Három új St Andrea a horizonton
Ellentmondások közt az igaz utat keresve
A Lőrincz György érzékeny szakmai hozzáállásával jópár éve csúcsra járatott St Andrea pincészet egyike a hazai borászatok sikersztorijainak. Borász, befektető(k), marketing- és kereskedői munka hasonló szintű és eredményű kooperációja extrém ritkaság számba megy idehaza. A csúcsra hágás óta sok esztendő telt el. Az arculat, a szortiment szerteágazódása egyértelműen sokat, de meglátásom szerint a borok stílusa is számottevően változott az elmúlt pár évben. A fa mindenképp háttérbe vonult, ami csakis pozitívum lehet. Voltak borok, melyek mára kikoptak, és az ember szíve vérzik miattuk (a teljesség legkisebb igénye nélkül: a 2005-ös Ferenchegy Chardonnay mérföldkő volt például számunkra, de a 6-os Ferenchegy Pinot a mai napig képes megvillantani, hogy az igazán összetett magyar Pinot a megfelelő termőhelyen képes szárnyalni; s hasonlók mondhatók el a Magyalosokról is). De eközben üdvösnek mondható a letisztulás folyamata is. Eger ugyan burgundiai behatású borrégió, ahol Tokajhoz hasonlóan a sokszínű dűlőknek megvannak a maguk fontos üzenetei. De talán nincs szükség Egerben sem egy birtokról 8 féle (bonyolult fantázianévvel ellátott) dűlős fajtaborra (noha a dűlőfaggatásnál izgalmasabb dolog aligha létezik a borok világában). Persze azt sem lehet állítani, hogy Eger kizárólag a sokfajtás cuvée-k hazája lenne…fajtaborokra is ugyanúgy szükség van, csak ez a kép meg aztán végképp nem tisztult még le Egerben (nemhogy a bikavér vagy akár az egri csillag stílusa).
Jelenleg kereskedelmi forgalomban tizenegyféle bora kapható a pincének, melyek közül csupán kettő a fajtabor (egy birtokpinó és egy birtokhárs). A többi bor fehér és vörös cuvée, mely 4 bikavért is magába foglal. Tisztul tehát a kép. Szépen, lassan, fokozatosan. Az alábbi három bor nem ismeretlen a legtöbbünk számára. Sokadik évjáratok, új, puritánabb, de elegáns címkével:
St. Andrea Boldogságos 2011.
Szürkebarát, Olaszrizling, Sauvignon, Viognier. Illatban termálvíz (mineralitás), ahogy mindig, most az olaszrizlinges jegyek benne a meghatározók, réti virágok. Ízben lazább szerkezet, amolyan hibátlan kivitelezésű, szép és korrekt bor, amiben viszont keresgélni kell az izgalmakat. Van benne termőhelyi és borászati stílusjegyekből is bőséggel. Fehér húsú barackos ízmaradék. 6
St. Andrea Örökké 2011.
Hárs, Sauivignon, Chardonnay, Rajnai. A pince csúcs fehérborának új kiadása. Fás, vaníliás illattal nyit, de élvezetes, szép formát öltve. Ízben aztán szerencsére mással is lehet találkozni: a fa mellett elég feszes, van benne sok primer gyümölcs is (sárgák és fehérek). Kerekebb és hosszabb a Boldogságosnál. 6+
St. Andrea Hangács Bikavér Superior 2009.*
A pannon bormustrán idén a legjobb bikavér volt. Főtt sonkás, hordófűszeres illat, némi ribizlivel, ami ízben a 8-asnál már sűrűn ki tudott bontakozni, s remélhetőleg ennél a bornál is kiteljesedik egyszer. Ízben most a hordós kesernye a főszereplő, hosszú, testes bor. Szép szerkezettel építkezik, egyensúlya is ígéretes. Remélem, eljut a 8-as szintjéig. 6+
Az igazat megvallva az elmúlt években mindig úgy éreztem, hogy nincs botlás a St Andrea borok minőségében a kezdetek óta. Ugyanakkor amellett sem tudok elmenni, hogy régebben sokkal több izgalmat találtam bennük. Nyilván én is változom. Ez a friss, fenti sor viszont újabb bizonyíték arra, hogy a pince nem csak hogy évtizede jelen van az élvonalban, de meghatározó és még inkább kiegyensúlyozott oszlopa a kortárs borászatoknak.