Luka Enikő/2011
burgenland sopronban
Van egy soproni borász, akiről keveset beszélünk. Ennek az egyik oka az, hogy Sopronról eleve fájóan kevés szó esik. A másik ok az, hogy Luka Enikő borai még a hazai piacon is elenyésző palackszámban készülnek. Csak jönnek, aztán már mennek is. Bizonyára sokat ad el helyben is, mivel köztudottan sokan és színesen látogatják őt. Borai pedig tiszták, elegánsak és még véletelenül sem állnak be semmilyen sorba, trendbe. S ha mondjuk én valamit szeretek a jegyzett 3-4 soproni borászban, akkor a saját útjuk, stílusuk mindenképpen az (Ráspi, Weninger stb).
Luka Enikő Kékfrankos 2011.*
Festő szőlő illata, turán, egy csokor kék és lila virágokból, izgalmas buké negroval, terpentinnel, piros bogyósokkal, érett sajttal. Egyértelműen északias, burgenlandi stíl. Ízében meglepően gazdag, gyümölcsös és sima, selymes, jól iható. A primer gyümölcsös jegyek egyértelműen túlsúlyban vannak, miközben koncentráltabb és jóval vasatagabb, mint amit egy soproni bor általában mutat. Kedves, finom Kékfrankos, feminin kiadásban. 7
Luka Enikő Zweigelt 2011.*
Tompa illat, bőr, erdei, piros bogyós gyümölcsök, fejete ribizli, negro. Fekete és lila árnyalatok kavarognak benne. Cseresznye, meggy, szilvás pite. Hangerőssége mindenképp visszafogottabb bordói típusú cuvée-k közt nézve, de mégis akad szerkezetében tömörség, sűrűség, tartás. Ízben érett tanninok, elég hosszan kitartó, nagyon finom és gazdag íz, tele árnyalatokkal, kedvességgel, bájjal. Az érdekes Zweigelt létezik… 7
Luka Enikő Merlot 2011.
Füstösebb illat, melyben néha az alkoholt is éreztem. Minerálisabb és animálisabb, utóbbi viszont gyorsan kiszellőzik. Étcsokis íz, sok gyümölcs, nagy test, gazdagság itt is, de az előző kettő után érdekes, hogy épp egy Merlot a leggyengébb láncszem, amiben nincs meg a kívánatos egység. Így is érezni, hogy a bor érzékeny kezek munkája, trükközések, tornamutatványok nélkül, hitelesen. 6+