba).
Aranylóba hajló, tükrösen tiszta szín. Illatában a palackos motívumok kapják a fő adásidőt, de nagyon szép és kiművelt formát öltve: ribizli, egres, barack, trópusias jegyek zöldessárgába hajló szépséges színpompája! Ízre kerek és sima tapintatú. Egyensúlya példás, semmilyen alkotó nem túloz, de mégsem lesz ettől unalmas. Teás ízek. A kortyközép fantasztikusan széles, részletgazdag és tömör. Savai kissé lankadhattak az idők folyamán, nem is csontszáraz érzetű, de mégis harmónikus, elegáns, kifejezően minerális, kerek egészt ad ki. Nem olyan súlyos, mint a 2007-es és messze nem olyan kristályos és feszes, mint a komplex 8-as volt tavaly ilyenkor. Mégis hosszú és nagyon telt bor, melyen a kor jelei egyelőre a legjobb értelemben kezdenek csak fölül kerekedni. Most nagy bor, de évekig már nem tartogatnám. 7+

Mindenki bontson finom pezsgő-féleségeket szilveszterre, újévre!!
Illetve örömökben és sikerekben nagyon gazdag újesztendőt kívánunk mindenkinek!

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább