x

Ripka Gergely

Három új St Andrea a horizonton

Ellentmondások közt az igaz utat keresve

A Lőrincz György érzékeny szakmai hozzáállásával jópár éve csúcsra járatott St Andrea pincészet egyike a hazai borászatok sikersztorijainak. Borász, befektető(k), marketing- és kereskedői munka hasonló szintű és eredményű kooperációja extrém ritkaság számba megy idehaza. A csúcsra hágás óta sok esztendő telt el. Az arculat, a szortiment szerteágazódása egyértelműen sokat, de meglátásom szerint a borok stílusa is számottevően változott az elmúlt pár évben. A fa mindenképp háttérbe vonult, ami csakis pozitívum lehet. Voltak borok, melyek mára kikoptak, és az ember szíve vérzik miattuk (a teljesség legkisebb igénye nélkül: a 2005-ös Ferenchegy Chardonnay mérföldkő volt például számunkra, de a 6-os Ferenchegy Pinot a mai napig képes megvillantani, hogy az igazán összetett magyar Pinot a megfelelő termőhelyen képes szárnyalni; s hasonlók mondhatók el a Magyalosokról is). De eközben üdvösnek mondható a letisztulás folyamata is. Eger ugyan burgundiai behatású borrégió, ahol Tokajhoz hasonlóan a sokszínű dűlőknek megvannak a maguk fontos üzenetei. De talán nincs szükség Egerben sem egy birtokról 8 féle (bonyolult fantázianévvel ellátott) dűlős fajtaborra (noha a dűlőfaggatásnál izgalmasabb dolog aligha létezik a borok világában). Persze azt sem lehet állítani, hogy Eger kizárólag a sokfajtás cuvée-k hazája lenne…fajtaborokra is ugyanúgy szükség van, csak ez a kép meg aztán végképp nem tisztult még le Egerben (nemhogy a bikavér vagy akár az egri csillag stílusa).



Jelenleg kereskedelmi forgalomban tizenegyféle bora kapható a pincének, melyek közül csupán kettő a fajtabor (egy birtokpinó és egy birtokhárs). A többi bor fehér és vörös cuvée, mely 4 bikavért is magába foglal. Tisztul tehát a kép. Szépen, lassan, fokozatosan. Az alábbi három bor nem ismeretlen a legtöbbünk számára. Sokadik évjáratok, új, puritánabb, de elegáns címkével:

St. Andrea Boldogságos 2011.
Szürkebarát, Olaszrizling, Sauvignon, Viognier. Illatban termálvíz (mineralitás), ahogy mindig, most az olaszrizlinges jegyek benne a meghatározók, réti virágok. Ízben lazább szerkezet, amolyan hibátlan kivitelezésű, szép és korrekt bor, amiben viszont keresgélni kell az izgalmakat. Van benne termőhelyi és borászati stílusjegyekből is bőséggel. Fehér húsú barackos ízmaradék. 6

St. Andrea Örökké 2011.
Hárs, Sauivignon, Chardonnay, Rajnai. A pince csúcs fehérborának új kiadása. Fás, vaníliás illattal nyit, de élvezetes, szép formát öltve. Ízben aztán szerencsére mással is lehet találkozni: a fa mellett elég feszes, van benne sok primer gyümölcs is (sárgák és fehérek). Kerekebb és hosszabb a Boldogságosnál. 6+

St. Andrea Hangács Bikavér Superior 2009.*
A pannon bormustrán idén a legjobb bikavér volt. Főtt sonkás, hordófűszeres illat, némi ribizlivel, ami ízben a 8-asnál már sűrűn ki tudott bontakozni, s remélhetőleg ennél a bornál is kiteljesedik egyszer. Ízben most a hordós kesernye a főszereplő, hosszú, testes bor. Szép szerkezettel építkezik, egyensúlya is ígéretes. Remélem, eljut a 8-as szintjéig. 6+

Az igazat megvallva az elmúlt években mindig úgy éreztem, hogy nincs botlás a St Andrea borok minőségében a kezdetek óta. Ugyanakkor amellett sem tudok elmenni, hogy régebben sokkal több izgalmat találtam bennük. Nyilván én is változom. Ez a friss, fenti sor viszont újabb bizonyíték arra, hogy a pince nem csak hogy évtizede jelen van az élvonalban, de meghatározó és még inkább kiegyensúlyozott oszlopa a kortárs borászatoknak.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább